|
A
megemlékezés ünnepélyes hangulatát fokozta v. Dévai Nagy Kamilla művésznő
alkalomhoz illő dalok előadásával.
A
szónok kiemelte a szabadságharc katonai vezetői és gr. Batthyány Lajos, az első
felelős magyar kormány vezetője ugyanazzal a dilemmával szembesültek, mellyel a
Vitézi Rendet alapító Kormányzó úr Őfőméltósága, nevezetesen, választaniuk
kellett a királynak tett eskü és a Haza iránti hűség között. Döntöttek. A Haza,
melynek első szolgája éppen a király kellene legyen, előbbre való, mint az
uralkodó, aki ígéretét megszegve népe ellen fordult. Nem akartak hősök lenni,
de a becsület útja azzá tette őket. És azzá tett még sokakat, akikre már a
szabadságharc alatt, majd annak külső erő behívásával való eltiprása után
szintén a Habsburg uralkodó hóhéra, vagy a kivégző osztag golyója várt.
És
nem csak katonák, nem csak politikusok, de civilek is számosan váltak a terror
áldozatává.
Nincs
'48-as Intézetünk, Habsburg Intézetünk van. Szomorú, hogy egy olyan dinasztia
kultuszának ápolása folyik, melynek uralmához sok-sok magyar vér és szenvedés
tapad. Hogy jobban átérezhessük, mit is köszönhetünk a Habsburgoknak, álljon
itt azok neve, akikre szintén lesújtott a zsarnok bosszuló keze, mert kiálltak
a magyar szabadságért:
az
első áldozat Horváth János kovácssegéd volt, akit Bécsben fegyverrejtegetés
miatt végeztek ki 1848. dec. 7-én.
1849.
január 14-én végezték ki Belcze János nemzetőr századost Siklóson.
Jan.
18-án Drechler Kristóf újságírót felakasztották Pozsonyban.
E
hóban a nádor huszárezred szökevényei közül 23 huszárt lőttek főbe Grazban.
Windischgrätz első halálos ítélete Süll Vitalise volt, aki a tiroli zászlóalj
szervezője volt Pesten. Január 31-én lőtték főbe Csömy Zsigmond Komárom megyei
molnárt, mert a császári sereget szidalmazta.
Febr.
6-án lőtték agyon Slavszky Félix krakkói szabót, aki őfelségét gyalázta.
Március
14-én lőtték főbe Novák Tivadart, császári hadnagyot, mert esküszegésre akarta
rábírni társait.
Március
19-én főbe lőttek 5 soproni polgárt, Esztergomban pedig Förster Ferenc ottani
polgárt.
Március
27-én kivégezték Boldini Jánost Pozsonyban "hamis toborzás" miatt,
30-án pedig Bartha Ferencet, a Bars megyei szabadcsapatok őrmesterét.
Május
10-án végezték ki Bécsben Melkó Ferenc kereskedőt "katonaság
elcsábítása" miatt, 24-én Petőcz Györgyöt, Pozsony Megye másodalispánját,
mert önkénteseket élelmezett és toborzott.
Június
5-én végeztette ki Haynau báró Mednyánszky őrnagyot, Liptóvár parancsnokát és
segédtisztjét, Gruber Fülöp hadnagyot Pozsonyban.
Június
6-án ismét kivégeztek Grazban 6 nádor huszárt. 18-án felakasztották Pozsonyban
Rázgha Pál, csehországi születésű evangélikus lelkészt, mert Kossuth beszédét
elmondta németül.
29-én
Kisszebenben akasztották fel Furhmann János mézeskalácsost, 30-án Erősben
Szélkó Róbert tisztiszolgát lőtték főbe "katonacsábítás" miatt.
Ugyanezt
a büntetést kapta egy Wuititz nevű zsidó fiú, mert a császári katonákkal vitába
keveredett.
Július
elején lőtték főbe Gayer Nándor ügyvédet Pécsett.
6-án
újabb 6 szökevény huszárt lőttek agyon Grazban.
12-én
Pozsonyban lőtték főbe a csákhetényi plébánost és Szikszay József csákberényi
református lelkészt. Ugyanezen a napon, Nagyigmándon is kivégezték az ottani
katolikus és református papot, valamint Stift József Nyitra megyei
bányatulajdonost.
16-án
Mészáros Dániel soproni lelkészt is főbe lőtték Pozsonyban.
17-én
Vörösmarty József községi jegyzőt lőtték főbe Pécsett.
23-án
újabb három személyt lőttek főbe Pozsonyban.
A
hónap végén Marburgban egy szökevény huszárszázad összes altisztjét kivégezték,
a huszárokat pedig megtizedelték (a pontos adatok nem ismertek).
Október
1-én Nimnicher János losonci születésű pék esett itt még áldozatul. Kivégezték
Bugyik József színművészt.
Pesten
az Újépület udvarán augusztus 14-én lőtték főbe Gancs Pál, Havelka Ferenc,
Hübner Lipót, Kuczka Mihály, Pavelka Ferenc, Uitz Mihály pesti polgárokat,
valamint Varga Mihály székesfehérvári polgárt.
Ugyancsak
kivégeztek itt minden kihallgatás és ítélet nélkül további három Pest megyei
polgárt. Augusztus 22-én ugyancsak Pesten lőtték főbe Mezey József szentpéteri
jegyzőt.
28-án
Kancsur András református papot lőtték agyon, majd Sweitzer József budai
nyomdász következett.
További
kivégzettek voltak itt augusztus 30-án Fülöp György paksi születésű dunavecsei
jegyző, "gerillafőnök", szeptember 1-én Fekete Imre kóspallagi
földműves és 12-én Gábel Mátyás selmeci születésű bányamester
"beigazoltatván, hogy januárban a népfölkelők közé állott: májusban
gerilla bandát szervezett s azokat a császáriak ellen vezette, végre mert
fegyvert és tiltott pénzt találtak nála."
Augusztus
20-án, Temesváron végezték ki schwanenheimi lovag Hruby Gyula őrnagyot, mivel
"fegyveres kézzel támogatta a magyar felkelést."
Augusztus
22-én vagy 24-én történt az első akasztás Aradon. Miután Haynau elvétette a
honvédtisztek kardjait, br. Ormay Norbert "daliás vadászezredes"
berohant Haynauhoz és követelte a kardok visszaadását. Erre a feldühödött hóhér
azonnal megparancsolta segédtisztjének, hogy Ormayt azonnal akasztassa fel az
első fára, mert különben őt löveti főbe. Ráadásul segédtisztjét, a Borsod
megyei Szathmáry János vadászszázadost is kivégezték.
Temesváron
lőtték főbe augusztus 25-én Murmann Sámuel soproni származású őrnagyot, 27-én
végezték ki az addig orosz szolgálatban lévő Rulikovszky Kázmér lengyel dzsidás
kapitányt, mert egy sor lengyellel át akart állni a magyarokhoz.
Október
6-án Aradon végezték ki golyó és lőpor által Lázár Vilmos ezredest, Cserneki és
tarkeöi Dessewffy Arisztid tábornokot, Kiss Ernő tábornokot, Schweidel Józsefet
tábornokot, kötél által lovag Poeltenberg Ernőt tábornokot, Nemescsói Török
Ignácot tábornokot, Láhner György tábornokot, Knézich Károly tábornokot,
Nagysándor József tábornokot, gr. Leiningen-Westerburg Károly tábornokot,
Aulich Lajos tábornokot, Damjanich János tábornokot és gr. Vécsey Károly tábornokot.
Ugyanezen
napon, Pesten, az Újépületben lőtték agyon gr. Batthyány Lajost az első felelős
magyar kormány miniszterelnökét, továbbá Fekete Ferenc községi jegyzőt és
Streit Miklós lippai plébánost lázító beszéd tartása miatt.
Október
8-án itt akasztották fel Gouzeszky János mezőhegyesi plébánost felségsértés és
lázadás szításának vádjával.
10-én
ismét minisztert végeztek ki. Felakasztották Csányi (Csány) Lászlót, a Szemere
kormány közlekedésügyi miniszterét, Erdély teljhatalmú kormánybiztosát. Vele
együtt akasztották fel Jeszenák János volt főispánt és kormánybiztost.
12-én
lőtték főbe Molnár István ügyvédet, "gerilla vezért", 14-én pedig az
éj leple alatt, ítélet nélkül 20 polgárt (ügyvédek, iparosok és földművelők)
végeztek ki.
20-án
akasztották fel Abancourt Károly századost, Giron Pétert, a német légó
parancsnokát, herceg Woronieczky Micziszláv, galiciai lengyel ezredest.
24-én
pedig Csernus Manót, aki Windischgrätz idején a kormány budai titkos
megbízottja volt. Ekkor végezték ki br. Perényi Zsigmondot, aki ugocsai
főispán, koronaőr és a főrendi ház elnöke volt. Vele együtt halt mártírhalált a
képviselőház jegyzője, Szacsvay Imre is.
Kolozsváron,
október 18-án, akasztották fel Sándor László csíktapolcai nemzetőr századost és
Tamás András, mádéfalvai nemzetőr alezredest.
Kazinczi
és alsóregmeczi Kazinczy Lajos ezredest Aradon, október 25-én lőtték főbe.
1850.
január 23-án felakasztották Pesten Kolossy György ügyvédet (volt honvédtiszt)
Lamberg meggyilkolásában való részvételéért.
Ugyanezen
a napon, Kőszegen 7 embert akasztottak fel: Bencze Farkas 19 éves mészárost és
Koczó György szabót, valamint Bottos Mihály, Dudó György, Loncsák György,
Raffay Ignác és Sántha János földműveseket a pákozdi csata után horvátok és egy
császári őrnagy megölése miatt.
Ugyanekkor
Pesten három embert végeztek ki, Márkus János gyöngyöspatai születésű tanítót,
sári jegyzőt, Pallik István érseki vadászt és Ocsky György Pest megyei
földművest.
Január
30-án István honvédre, Zecmark János morvaországi kereskedőre, Istók Imre
lökösházi születésű volt szolgabíróra került sor Kassán.
Március
3-án, Aradon akasztották fel Ludwig Hauck bécsi születésű alezredest.
Július
4-én, Gyöngyösön akasztották fel Patoczky Gyula Gömör megyei birtokost.
1853-ban
Noszlopy Gáspár gerilla csapatának a császár elleni sikertelen merénylet
kísérlete után ismét kivégzések.
Március
3-án akasztották fel a Ferencvárosi Temetőben Noszlopy Gáspárt, volt
teljhatalmú kormánybiztost, Jubál Károly ipariskolai tanárt, Andrásffy Károly
és Sárközy Albert ügyvédeket, Nagy Albert gerilla vezért.
May
Károly alezredes, aki Komáromban szolgált Klapka mellett, szalmazsákjában
felgyújtotta magát, hogy elkerülje a további kínzást.
Az
összeesküvés ürügyet szolgáltatott újabb kivégzésekre.
Szeptember
3-án Bécsben akasztották fel Pataki (Piringer) volt honvédtisztet, Pozsonyban
pedig Gasparits Kiliet ferences barátot, mert a templomban kihirdette a
függetlenségi nyilatkozatot.
Ezzel
az egyházi személyek kivégzése még nem fejeződött be, 1854. március 6-án,
Marosvásárhelyen Gálffy Mihály, Horváth Károly és Török János teológiai
tanárokat akasztották fel.
Április
27-én, Sepsiszentgyörgyön történtek még akasztások. Itt Gaál Sándor őrnagy
tiszti szolgáját és Várady József Kossuth-huszárt, valamint Bartalis József
bibarcfalvi földbirtokost végezték ki.
Az
elhangzottakat követően mécsesgyújtás következett, majd a Szózat hangjai zárták
a megemlékezést.
Szomorú
kötelezettségünknek tettünk eleget, amikor ezt követően néma főhajtással és
szintén mécsesgyújtással búcsúztunk v. Kis-Surányi Csilla törzskapitány
asszonytól, aki megtért Teremtőnkhöz, s a Hadak útjára lépett.
vitéz Kátay-Barba Rafael Péter
törzskapitány
vitezirend.com |
