A kitörés napjára emlékezett a Vitézi Rend a Budai Várban  

 

Most lesz 73 éve, hogy az orosz (a rettegő sokaknak „felszabadító") csapatok elfoglalták a fővárosunkat, amit 45 év megszállás és totális diktatúra követett. Hetvenhárom év telt el és mégis a mai napig nem lehet a történteket, mint nemzeti tragédiát és hőstettet elemezni pedig a hős védősereg Európa civilizációját védte, a vörös rémtől. Az ötágú csillag (élére állítva sátáni pentagramma) örök ellensége Isten országának. A zöld ötágú csillag az iszlám, a vörös a kommunizmus, a fehér és sárga a globalista szabadkőműves társadalmak jelképe. Mi, a háború után született generáció a szocialista átnevelő tábor fiataljai, kötelesek voltunk ferde tanokat hallgatni, nem kívánatos indulókat és nyelvet tanulni és szégyenkezni apáink, nagyapáink „bűnei" miatt. Pedig ők is a háború áldozatai voltak, mint az én családomban is, ahol két nagybátyám halt hősi halált, apám pedig közel négy  évig élvezte a Kaukázusi hadifogolytáborok vendégszeretetét. Még ma is, ennyi idő távlatában néhány fanatikus megszállott bűneiért kiáltják ki fasisztának a Magyar honvédőket akik nem tettek mást, mint állampolgári kötelességüket hazájukért a vörös bolsevik áradat megállításáért. Az utolsó üzenet pont 73 évvel ezelőtt ebben az időben ment el visszavonhatatlanul. 

"Az ellátmányt feléltük, az utolsó töltény a csőben. A kapituláció vagy a védőrség harc nélküli lemészárlása között lehet választani. Ezért az utolsó harcképes német részekkel, honvédekkel és nyilaskeresztesekkel támadni fogok. Február 11-én a sötétség beálltával kitörök. Szomor és Máriahalom között kérem a felvételt. Kérem az ellenséges erők lekötését minden eszközzel, valamennyi arcvonalon.",  majd széttörve a rádiókat válaszra sem várva kezdődött 20 órakor a kitörés az Olasz fasor felé. 

Az ékben elől a Vannay zászlóalj megmaradt emberei és oroszul tudó előörsök mentek, majd a támadó harckocsizó ék, melyben 3 db magyar Nimród is volt. Utánuk két oldalon törtek ki balról az Olasz fasor és Városmajor irányában a 8.Florian Geyer SS hadosztály maradványa Rumohr tábornok vezetésével, és a Galántai csendőrzászlóalj embereivel. A jobb szárnyon a 13. Páncéloshadosztály Schmidthuber tábornok vezetésével, az 1. Esztergomi páncélosok törzse és maradványa, valamint Kündinger alezredes a 271. Népi páncélosgránátos hadosztályával. Hatalmas veszteségek árán sikerült az áttörés, de a II. lépcső már elakadt. Ezt felismerve  Wolf alezredes és a később katonáit sikeresen átvezető Kurt Shöning alezredes a vérmezőn át a Városmajor út - Istenhegyi út felé tört át sikeresen. A II. lépcső vezetője August Zehender tábornoknak a Margit kőrúton egy akna leszakította a lábát, így a főbelövést választotta rengeteg sérült társával együtt.

A jobb szárny véres áldozattal fizetett és csak egy jelentéktelen kis csapat jutott át Esztergom irányában Erst Schweitzer főhadnagy vezetésével és Bilnitzer tábornokkal Perbál irányában (Ő volt az egyetlen magyar tábornok aki harc közben esett fogságba). Ki kell emelni a hősiesen utat törő Rongyos Gárdista Vannay László által vezetett zászlóalj harci cselekedeteit és az ekkor már 70 éves báró tótprónai blatnicai Prónay Pál hősi csapatát (Prónayról ellentmondásos hírek keringenek a mai napig. Egyesek szerint elesett, mások szerint fogságba esett és Oroszországban halt meg, családtagok szerint pedig páncélos mögé kötve hurcolták holttestjét az oroszok Budapest utcáin. A Rongyos Gárda és a Lajta Bánság idős hőse itt hallatott magáról utoljára. A főparancsnokok Karl Pfeffer Wildenbruch tábornok és a magyar vitéz Hindy Iván vezérezredes hadifogságba esett. (Hindyt a dicső felszabadítottak 1946 augusztus 29.-én (!!!) felakasztották)

Budapest ostroma 102 napig (teljes gyűrű 51 napig) a II. világháború egyik leghosszabb és legvéresebb városostroma volt. Budapest eleste után nyitva ált az út Berlinig. Az ostrom katasztrófális nagyságáról az adatok beszélnek: a civil lakosság vesztesége mintegy minimálisan 38.000 fő, a katonai  veszteség kb.32.000 fő német – magyar katona és min.80.000.-fő orosz katona, de az adatok a mai napig zavarosak és részben bizonytalanok, csak a kitörés során elesett katonáink száma 19 250 fő, a hadifogságba esettek száma az ostromsorán 47 000 fő. A teljes magyar veszteség az ostrom során 105 500 fő, mely megközelíti a Doni veszteségeinket(~120 000 fő). Ha a két fél veszteségeibe a halottakon kívül az eltűnt, megsebesült, hadifogságba esetteket is számoljuk akkor a teljes ostrom alatti veszteség  a mi oldalunkon 102 000 fő, az Orosz –Román oldalon 320 000 fő. (Ma már szinte biztonsággal lehet állítani, hogy a világháború nagy találkozása nem az Elbánál lett volna Budapest ostroma nélkül. Horthy sikertelen háborús kiugrási kísérlete után az irányítás gyakorlatilag a német hadsereg és a nyilasok kezébe került. Nem tehetett azonban róla a  Magyar hadsereg állománya, a civilek és fiataljaink, a Ludovikások, az Egyetemi zászlóalj , az 1.Esztergomi páncélosok stb. Ők egyet tudtak, hogy otthon a család és haza, szemben a bolsevik orosz-román csapatok. Talán a bolsevik eszméktől jobban féltek- ma már láthatóan nem minden ok nélkül-, mint a fegyvereiktől. Hosszú és elkeseredett ostrom után 1945. február 11 – 17.-e között a még harcképes csapatok többsége kitörést kísérelt meg a fojtogató gyűrűből. A budai védők kitörése kilátástalan , hősies, de árulás miatt elveszett vállalkozás volt, de ennek ellenére sikerült és több,  mint 16 000 katona áttörte a Budapest köré vont orosz gyűrűt. A Német vonalakat azonban a kegyetlen időjárás és az időközben külső gyűrűt vonó megerősített orosz csapatokon át  az ismert adatok szerint már csak 785 ember érte el, ennek is csak a 10 %-a volt Magyar. Az elesettek száma öt nap alatt minimálisan is 17.000.-fő, melynek többsége az első 6 órában a Széll Kálmán tér – Hűvösvölgy térségében esett el. A fogyó létszámú sikeresen átjutók Anyácsa-puszta - Zsámbék, Anyácsa-puszta - Máriahalom, Dobogókő - Esztergom irányába törték át a zárógyűrűt. A sikeresen áttört a Wolf alakulathoz tartozó  Wilhelm Schöning alezredes  (Feldhernhalle) Perbál – Anyácsa-puszta  irányába közel 400 emberével jut át, az első átjutókat  13.-án éjjel a Szomori kápolnánál Szilasy László főhadnagy vezette át 25-öd magával,  Joachim Boosfeld SS százados 15-20 emberével, majd 80-100 fő rendezetlenül különböző maradékokból összeverődve és végül  Ernst Schweitzer főhadnagy (13. páncélos  ho.) kisebb csoportja az utolsók között február 20.-án jutott át Esztergom irányába. Sokan hónapokig bujkáltak erdőkbe , falvakba és Budapesten is, de sikeres számuk nagyon kevés lehet és ismeretlen. A hihetetlen mértékű emberveszteség miatt 2. Sztálingrádként vonult be a köztudatba. Csakhogy Sztálingrádot kiürítették a civil lakosságtól, míg Budapesten a lakosság többsége a helyén maradt, így az elkeseredett ostrom után prédájává válhatott egy fosztogató, nőket megerőszakoló csürhe számára, a mit a megszállás 45 éve követett.

De talán néhány szót a felszabadítókról is. A két békedíjjal is kitüntetett orosz zsidó propagandista Ilja Ehrenburg  szavai igazolják mire számíthattunk a Vörös Hadseregtől: 

"Öljetek! Dicső szovjet harcosok, öljetek! A németek nem emberi lények...... az a szó, hogy "német" a mai naptól legyen a legnagyobb szitokszó, amit a szátokra vesztek...... ölnöd kell.... és ha nem öltél meg legalább egy németet a mai nap, akkor ez a napod kárba veszett..... ha nem tudod őket golyóval kivégezni, akkor a bajonettel szúrd agyon őket...... ha csendes körülötted a front és amíg várod, hogy ismét harcba indulj, ezalatt az idő alatt is keress németet, akit megölhetsz...... öljetek, mert nincs annál nagyobb élvezet, mint amikor a halomba szórt német hullákat ugorjátok át...... ne a napokat, ne a kilométereket számoljátok, hanem öljetek és öljetek! a megölt németeket számoljátok az elfoglalt városok helyett...... öld a németet, ez a nagyanyád kérése! öld a németet, ezért imádkozik az anyád! öljetek, ezt kéri tőletek a gyereketek! öld a németet, ezt kéri hangosan kiabálva tőled a szovjet haza! ne hibázz, ne adj kegyelmet, ölj! Dicső szovjet harcosok, öljetek!"

Az orosz csapatok a felszabadítást szabadrablásnak vélték és kifosztották hazánk műkincseit és civil lakosságát, meggyalázták – szinte kivétel nélkül- a 8 - 90 év közötti asszonyainkat, kényszermunkára hurcoltak kb. 50.000 embert és tömegesen mészárolták le a sebesülteket. Kb. 5000 fő sírja ismert a többiek ismeretlen tömegsírokba és a Dunába dobva végezték (ennek később publicitási jelentősége volt, mert a hullákat amit ágakra felakadva találtak még májusban is a németekre kenték, mint kivégzett zsidókét). Az első napon az oroszok kevés foglyot ejtettek a sebesülteket és a feltett kezű németeket is agyonlőtték. A vakok intézeténél a vak lányokat védő áldozópapot Hummel Kornél tiszteletest a sexéhes orosz katona agyonlőtte.

Ezt a kommunista csürhét segítette néhány magyarországon született áruló is. A Marót, Weinberger, Szír csoportok vagy a  budai Önkéntes Ezred és a Táncsics zászlóalj átált katonái, közöttük Göncz Árpáddal akiről most közterületet akarnak elnevezni nemzetünk szégyenére.

Egy Logodi utcai asszony naplójából: „Ez a hét olyan volt , mint a pokol! Kimondhatatlan, hogy miken mentünk keresztül. Ha most hallunk egy oroszt remeg a térdünk. Összekulcsoljuk kezeinket és kérjük a jó Istent, adja, hogy tovább menjen. Semmink sincs! Ruha, fehérnemű, élelem, ital, mindent elvittek. Éjjel-nappal talpon voltunk és remegtünk. A hét hetes ostrom egy játék volt ehhez a három hetes kínszenvedéshez képest, amit az ostrom után kellett végigszenvednünk."

Hát ez volt a mások által még ma is ünnepelt felszabadítás.

73 év távlatában sokaknak semmit nem jelent az esemény hiszen évtizedekig még  megemlékezni sem engedtek minket, sőt ünnepelni kellett a legyőző megszállókat. Egy keresztény szakrális királyság szállt a sírba, Mária nemzete vereséget szenvedett a kommunizmust támogató kétes pénzügyi plutokrata csoporttól és a világ legerősebb kommunista közösségétől. Miért léptünk be a háborúba, mondják azok akik nem fogják fel, hogy hazánk számára a háború elkerülhetetlen volt. Trianon magában hordozta a háborút a nemzet igazságának fájó akaratát, az elválasztott magyarokért tenni akarást. Az egész hátterében azonban pontosan azok az erők állnak, akik egykor a trianoni diktátumot és az első világháborút, majd a másodikat és most Európa megszállását is, mocskos pénzügyi tranzakcióik miatt létrehozták. Nem a mi háborúnk volt, de mégis helyt állt a magyar. Miközben több náció megfutott vagy áruló lett, a magyar újra megvédte Európát , azt az Európát aki most piacnak néz minket és tönkreteszi gazdaságilag, rabszolgasorba taszítja nemzetünket. 

De hála Istennek itthon azonban újra éledezik a nemzeti öntudat és ha majd itt is tízezrek fognak állni megadva a tiszteletet elesett hőseinknek akkor újra méltók leszünk a büszke magyar  címre és újra meg fogjuk védeni Európát az iszlámtól, az idegen áradattól, mint tették megdicsőült hőseink ezer éven át. Hajtsunk hát fejet, majd gyújtsunk gyertyát a Doni áttörésnél elesett hősökért, a hazánkat és fővárosunkat védőkért, a szenvedő civil lakósságért , a kitörés reménytelen sorsú hőseiért és soha, de soha ne feledjük amit értünk, a hazánkért, nemzetünk megmaradásáért és Európáért tettek elődeink! Továbbra is minden évben meg kell emlékezni, meg kell bocsájtani is, de elfelejteni nem szabad sohasem áldozatukat.

Köszönöm, hogy meghallgattak és együtt lehettünk.

 

vitéz lovag Mireisz Tibor

budapesti székkapitány