A leventeintézmény
elsősorban azt a célt szolgálta, hogy - elsősorban a sport terén - megadja azt
a fizikai nevelést, ami az ifjúságot egy esetleges háborús szolgálatra is
felkészíti és megedzi. Ezen kívül kialakította a tudatos nemzeti érzést is.
Ez intézményekben az
oktatók gyakran hivatásos tisztek voltak, akik elvárták az engedelmességet, és
a fegyelmet. Az intézményről elterjedt szigorúság híre miatt, a leventemozgalom
nem is volt túl népszerű. Ezért a honvédelemről szóló 1939. évi II. tc. az
iskolai ifjúság részére kötelezővé tette a leventeképzést. A kormányzó pedig
1941. július 18-án rendeletileg a "Legfelsőbb Elhatározás" útján
"az ifjúság katonás szellemű neveléséről és a testnevelés erőteljesebb
végrehajtásáról" címmel szabályozta a kérdést. Felállították a Honvédelmi
Minisztérium VIII. Csoportját "a testnevelési és sport vonatkozású ügyek
intézésére".
A
leventeképzés a következő feladatokból állt:
- Valláserkölcsi alapon nyugvó, katonás,
hazafias nevelésből.
- Testnevelésből és egészségápolásból.
- Katonai előképzésből és légvédelmi oktatásból.
- Öntudatos állampolgári életre nevelésből.
- Az iskolában szerzett műveltség bővítéséből és
emeléséből.
Az első korcsoport, a levente apródok (
12-14 évig) ,a második korcsoport az ifjú leventék ( 15-17
évesig), a harmadik korcsoport ( 17 évtől felfelé).
A leventéknek a
gyakorlati vizsga alkalmával az általános magatartás, testnevelés,
egészségápolás, levente tudnivalók, leventeszolgálati szabályzatok gyakorlati
ismeretéből állt, valamint a céllövészet, katonai előképzés, térképismeretek,
honpolgári, honvédelmi és katonai alapismeretekből kellett számot adni.
A levente fogadalom : „Fogadom, hogy teljesítem
levente-kötelességeimet, melyekkel Istennek, Hazámnak és honfitársaimnak
tartozom!” és az alábbi eskü
szerint kellett élni mindennapjaikat a leventéknek:
- A levente Istenfélő
és hazájához mindhalálig hűséges.
- A levente
előjáróinak bizalommal és készségesen engedelmeskedik.
- A levente
kötelességét híven teljesíti.
- A levente mindenkor
igazat mond.
- A levente lovagias.
- A levente a zászlót
és bajtársait sohasem hagyja cserben.
- A levente legfőbb
kincse a becsület.
Zsámbokon az 1920-as évektől kezdte meg
működését a levente mozgalom, mely mozgalomnak külön erre a célra a Szent
Erzsébet téren, a templom szomszédságában egykor állott Levente Otthon adott
helyet. Később, melyet a korabeli dokumentumok is bizonyítanak, új levente
otthon kijelölésére tettek javaslatot a község előjárói, melynek helye az
iskola és a főjegyzői lakás között egykor állt tanítói lakásban kapott volna
helyet. A község 1939 nyarán azzal a kéréssel fordult a Honvédelmi
Minisztériumhoz, hogy támogassa 10000 Pengő segéllyel egy új levente otthon
felépítését, mivel az őszi-téli foglalkozásokhoz szűk a községháza tanácsterme,
ugyanakkor 1000 Pengőt kértek az Országos Testnevelési Tanácstól egy
levente-fürdő létesítésére is.
A
visszaemlékezések alapján Zsámbokon többnyire az ifjú leventékből és a 17 év
felett álló korcsoport foglalkoztatás volt a jellemző. Minden hét szombatján
kellett megjelenni a zsámboki fiataloknak leventefoglalkozáson. Ez
korcsoporttól függően vagy a falu mellett egykor működő MOVE (Magyar Országos
Véderő Egylet) lőtéren, ahol a magyar
gyártmányú forgó tolózáras 6 mm-es tölténnyel ellátott levente kispuskákkal
végeztek lő gyakorlatot, a Levente Otthonban megtartott elméleti foglalkozáson,
vagy a helyi iskolában tornaóra keretei között testnevelési, illetve
egészségápolásból állt. A zsámboki leventék lőtéri foglalkoztatását gyakran egy
honvédtiszt ellenőrizte személyes jelenlétével. Ugyanakkor minden vasárnap a
leventék teljes csoportja szentmisén vett részt, akiknek helyük a templomhajó
bal padsoraiban voltak fenntartva.
1938.
szeptemberében mind a helyi MOVE és Levente Egyesület vezetői felhívást kaptak
a szeptemberben megtartandó revíziós nagygyűlésre, melynek fő jelszava a :
„Mindent vissza!”, közel 300 ezer résztvevővel. Ezt követően vitéz Endre László
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispán mint a VIII. honvédzászlóalj
parancsnoka körülbelül 500 önkéntesével elindult Gödöllőről a Zagyvaapátfalva
melletti kiképző táborba. Zászlóalja a gödöllői, nagykátai és kiskőrösi MOVE és
levente lövészekből állt, amelynek gerincét a gödöllői járás önkéntesei
képezték, közöttük a zsámbokiakkal is. Ezt az akciót Csincsura Sándor zsámboki
tanító részletesen megörökítette (Szabadcsapat) című könyvében: „Mint MOVE
parancsnok 40 emberrel jöttem el a falumból a felkelésbe. Lövészeim között
voltak öreg háborús katonák, köztük olyanok akik a katonai rangban felettem
álltak.” A negyven főből név szerint néhányat említ. Hajdú Antalt, a furfangos
borbélyt, a csavarintos eszű Bajnóczit, a század kedvencét Jóskát, aki óriás
termetű legényként úgy szaladt fel gyakorlat közben a dombra a nehéz
géppuskával, mint egy könnyű játékszerrel, Szántai Mihályt, a bíró fiát, aki
apja kérlelésére sem volt hajlandó otthagyni felkelő társait, Kakucska Jóskát,
aki büszkén megleckéztette a fegyverükkel dicsekvő cseh határcsendőröket.
Az
1941-ben Gödöllőn megtartott levente
gyakorlati napon, melynek fő védnöke szintén a megyei alispán vitéz Endre
László volt, ahol a zsámboki levente csapat szintén kiválóan teljesített, mely
rendezvényt maga Horthy Kormányzó úr is megtisztelt jelenlétével.
A
korabeli források alapján a Főméltóságú Horthy Kormányzó úr, 1923-ban az akkori
zsámboki leventék részére zászlót adományozott ügyes katonai gyakorlataiért, mely
zászló sajnos nagy bánatunkra a háború alatt 1944-ben megsemmisült minden más
értékes dologgal egyetemben.
Sajnos
kevés adat marad fent az egykori zsámboki Levente Egyesület egykori elnökeinek,
parancsnokainak és oktatóinak névsoráról.:
- Weiszkopf
István Levente Egylet elnöke (1927) - báró
Schell Ferenc zsámboki földbirtokos, Levente Egylet elnök (1931) - Lapu
György földműves Levente Egylet elnöke (1943) - Molnár
György leventeoktató (1943) - Hebeny
József leventeoktató, községi jegyző és tanító (1943)
A
háború utáni kommunista hatalom, minden olyan korábbi intézkedést és vívmányt
eltörölt, mely a nemzetnevelő tevékenység fogalomkörében nyilvánult meg, mely
keretbe foglalta azokat a nép és nemzeti alap értékeket, melyek pl. az egykori
levente mozgalomban is jelen voltak.
„…de
hol vannak már a leventék! Mind meghaltak mán’ szegények!...”
v.
Molnár Zsolt járási vit. őrmester Zsámbok
vitezirend.com
|