A zsámboki levente mozgalom  

A trianoni békediktátumot követően a haderő korlátozás révén a maradék Magyarország területén, a katonai előképzés legfontosabb színtere a levente intézmény lett. Működését hivatott biztosítani az Országos Testnevelési Tanács és a tanács tábornoki rangú társelnöke. A vonatkozó 1921-es törvény rendelet kimondta, hogy az iskolát elhagyó fiatal férfiaknak 12 éves koruktól 21 életévük betöltéséig kötelezően részt kell venni a leventeképzésben.

A leventeintézmény elsősorban azt a célt szolgálta, hogy - elsősorban a sport terén - megadja azt a fizikai nevelést, ami az ifjúságot egy esetleges háborús szolgálatra is felkészíti és megedzi. Ezen kívül kialakította a tudatos nemzeti érzést is.

Ez intézményekben az oktatók gyakran hivatásos tisztek voltak, akik elvárták az engedelmességet, és a fegyelmet. Az intézményről elterjedt szigorúság híre miatt, a leventemozgalom nem is volt túl népszerű. Ezért a honvédelemről szóló 1939. évi II. tc. az iskolai ifjúság részére kötelezővé tette a leventeképzést. A kormányzó pedig 1941. július 18-án rendeletileg a "Legfelsőbb Elhatározás" útján "az ifjúság katonás szellemű neveléséről és a testnevelés erőteljesebb végrehajtásáról" címmel szabályozta a kérdést. Felállították a Honvédelmi Minisztérium VIII. Csoportját "a testnevelési és sport vonatkozású ügyek intézésére".

A leventeképzés a következő feladatokból állt:

1. Valláserkölcsi alapon nyugvó, katonás, hazafias nevelésből.
2. Testnevelésből és egészségápolásból.
3. Katonai előképzésből és légvédelmi oktatásból.
4. Öntudatos állampolgári életre nevelésből.
5. Az iskolában szerzett műveltség bővítéséből és emeléséből.

   Az első korcsoport, a levente apródok ( 12-14 évig) ,a második     korcsoport az ifjú leventék ( 15-17 évesig), a harmadik korcsoport ( 17 évtől felfelé).

A leventéknek a gyakorlati vizsga alkalmával az általános magatartás, testnevelés, egészségápolás, levente tudnivalók, leventeszolgálati szabályzatok gyakorlati ismeretéből állt, valamint a céllövészet, katonai előképzés, térképismeretek, honpolgári, honvédelmi és katonai alapismeretekből kellett számot adni.

A levente fogadalom : „Fogadom, hogy teljesítem levente-kötelességeimet, melyekkel Istennek, Hazámnak és honfitársaimnak tartozom!” és az alábbi  eskü szerint kellett élni mindennapjaikat a leventéknek:

1. A levente Istenfélő és hazájához mindhalálig hűséges.
2. A levente előjáróinak bizalommal és készségesen engedelmeskedik.
3. A levente kötelességét híven teljesíti.
4. A levente mindenkor igazat mond.
5. A levente lovagias.
6. A levente a zászlót és bajtársait sohasem hagyja cserben.
7. A levente legfőbb kincse a becsület.

Zsámbokon az 1920-as évektől kezdte meg működését a levente mozgalom, mely mozgalomnak külön erre a célra a Szent Erzsébet téren, a templom szomszédságában egykor állott Levente Otthon adott helyet. Később, melyet a korabeli dokumentumok is bizonyítanak, új levente otthon kijelölésére tettek javaslatot a község előjárói, melynek helye az iskola és a főjegyzői lakás között egykor állt tanítói lakásban kapott volna helyet. A község 1939 nyarán azzal a kéréssel fordult a Honvédelmi Minisztériumhoz, hogy támogassa 10000 Pengő segéllyel egy új levente otthon felépítését, mivel az őszi-téli foglalkozásokhoz szűk a községháza tanácsterme, ugyanakkor 1000 Pengőt kértek az Országos Testnevelési Tanácstól egy levente-fürdő létesítésére is.

A visszaemlékezések alapján Zsámbokon többnyire az ifjú leventékből és a 17 év felett álló korcsoport foglalkoztatás volt a jellemző. Minden hét szombatján kellett megjelenni a zsámboki fiataloknak leventefoglalkozáson. Ez korcsoporttól függően vagy a falu mellett egykor működő MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) lőtéren, ahol a  magyar gyártmányú forgó tolózáras 6 mm-es tölténnyel ellátott levente kispuskákkal végeztek lő gyakorlatot, a Levente Otthonban megtartott elméleti foglalkozáson, vagy a helyi iskolában tornaóra keretei között testnevelési, illetve egészségápolásból állt. A zsámboki leventék lőtéri foglalkoztatását gyakran egy honvédtiszt ellenőrizte személyes jelenlétével. Ugyanakkor minden vasárnap a leventék teljes csoportja szentmisén vett részt, akiknek helyük a templomhajó bal padsoraiban voltak fenntartva.

1938. szeptemberében mind a helyi MOVE és Levente Egyesület vezetői felhívást kaptak a szeptemberben megtartandó revíziós nagygyűlésre, melynek fő jelszava a : „Mindent vissza!”, közel 300 ezer résztvevővel. Ezt követően vitéz Endre László Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispán mint a VIII. honvédzászlóalj parancsnoka körülbelül 500 önkéntesével elindult Gödöllőről a Zagyvaapátfalva melletti kiképző táborba. Zászlóalja a gödöllői, nagykátai és kiskőrösi MOVE és levente lövészekből állt, amelynek gerincét a gödöllői járás önkéntesei képezték, közöttük a zsámbokiakkal is. Ezt az akciót Csincsura Sándor zsámboki tanító részletesen megörökítette (Szabadcsapat) című könyvében: „Mint MOVE parancsnok 40 emberrel jöttem el a falumból a felkelésbe. Lövészeim között voltak öreg háborús katonák, köztük olyanok akik a katonai rangban felettem álltak.” A negyven főből név szerint néhányat említ. Hajdú Antalt, a furfangos borbélyt, a csavarintos eszű Bajnóczit, a század kedvencét Jóskát, aki óriás termetű legényként úgy szaladt fel gyakorlat közben a dombra a nehéz géppuskával, mint egy könnyű játékszerrel, Szántai Mihályt, a bíró fiát, aki apja kérlelésére sem volt hajlandó otthagyni felkelő társait, Kakucska Jóskát, aki büszkén megleckéztette a fegyverükkel dicsekvő cseh határcsendőröket.

Az 1941-ben  Gödöllőn megtartott levente gyakorlati napon, melynek fő védnöke szintén a megyei alispán vitéz Endre László volt, ahol a zsámboki levente csapat szintén kiválóan teljesített, mely rendezvényt maga Horthy Kormányzó úr is megtisztelt jelenlétével.

A korabeli források alapján a Főméltóságú Horthy Kormányzó úr, 1923-ban az akkori zsámboki leventék részére zászlót adományozott ügyes katonai gyakorlataiért, mely zászló sajnos nagy bánatunkra a háború alatt 1944-ben megsemmisült minden más értékes dologgal egyetemben.

Sajnos kevés adat marad fent az egykori zsámboki Levente Egyesület egykori elnökeinek, parancsnokainak és oktatóinak névsoráról.:

- Weiszkopf István Levente Egylet elnöke (1927)
- báró Schell Ferenc zsámboki földbirtokos, Levente Egylet elnök (1931)
- Lapu György földműves Levente Egylet elnöke (1943)
- Molnár György leventeoktató (1943)
- Hebeny József leventeoktató, községi jegyző és tanító (1943)

A háború utáni kommunista hatalom, minden olyan korábbi intézkedést és vívmányt eltörölt, mely a nemzetnevelő tevékenység fogalomkörében nyilvánult meg, mely keretbe foglalta azokat a nép és nemzeti alap értékeket, melyek pl. az egykori levente mozgalomban is jelen voltak.

„…de hol vannak már a leventék! Mind meghaltak mán’ szegények!...”

v. Molnár Zsolt
járási vit. őrmester
Zsámbok

vitezirend.com