Mindössze huszonnyolc év jutott neki a földi életből. Török Istvánra, az 1956-os forradalom és szabadságharc kivégzett nemzetőrére emlékeztünk a róla elnevezett adyvárosi utca emléktáblájánál.

A 26 éves vasesztergályos fiatalember október 26-án került az események középpontjába. Először a tanácsháza erkélyéről beszélt a tömeghez, majd tagja lett annak a küldöttségnek, amelyik a politikai foglyok szabadon bocsátásáról tárgyalt. Nemzetőr alhadnagyként a civilek lecsillapításával és a nemzetőrség felfegyverzésével bízták meg. Bejárta a nyugat-magyarországi városokat, tájékozódott, s ő terjesztette Nagy Imre elé a vagyongyári munkástanács követeléseit.

A forradalom leverése után emigrált, majd egy év múlva a kádári hamis amnesztia-ígéretben bízva, hazatért Amerikából. Szinte azonnal letartóztatták és szervezkedés vádjával halálra ítélték. 1958. decemberében kivégezték. Jelöletlen sírba temették, földi maradványait csak 1991-ben azonosították. Azonban az ő és mártírtársai emlékét 64 évvel később is őrizzük, hiszen tettükkel elősegítették, hogy ma egy szabad és független országban élhetünk.

Az eseményen jelen volt és gondolatait megosztotta a hallgatósággal vitéz Büki Lajos, a vértanú nemzetőrtársa és barátja. Közreműködtek a Fekete István Általános Iskola tanulói. Az ünnepség koszorúzással zárult, melyen Török István húga és leszármazottai is elhelyezték az emlékezés virágait.

vitéz Kiss-Surányi Csilla
törzskapitány

vitezirend.com