Tisztelegni és
kegyeletünket leróni gyűltünk össze Egerben 2022. január 12-én, ezen a hideg
téli napon az egri Dobó-téri Minorita templom melletti kollégium falán elhelyezett
Doni hősök emléktáblájánál, hogy emlékezzünk azokra az elesett egri hősökre,
akik a II. világháború pusztító viharaiban vesztették életüket –kezdte el
emlékező beszédét Szűcs Antal - az Egri Hadkiegészítő Parancsnokság és Toborzó Iroda
századosa.
A Magyar Királyi 2.
Honvéd Hadsereg a Don-kanyarban, 1943. január 12-én, 79 évvel ezelőtt óriási
veszteséget szenvedett el. Jelentős részük
1943 januárjában a doni áttöréskor távozott az élők sorából, hiszen az egri 14.
gyalogezred katonái az urivi hídfő csatában erősen kivették részüket a
harcokból. A Donnál történt események a magyar katona és a magyar nép számára a
XX. század Mohácsát jelentik. Ehhez az
is hozzájárult, hogy a 2. magyar hadsereg védelmi vonalából a novemberi és a
decemberi szovjet támadások hatására folyamatosan kivonták a német csapatokat.
A folyamvédelemre berendezett magyar erők mögül hiányoztak azok a tartalékos
állások, ahová vissza tudtak volna húzódni. Így kénytelenek voltak az első
vonalban harcolni. Ennek eredményeképpen az ezred 1. és 2. zászlóaljának nem
sikerült kitörnie a szovjet gyűrűből, őket teljesen felőrölték.
A feljegyzések szerint az
egri magyar királyi ,,Dobó István” 14. honvéd gyalogezred tagjaként háromezer
katona vett részt a harcokban. Közülük, közel kétezren adták életüket a
hazáért.
A százados úr az
emlékezést a következő Mark Twain idézettel folytatta: Az erős lélek, ha nagy
cél van előtte, megacélozza a gyönge testet.
Itt van rá az élő példa:
Az egri ezred katonái az utolsó pillanatig harcban álltak a szovjet csapatokkal
és hősiességükkel több ezer bajtársuknak biztosították a megmenekülést.
CÉL, HIT és REMÉNY – ezekre
volt szükség a hideg, sáros és fagyos lövészárkokban elmormolt imák idején, türelmesen
várva a következő rohamot a pihenőidőkben, mikor hazagondoltak hátrahagyott
szeretteikre, s az elmúlás pillanatában reménykedve a legjobbakban. Hittek
abban, hogy családjuk megmenekül és tovább viszi az ősök örökét. S a családok
által majd megmenekülnek a települések és a települések által a nemzet. Mert
bármit is teszünk életünk során, ahhoz a célt, a hitet, az erőt, a reményt és
sokszor a türelmet is a család adja. Számunkra, magyarok számára pedig a
legnagyobb s egyszersmind a legerősebb családi kötelék a nemzeti összetartozás.
,,Az elődök tisztelete és
emlékük megbecsülése az alapja a családszeretetnek és egyszersmind a
hazafiságnak is. Ezért, amelyik család a múltját elhanyagolja és őseinek
emlékét nem tiszteli, az a nemzet életfájának egyik gyökerét metszi el…….”
(Eszterházy Péter)
Az elmúlt évszázadok eseményeiben hazánk
fiainak elhullatott vére és leányainak könnye mára már a kiöntés határán lévő
tengerré duzzadt. Mindezt felitatni nem tudjuk, de elapasztani igen. Mivel?
NEMZETI ÖSSZEFOGÁSSAL,
nemzeti örökségünk és hagyományaink ápolásával.
A nemzet egysége sem
akkor, sem pedig napjainkban nem lehet kérdés vagy vita tárgya egyetlen ember
számára sem, hozzanak bármit a történelem szelei. Ezek a szelek hozták a világra,
s benne országunkra az első után a második nagy világégést is. Ekkor már nemcsak
a magyar katona, hanem a polgár is a bőrén tapasztalhatta meg a háború
borzalmait.
Ez az ország, ez a drága
nemzet - folytatta beszédét Szűcs Antal százados úr - sok mindent megélt. A
vészterhes időkben honfitársaink számára sokszor már semmi más nem adott erőt
csak az a cél, melyet a szebb, jobb, békésebb és mindenek előtt élhetőbb
jövőben élő utódaik számára töretlen hittel, kemény munkával és acélos
kitartással szerettek volna megteremteni.
Ez a cél vezeti a jelen
magyar katonáját napjainkban is, itthon, s a messzi idegenben, mert a
történelem malomkerekei nem állak meg, tovább őrölnek.
Isten nyugosztalja minden
elesett hősünket és áldja meg katonáinkat,
akik határainktól távol, a világ valamely pontján szolgálják hazájukat és kötelességet teljesítenek! – fejezte be beszédét Szűcs Antal százados.
Ezek után tisztelegtünk és
a meghívottak elhelyezték a koszorúkat.
vitéz Zolcsák Anna ny.
székkapitány
vitezirend.com |