Az első
világháború végén, 1918. november 17-én az osztrák államtanács bejelentette
igényét Nyugat-Magyarországra. Az 1919. szeptember 10-i saint germani béke
Ausztriának ítélte Moson, Sopron, Zala és Vas vármegyék nyugati sávját, az ún.
Burgenlandnak nevezett területet, azzal az indoklással, hogy ne valósulhasson
meg a tervezett csehszlovák-délszláv korridor (folyosó).
|
Az ezt követő
trianoni béke a döntést újból megerősítette. A békediktátum Magyarország
lakosságát elkeserítette, Ausztria területi követelései pedig felháborította. A
magyar katonaság ennek ellenére megkezdte Burgenland kiürítését. A terület
nagyobb részének - úgynevezett 'A' zóna - elhagyása augusztus 27-re
befejeződött. Az úgynevezett 'B' zóna átadását viszont, amelyhez Sopron és
környéke is tartozott, a magyar kormány megtagadta.
Augusztus 28-án
Ágfalvánál zajlott le az első összecsapás a történelmi határt több helyen is
átlépő osztrák csendőralakulatokkal, ahol a magyar erők visszavetették az
osztrákokat. Ezzel vette kezdetét a másfél hónapig tartó nyugat-magyarországi
fegyveres felkelés, amely elvezetett a soproni népszavazáshoz.
1921. szeptember
7-i csatában az osztrák megszálló erők terve az volt, hogy csatlakozásra bírják
Sopront. El akarták foglalni a kutakat, hogy így kényszerítsék a várost
megadásra. A magyar felkelők azonban megelőzték az osztrákokat, és az ellenség
ekkor, a második ágfalvi csatában szenvedte el legsúlyosabb vereségét. Az
osztrák erők ezután a történelmi határra vonták vissza csapataikat.
Tulajdonképpen ennek az ütközetnek köszönhető, hogy Sopron és környéke később
népszavazással dönthetett hovatartozásáról.
A 100 éves
centenáriumi évfordulón Sopron városa, amely büszkén viseli a Civitas
Fidelissima címet többnapos rendezvénysorozattal tisztelgett a Magyarország javára
eldőlt Soproni népszavazás előtt.
Napos idő
köszöntött a vasárnapi ünneplő sokaságra Sopronban, ahol a Kult100 programsorozat keretében az utcai és vásári
forgatagban a 100 évvel ezelőtti utcakép elevenedett meg korabeli öltözetekkel,
lovas kocsikkal, szekerekkel, hintókkal és a mesterségek képviselőivel. A Fő
téri megnyitó ünnepségen Széles Sándor, Győr-Moson-Sopron megye
kormánymegbízottja szólalt fel, majd Barcza Attila, Sopron és környéke
országgyűlési képviselője azt emelte ki, hogy a rendezvény a kulturális és
épített örökség ünnepe is megemlítve a rengeteg köztéri felújítási programot.
Dr. Farkas
Ciprián, Sopron polgármestere arról beszélt, hogy ma arra emlékezünk, hogy
Sopron a leghűségesebb város. Bizodalmát fejezte ki, hogy ez a soproniak szívét
ma is büszkeséggel tölti el, mert „a gondolkodásunkat ma is meghatározza, hogy
ez a döntés megszületett, hiszen hitet tettünk a magyar haza mellett”. Hozzátette, hogy a népszavazás centenáriumi
éve a legjobb alkalom arra, hogy az emberek megízleljék, milyen volt a száz évvel
ezelőtti Sopron hangulata.
Sopron vendége
volt a legbátrabb város, a Civitas Fortissima címet viselő Balassagyarmat, ahol
polgárok, vasutasok és katonák fegyveres harcok árán szerezték vissza városukat
Magyarországnak. Balassagyarmatról érkeztek a 16-os Honvéd Katonai
Hagyományőrző csoport tagjai is, akik aktív részesei voltak programsorozatnak
több helyszínen koszorúztak, adtak díszőrséget és tartottak kiállítást vitéz
Bakos Gyula I. világháborús gyűjteményéből. Sopron és Balassagyarmat jó példája
volt az ország csonkító gyalázat elleni fellépésnek történjen az békésen, vagy
harcok árán, de győztesen!
vitéz ifj. Szakács
László székkapitány, Nógrád megye
vitezirend.com
|