A második világháború végén, a Vörös Hadsereg által elfoglalt magyar területeken a szovjet katonák sokszor az utcákon fogdostak össze, s hurcoltak el a Szovjetunióba kényszermunkára – „málenkij robotra” - ártatlan civileket. Ez a „kis munka” sokaknak hosszú évekig tartó fogolytábort, embertelen bánásmódot, nem egy esetben a halált jelentette. 1945. január 23-án Diósgyőrből mintegy 400 embert vittek el.
– A többnyire német nevű, vagy olyan hangzású polgárt cselvetéssel a diósgyőri mozi épületében gyűjtötték össze – ismertette Vitéz Csantavéri Tivadar Károly, a Vitézi Rend Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Törzskapitányságának székkapitánya a vasárnapi megemlékezésen.
Azt mondták nekik, hogy csupán „tájékoztatást” kapnak, majd rájuk zárták az ajtót, másnap pedig lekísérték őket a Tiszai pályaudvarra, az ott lévő marhavagonokba. Az akkori Szovjetunió munkatáboraiba kerültek, ahol általában bányában dolgoztak, borzasztó körülmények között. Közülük harmincegyen soha nem tértek vissza Diósgyőrbe, idegen földben nyugszanak, nevük az emléktáblán olvasható.
Rózsa György főlevéltáros, a Szent György lovagrend tagja történelmi visszatekintésében a fogság körülményeiről is beszélt: az érkezést követően a foglyokat kirabolták, majd szörnyű körülmények között tartották őket. A diósgyőriek bányatelepen, műhelyben dolgoztak, mások a vágányokat tisztították meg a hótól. Híg, némi húsfoszlányt tartalmazó, de legalább meleg káposztalevest kaptak. Napi 8 órát dolgoztak, két műszakban.
– Az egyik visszaemlékező feljegyzései szerint volt olyan nap, amikor tízen is meghaltak, őket a környéken, bányákban hantolták el. Sírhelyük ismeretlen – mondta.
Vitéz Miklós Árpád a tábla elhelyezésének körülményeiről szólt. Úgy fogalmazott, a szörnyű események után, a „gyalázatot” követően csak 50 évvel kerülhetett ki egy ilyen tábla. – 25 éve emlékezhettünk meg először ezen a helyen – tette hozzá.
A megemlékező szavakat követően a miskolci önkormányzat, pártok és civilszervezetek, egyesületek és intézmények képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit az emléktáblánál.
Szöveg: minap.hu
Képek: vitezirend.com
