Az utolsó szó nem lehet a zsarnokságé  

Az égi édesanyánk tiszteletére négy pap jelenlétével celebrált szentmisén elhangzott prédikációjában, ft. Bakó Ferenc, sepsibükszádi plébános Bedő László (1919 – 2000) egykori magyar királyi zászlóst, a kis település néhai igazgató tanítóját állította követendő példának. Az igehirdető szerint ugyanis egy olyan rendszerben okította és védelmezte népét, amelyben „a rettegés uralkodott Erdély fölött és a magyar szó is bűn volt. Amikor ebben a faluban is a zsarnokság vert tanyát és naponta fenyegette békés lakósságát.” Ő azonban mégis hitet tett vallása, nemzete mellett tudván, hogy elnyomott véreiben tartani kell a lelket és önazonosságának vállalására kell nevelni az új nemzedéket. Mindezt pedig „megfélemlíthetetlenül, határozott kiállással és céltudatosan cselekedte, hogy ne lehessen a zsarnokságé az utolsó szó”

Elsőként vitéz Pakó Benedek kanonok, nyugalmazott plébános szólt az egybegyűltekhez. Balassi Bálint, Egy Katonaének című versének a következő soraival indította beszédét: „Vitézek! mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?” És Madách Imre, Az ember tragédiája című drámájának e soraival folytatta: „ember küzdj és bízva bízzál!” Az idézetek kiválasztása pedig nem volt véletlenszerű.  Isten szolgája ugyanis arra figyelmeztetett, hogy „bízni kell Istenben, mert nélküle nem tudunk sem küzdeni, sem győzni, hiszen szárnyainkat megnyesi a reményvesztettség. Ezzel szemben viszont a bizalom erőt ad és győzelemre segít.” A minket körbevevő csodálatos természetből vett követendő példákkal tűzdelt lelkesítő és iránymutató, nemzettudat erősítő beszédét a következő szavakkal fejezte be: „Adja Isten, hogy élni tudjunk és élni is fogunk.”

Vitéz Incze Sándor, nyugalmazott református esperes a szomszéd falu, vagyis Szárazajta szülötte lévén, Zalánpatakkal kapcsolatos gyermekkori élményeit osztotta meg a hallgatósággal. Szerinte ugyanis értékveszejtő világunkban a múlt pozitív mozzanatainak felemlegetése már önmagában felér egy lelkigyakorlattal. „Szívünkbe költözzön be és találjon otthonra a szeretet, és a Jóisten szent lelke vezéreljen bennünket az együttlétben, ünneplésben és megmaradásban” – fohászkodott végezetül az idős lelkipásztor.