A leghűségesebb és a legbátrabb város együtt ünnepelt  

Az első világháború végén, 1918. november 17-én az osztrák államtanács bejelentette igényét Nyugat-Magyarországra. Az 1919. szeptember 10-i saint germani béke Ausztriának ítélte Moson, Sopron, Zala és Vas vármegyék nyugati sávját, az ún. Burgenlandnak nevezett területet, azzal az indoklással, hogy ne valósulhasson meg a tervezett csehszlovák-délszláv korridor (folyosó).

Az ezt követő trianoni béke a döntést újból megerősítette. A békediktátum Magyarország lakosságát elkeserítette, Ausztria területi követelései pedig felháborította. A magyar katonaság ennek ellenére megkezdte Burgenland kiürítését. A terület nagyobb részének - úgynevezett 'A' zóna - elhagyása augusztus 27-re befejeződött. Az úgynevezett 'B' zóna átadását viszont, amelyhez Sopron és környéke is tartozott, a magyar kormány megtagadta.

Augusztus 28-án Ágfalvánál zajlott le az első összecsapás a történelmi határt több helyen is átlépő osztrák csendőralakulatokkal, ahol a magyar erők visszavetették az osztrákokat. Ezzel vette kezdetét a másfél hónapig tartó nyugat-magyarországi fegyveres felkelés, amely elvezetett a soproni népszavazáshoz.

1921. szeptember 7-i csatában az osztrák megszálló erők terve az volt, hogy csatlakozásra bírják Sopront. El akarták foglalni a kutakat, hogy így kényszerítsék a várost megadásra. A magyar felkelők azonban megelőzték az osztrákokat, és az ellenség ekkor, a második ágfalvi csatában szenvedte el legsúlyosabb vereségét. Az osztrák erők ezután a történelmi határra vonták vissza csapataikat. Tulajdonképpen ennek az ütközetnek köszönhető, hogy Sopron és környéke később népszavazással dönthetett hovatartozásáról.

A 100 éves centenáriumi évfordulón Sopron városa, amely büszkén viseli a Civitas Fidelissima címet többnapos rendezvénysorozattal tisztelgett a Magyarország javára eldőlt Soproni népszavazás előtt.

Napos idő köszöntött a vasárnapi ünneplő sokaságra Sopronban, ahol a Kult100  programsorozat keretében az utcai és vásári forgatagban a 100 évvel ezelőtti utcakép elevenedett meg korabeli öltözetekkel, lovas kocsikkal, szekerekkel, hintókkal és a mesterségek képviselőivel. A Fő téri megnyitó ünnepségen Széles Sándor, Győr-Moson-Sopron megye kormánymegbízottja szólalt fel, majd Barcza Attila, Sopron és környéke országgyűlési képviselője azt emelte ki, hogy a rendezvény a kulturális és épített örökség ünnepe is megemlítve a rengeteg köztéri felújítási programot.

Dr. Farkas Ciprián, Sopron polgármestere arról beszélt, hogy ma arra emlékezünk, hogy Sopron a leghűségesebb város. Bizodalmát fejezte ki, hogy ez a soproniak szívét ma is büszkeséggel tölti el, mert „a gondolkodásunkat ma is meghatározza, hogy ez a döntés megszületett, hiszen hitet tettünk a magyar haza mellett”.  Hozzátette, hogy a népszavazás centenáriumi éve a legjobb alkalom arra, hogy az emberek megízleljék, milyen volt a száz évvel ezelőtti Sopron hangulata.

Sopron vendége volt a legbátrabb város, a Civitas Fortissima címet viselő Balassagyarmat, ahol polgárok, vasutasok és katonák fegyveres harcok árán szerezték vissza városukat Magyarországnak. Balassagyarmatról érkeztek a 16-os Honvéd Katonai Hagyományőrző csoport tagjai is, akik aktív részesei voltak programsorozatnak több helyszínen koszorúztak, adtak díszőrséget és tartottak kiállítást vitéz Bakos Gyula I. világháborús gyűjteményéből. Sopron és Balassagyarmat jó példája volt az ország csonkító gyalázat elleni fellépésnek történjen az békésen, vagy harcok árán, de győztesen!