Az eseményen való
részvétel előzetes regisztrációhoz és ellenőrzéshez kötött volt, ezért érdemes
volt korábban a helyszínre érkezni, ugyanis a kemény szélben és hidegben hosszú
sor alakult ki a belépésre való várakozás közben. Miután sikeresen átléptük az
Országház kapuját kabátjaink leadását követően első utunk a Szent Koronához
vezetett, ahol katonás fegyelemben főhajtással tisztelegtünk. Ezt követően
foglaltuk el helyeinket a Felsőház termében, ahol néhány perc késést követően
Prof. Dr. Szakály László a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója
megnyitotta a konferenciát, melyet Dr. Gulyás Gergely az Országgyűlés
alelnökének köszöntője követett. Az alelnök úr egy emlékplakettet nyújtott át a
Holland Királyság, a Svájci Államszövetség és a Spanyol Királyság
képviselőjének, melyben köszönetünket fejeztük ki, hogy nem feledkeztek meg
hazánkról a forradalom és szabadságharc nehéz idejében sem.
Őexcellenciája José Ángel
López Jorrin a Spanyol Királyság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete
elmondta, hogy a spanyol nép mély együttérzéssel élte át a magyarországi
eseményeket. Önkéntes fegyveres alakulatok is létrejöttek Spanyolországban,
hogy Magyarországnak közvetlen segítséget is nyújtsanak, de végül nem tudtak
ideutazni, így a kezdeményezés meghiúsult. Nagy tömegben nem tudtak
menekülteket fogadni- folytatta-, de akiket fogadtak, közülük a futballisták
megváltoztatták a spanyol futballkultúrát és a nagy klubokat, de számos
nagyhatású művész és rendező is érkezett ezekben az időkben.
Urs Brönnimann a Svájci
Államszövetség követtanácsosa valamint a Holland Királyság Budapesti
Nagykövetségének képviselője beszédében megosztotta a hallgatósággal, hogy 43
svájci sportoló, akik évek óta készültek az olimpiára, nem utazott akkor
Melbournebe. Közülük néhányan segélyszervezetekkel karöltve szállítottak
adományokat Budapestre. A svájci sportolók nem hasonlíthatók össze a magyar
hősökkel- mondta- de tevékenységük kifejezi támogatásukat és szolidaritásukat.
Mindezek után
következtek az előadások, melyet Schmitt Pál „A sport és a politika kapcsolata
egykor és ma” c. előadása nyitott meg, amelyben rövid történeti kitekintőt
követően a hallgatóság a sport és politika közötti árnyoldalakról, bojkottról
és politikai kérdésekről hallhatott. Az előadást rövid szünet követte, majd Dr.
Kiss Dávid „A magyar sport jelentősebb nemzetközi eredményei 1945-1956” c.
előadása következett. Dr. Szabó Lajos „A magyar olimpiai csapat 1956-ban” c.
előadásában a magyar delegáció összetételével, kiutazási körülményeivel,
eredményeivel és hatásaival ismerkedtünk meg, melyet Dr. Rácz János „A
melbournie-i olimpia propagandája itthon és külföldön” c. előadása követett.
Rövid szusszanás és kávészünetet követően délután Sákovicsné Dömölky Lídia
olimpiai bajnok, személyes emlékeit osztotta meg velünk a melbourne-i
olimpiáról, mely azt hiszem mindannyiunknak megható pillanatokat szerzett.
Végül, de nem utolsó sorban Kő András „Történelmi távlatok a sportban” c.
felszólalását hallhattuk, mellyel az előadások sorozata leárult.
Prof. Dr. Szakály László
elnök úr összegző szavai után Balog Zoltán az Emberi Erőforrások minisztere
lépett a pulpitusra, s osztotta meg záró gondolatait. A miniszter úr elmondta,
hogy az ’56-os szabadságharc elbukása után az áldozatokból és hősökből
csináltak tetteseket, ahol a hősiességet szégyellni kellett. Ezért ma
adósságokat törlesztünk. Nem csak a deviza hitelesekét, vagy az előző kormányok
által felhalmozott adósságokat, hanem erkölcsi és szellemi adósságokat is. A
sport összeköt, közösséget teremt, felülemelkedik az ellentéteken. Igazságos
is, ha azt annak szabályai szerint játszák, ezért nemcsak nézni, de művelni is
érdemes. 1956-ban a sport politikai színterén is a történelembe lépett. Az
akkor távolmaradottakat el kell ismerni, hiszen Melbourneben nem tudtak
sporttársaink lenni, de sorstársaikká váltak.
Mindenek végén felállva
egy perces főhajtással tisztelegtünk a már nem élő ’56-os hősök előtt, majd
közösen elénekeltük a Himnuszt.
A konferencia véget ért,
de az azt követő szerény agapé mellett a beszélgetések és élménybeszámolók
folytatódhattak. Úgy gondolom, hogy mindannyiunknak nagy élmény volt ezen a
jeles alkalmon való részvétel, örömmel emlékeztünk meg hőseinkről, s tudtuk meg
többet az akkori események hátteréről.
Köszönetünket fejezzük ki vitéz Szatmáry László törzskapitány úrnak, aki
felhívta a konferenciára a figyelmünket és lehetővé tette, hogy azon a kései
időpont ellenére is részt vehessünk!
vitéz Csűry Csaba média és kapcsolattartásért felelős központi őrmester
|