A Vitézi
Rend témája 2022 decemberében a szokottnál nagyobb publicitást kapott, ami
egyértelműen a politikusi szereplésnek tudható be. Lenthár Balázs eddigieknél
részletesebben világította
meg a kisebbik kormánypárt vitézi kötődését, és a „rend” nemzetközi
kiterjedésén keresztül eljutott annak komolytalan már-már nevetséges voltához is.
Írására a kormányközeli sajtóban Bánó Attila reflektált,
aki Lenthár gondolatmenetét megfordítva egyenesen a vitézi cím használatát
tiltó jogszabály eltörlésének időszerűségét hangsúlyozta.
Érdemes
tehát megvizsgálnunk, hogyan jutottunk el ahhoz, hogy Vitézi Rendről jelen
időben beszélhessünk, illetve a névnek miként lett egyfajta eposzi jelzőként
tartozéka a „legitim” szó. A vitézeket összetartó, felettük álló döntéshozó
testület, az Országos Vitézi Szék 1945-ben történt feloszlatása közismert. Számos
avatott vitéz – köztük magas rangú katonatisztek – Nyugat-Európába menekültek a
megszálló szovjet csapatok elől. Több, mint egy évtizeddel később a szabad
világban élők körében igény mutatkozott a Vitézi Rend feltámasztására. Hosszas
levelezés után, alulról szerveződve az emigrációba kényszerült 248 vitéz
demokratikus úton megválasztotta az Országos Vitézi Szék jogutódaként a Vitézi
Széket.
Az 1960-ban
újjáéledő Vitézi Rend vezető testülete összefogta a különböző földrészekre
szakadt vitézeket és nemzeti identitásuk megőrzésén és saját hagyományaik
felélesztésén kezdett munkálkodni. A Rend tovább élése és erősödése érdekében a
cím öröklését előbb minden fiú, majd az összes közvetlen leszármazottra
kiterjesztették. A hiányzó társadalmi beágyazottság pótlása érdekében 1983-ban
létrehozták a Nemzetvédelmi Tagozatot, amelybe a magyarságért végzett
kiemelkedő munkájukkal kitűnt személyeket vették fel. Igyekeztek a magyar
nemzet és a szervezet irányában tanúsított jóindulatot is honorálni, ezért
kivételes esetekben nem magyar egyéneknek is adományoztak tiszteletbeli vitézi
címet. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az utóbbi két csoport tagjai még
egymásközt sem nevezhették magukat „vitéznek”.
A
magyarországi rendszerváltozást és a szovjet csapatok kivonulását követően a
nemzetközivé bővült Vitézi Rend Göncz Árpád köztársasági elnök szimbolikus
jóváhagyása után 1992-ben hazatért. A Fővárosi Bíróságon 4227. sorszám alatt
bejegyzésre került a Vitézi Rend Magyarországi Tagozata. Az egyesület nevét
1995-ben a Vitézi Szék döntése alapján Vitézi Rendre változtatták.
1997-ben a
Vitézi Rend magyarországi és külhoni vezetői között kialakult egy konfliktus,
ami jogvitához vezetett: kik képviselhetik törvényesen Magyarországon a Vitézi
Rendet? A peres eljárás az ezredfordulón lezárult, a szervezet mégis két ágra
szakadt és egy máig tartó status quo alakult ki. A Magyarországon bejegyzett
Vitézi Rend élére a nemrégiben elhunyt Várhelyi András – akkori országgyűlési
képviselő, kisgazda frakcióvezető – került, akinek helyét 2011-ben Molnár-Gazsó
János vette át.
A
magyarországi bejegyzést elveszítő másik tábor élén Habsburg-Lotharingiai József
Árpád legfőbb elöljáró és Radnóczy Antal főkapitány maradt. 2003. február 4-én
aztán e rendi ág Vitézi Széke teljes
ülésén megszavazta a legfőbb elöljárói tisztség megszüntetését, ekképpen a
herceg egyszerű rendtaggá vált. Radnóczy Antal tisztségében maradt, akit
2004-ben Hunyadi László váltott a főkapitányi székben.
A helyzet itt kezdett csak igazán bonyolulttá válni: József Árpád és
bizalmi köre nem fogadta el a szabályosan meghozott döntést. Megoldásként –
teljesen abszurd módon – egy új vitézi rend bejegyzését tűzték ki célul.
Kapcsolataik révén Svédországot látták erre legalkalmasabbnak, ahol 2004-ben
meg is valósították a „rendalapítást”. Így lett József Árpádból újra
főkapitány, mintha mi sem történt volna.
A Svéd
Királyságban a társadalmi szervezeteket az adóhivatal tartja nyilván. Ehhez rendelkezésre
áll egy mindenki számára elérhető adatbázis, amiben szerepel is egy Vitézi
Rend. Ezt
az említettek szerint 2004. február 26-án regisztrálták egyszerű nonprofit
egyesületként (ideell förening) és nem valamiféle lovagrendként. Ez tehát az a
kisebbik kormánypárt támogatta szervezet, vagyis a „Lovagrendek Nemzetközi
Bizottsága által elismert legitim Vitézi Rend”.
Tekintettel
arra, hogy Bánó állítása szerint küldetésüknek „a haza, a keresztény hit és
kultúra védelmét, a közösségért vállalt szolgálatot” tekintik, érdemes azt is megnézni,
hogy Magyarországon milyen keretek között tevékenykednek. A civil szervezetek
ellenőrzése Magyarországon sem bonyolultabb, mint Svédországban: a Magyarország
Bíróságai portálon ez könnyűszerrel megtehető. A hivatalos adatok szerint
azonban az 1992-ben hazahozott és bejegyzett Vitézi Rend működik
Magyarországon, és nem a svédországi verzió.
Mi adja
tehát a svédországi Vitézi Rend legitimitását? Képviselői szerint a már
említett Lovagrendek
Nemzetközi Bizottsága, amit aligha ismernek Magyarországon szélesebb
körben. Ez egy 1960-ban, Svédroszágban alapított magánszervezet – lényegében
egy nemzetközi egyesület –, ami jelenleg milánói központtal működik. Olyanok
vesznek részt tevékenységében, akik maguk is köthetők valamilyen lovagrendhez. A
képlet egyszerű: legitimnek ítélik egymás lovagrendjét, majd az egyes
lovagrendek meghivatkozzák a Bizottság elismerését. A személyi
összefonódásokat is hosszan lehetne elemezni a svédországi Vitézi
Rend és a Bizottság között, ami már eleve kétségessé teszi a bizottsági
álláspont objektivitását.
Svédországban
tehát 2004-ben bejegyeztek egy Vitézi Rend elnevezésű egyesületet, miközben a
hazai 1992 óta aktívan működött. Végkövetkeztetésünk az lehet, hogy egy „utánzó
rendről” van szó, amely igyekszik az emigrációban feltámasztott Vitézi Rend
értékeit felszámolni. Elég csak a vitézek több csoportból álló közösségének
összemosására gondolni: saját jogú, várományos, nemzetvédelmis, tiszteletbeli –
immáron köreikben mindenkit vitéznek neveznek.
Lássunk
néhány példát nyilvános adatok alapján: az édesapa unokatestvére után semmilyen
körülmények között nem öröklődik a vitézi cím – ahogyan történt ez Bánó Attila
esetében. A főkapitány-helyettes, Berniczei-Roykó Ádám „jogszerzője”, apai
nagyapjának testvére, Roykó Alfréd, aki bár 1935-ben hunyt csak el, a kormányzó
nem avatta vitézzé. A sorban említhető Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes
is, aki tiszteletbeli vitézként lett a Rend tagja, de a svédországiak „vitéz”
előnévvel emlegetik.
Visszautalva
tehát Lenthár Balázs cikkére: az igazán komolytalan társaság az, amelynek
tagjai nem csak őrzik a – sokak szemében anakronisztikus és idejétmúlt – Vitézi
Rend hagyományait, hanem utánozzák azt és önhatalmúlag vitézi címmel ruházzák
fel egymást. Téve ezt bármiféle – ideértve egy letűnt kor szabályait –
jogosultság nélkül, ugyanakkor igényelve a vitézi cím használatát tiltó
rendelkezés eltörlését. Mindehhez kormánytagok és kormánypárti politikusok is
asszisztálnak, a magyar törvények felé helyezve egy milánói civil szervezet álláspontját.
vitéz Kurucz Ádám széktartó
vitezirend.com |