Ott ahol zúg az a négy folyó,
Ott ahol szenvedni jó.
Ott ahol kiömlött annyi drága vér,
Egy ezred évről mond regét a szél,
Zúg a kürt az ősi vár fokán
Honvéd áll a Hargitán.
Kárpát Szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar Turulmadár!
Zúg a kürt az ősi vár fokán
Honvéd áll a Hargitán.
Erdély Szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar Turulmadár!
Nemzetes Molnár-Gazsó János Főkapitány Úr, Isten hozta az erdővidéki Székelyeknél!
Drága bibarcfalvi ünneplő gyülekezet!
Nagy megtiszteltetés számomra a mai napon itt a bibarcfalvi templomban Önök előtt állni és a velem együtt avatott vitézek nevében pár szót szólani.
Megtiszteltetés, hiszen a mai napon Édesapám, testvérbátyám és keresztapám után velem együtt Veress nagyapám és Édesanyám is a Vitézi Rend tagjai lettek.
Ezáltal én most úgy érzem, hogy a bibarcfalvi templomban ma egyszerre van jelen a múlt, a jelen és a jövendő.
Ha Nagyapám itt lenne, büszkén, de könnyes szemmel nézne a bibarcfalvi gyülekezetre. Székely Honvédként megjárta ő a második világégés poklát,
elszenvedte 1956 tragédiáját, s megélte 1989 kezdetben reményteli, később mégis vérbe folytott napjait. Kemény sors és dolgos élet jutott neki
osztályrésziül. Nagyapám azonban lelkében és tartásában élete végéig megmaradt igaz székely embernek. Érdemeiből önös előnyt soha nem
faragott. S bennünket, unokákat pedig hazaszeretetre és Erdővidék iránt való felelősségre nevelt.
Mégis, ha ma a jelen történéseit szemlélem, sokszor úgy vélem, Nagyapáméknak talán egyszerűbb dolguk voltuk. Tudták, hogy az ellenség idegen
nyelven szól, vezetőik erkölcsi példával jártak előttük és olyan szent célokért vívtak, mint a Nemzet, a Haza, a Hit és a Család.
Ezzel szemben ma már nem mindig idegen nyelven szól az, ki ártó szándékkal közelít. Nagyjaink elhaltak vagy belefáradtak a kalmár-lelkű világgal
folytatott szélmalomharcba. Nemzeti öntudatunk feloldódik egy magát multi-kultúrálisnak nevezett új világrendben, melyben nem szántak helyet a
keresztény erkölcsnek. Fiatalok ezrei mennek külföldre egy jobb élet reményében, küzdve magánnyal, kiszolgáltatottsággal és szűnni nem tudó
honvággyal. Már semmi és senki sem az, aminek látszik. Bizonytalanság és kétkedés rombolja közösségeinket határokon innen és túl.
Minekután sem próféta, sem jós nem vagyok, arról, amit a jövő számunkra tartogat, nem merek és nem is tisztem nyilatkozni. Ha azonban lehetne
három kívánságom, akkor ma ezeket kívánnám:
Szépen kérem felmenőinket, hogy adják át nekünk nemzetünk ezer esztendőn át őrzött hagyományait és legyenek ők példaképeink kitartásban,
erkölcsben és bölcsességben! Isten ehhez adjon nekik erőt és egészséget!
De szépen kérem generációm fiataljait, hogy legyen bennünk annyi szelídség és alázat, hogy őseink szavát ne csak meghallgassuk, de bizony meg
is szívleljük! Kívánom, hogy szaporodjunk és sokasodjunk, hiszen azé lesz e föld, aki azt benépesíti és megműveli! Isten adjon nekünk ehhez
megértő társat és kitartást!
Legfiatalabb székely testvéreimnek pedig kívánok egy tisztább, szebb jövőt! Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni egy virtuális világ csalóka
jelszavaival! Maradjatok éberek, türelmesek és összetartók!
Végezetül engedjék meg, hogy Horthy Miklós 1940 szeptember 11-én, Kolozsváron mondott beszédének néhány gondolatával zárjam
mondanivalómat. Ő akkor így fogalmazott: "Ismerem az erdélyi ifjúság komoly, ellenálló, küzdőképes tulajdonságait. Ezért teljes bizalommal tekintek
az itt felnőtt ifjakra, akiket az új sorsfordulón a nagy nemzeti céloknak odaadó szolgálatára hívunk fel a haza és egész Európa javára. Isten áldása
kísérje nemzetünket egy boldog, dicső jövő felé."
Isten bennünket úgy segéljen!
dr.vitéz Veress Réka
|