Tisztelt
Megemlékezők! Kedves
Barátaink! Kedves
hazaszerető Diákok!
Az
utódok kötelessége a főhajtás, a tisztelet jele azok előtt, akik a magyarság
történelme során életüket kockáztatták vagy áldozták a hazáért, Magyarországért.
A
forradalom és szabadságharc Heves megyei eseményei közül messze kiemelkedik a
kápolnai csata. Magyar oldalról az 1849 januárjában kinevezett új fővezér, a
lengyel Dembinszky Henrik véget akart vetni a honvédseregek három hónapja tartó
visszavonulásának. Terve szerint összevont sereggel akart lecsapni az osztrák hadvezér,
Ferdinand Windischgratz főerőire. Az osztrákok azonban a vártnál előbb érték el
a Tarna völgyét, így a csatára Kápolnánál 1849. február 26-27-én mindkét
fővezér számára váratlanul került sor.
A
nagyobb meglepetés Dembinszky fővezért érte, aki csapatait ekkorra még nem
tudta összevonni: a főparancsnoksága alatt álló három hadtest kilenc
hadosztályából (mintegy 35 ezer ember) mindössze négy állt a Tarna vonalán 17
ezer katonával. Nem tartózkodtak csapataiknál a hadtestparancsnokok sem, és
mire Kápolnára, a hadállás központjába érkeztek csak a kialakult helyzettel
szembesülhettek. A Kálnál harcoló
hadosztály és a Kápolnánál küzdők hadosztálya még tudta tartani hadállásait, de
a jobb szárnyon a Verpelétnél állomásozó hadosztályt a háromszoros túlerőben
lévő császári csapatok Franz von Schlik altábornagy vezetésével kiszorították.
A
magyar ütegek ellenére az ellenség áttört a Tarna hídján. Dembinszky több
ellentámadást rendelt el, de azok nem jártak sikerrel. A főparancsnok ezek után
maga állt a csapat élére: az olasz legénységű 16. Zanini gyalogezred 2.
zászlóalját vezette támadásra, melynek sikerült is behatolnia a faluba, de a
házakból olyan golyózápor fogadta, hogy a roham ismét elakadt. A császáriak be
is kerítették a zászlóaljat, ennek következtében a lázadók csapata letette a
fegyvert. Dembinszky könnyebben megsebesült, de a fogságba esést sikerült
elkerülnie.
Ezzel
a forradalom nem ért véget, de ez a csata a magyarok részéről nagy áldozatot
követelt. Ötszáz honvéd maradt a csatatéren, a sebesültek száma meghaladta a
kétszázat, hatszázan az ellenség foglyai lettek.
A
forradalom és szabadságharc alatti események sebesültjeinek ápolása megkívánta,
hogy a már meglévő kórházakon kívül átmeneti jelleggel új gyógyintézeteket is
létesítsenek. Így történt ez Egerben is,
ahol már 1728-tól működött az Irgalmas-rend kórháza.
A
megyeszékhelyen a hadügyminiszter rendelete alapján a Főtanodai épületben létesítettek
katonai kórházat. (Ez ma az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Központi
épülete.) Az egri hadikórházban ápolták az 1849. febr. 26-27-i
kápolnai-verpeléti csatában megsebesült honvédeket is. Közülük való volt Lebstück
Mária honvéd huszárfőhadnagy is, aki (1830 aug. 15-én született Zágrábban.) az
1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik legkiválóbb tisztje. Mária főhadnagyot Jókai Mór is ismerte, aki a
Közlöny 1848.35. számában írt róla, később pedig az Őszi fény c. kötetében is
megemlékezett a főhadnagyról. Mária főhadnagy férje Jónák József tüzér tiszt
volt. A Főhadnagy asszony naplóját halálos ágyán mondta tollba korábbi
jegyzetei alapján. 1892. május 30-án halt meg Újpesten. (Dr. Szecskó Károly
történész: Adalékok az egri kórház történetéhez)
Eszterházy
Károly Kat. E. Történelem-tudományintézet munkatársai (Dr. Papp József irányításával)
tényfeltáró kutatásokat folytatnak.
,,Egernek
1849-ben farsangja nem volt, csak böjtje.” A város élete nagyot fordult néhány
nap alatt, ugyanis a kápolnai vereséget követően a magyar csapatok ismét a
Tisza mögé szorultak vissza, Eger pedig osztrák megszállás alá került. Franz
Schlick altábornagy, az osztrák haderő III. hadtestének parancsnoka Egerbe
rendelte Franz Liechtenstein altábornagyot.
A
város megszállására március 1-én került sor, az Egerbe érkező csapatokat gróf
Török Sándor vezette. A lakosság ellenállt, és a harcnak áldozatai is lettek,
ők Eger ismeretlen, elfeledett vértanúi, akik az egri Maklári negyed lakosai
voltak. Tipari András 54 éves és Sikér
András 50 éves kapás halálát március 2-án és 3-án jegyezték be a helyi
anyakönyvbe. A két férfi neve mellett az ,,agyonlövetett” bejegyzés szerepel.
Hegyi András 48 éves kapás az Irgalmasok kórházában halt meg, őt 11-én temették
el. A negyedik áldozat a 49 éves Fényes András kapás volt, akinek a temetésére
március 18-án került sor. A négy maklári
negyedben lakó napszámost, akik mind tagjai voltak a helyi nemzetőrségnek, napjainkra
Egerben szinte teljesen elfelejtették, rájuk csak a Székesegyház anyakönyvi
bejegyzései és feleségeiknek a levéltárban lévő segélykérő kérvényei
emlékeztetnek.
A
rebellis városra az osztrákok súlyos sarcot vetettek ki, az újonnan kinevezett
polgármester Scheid Adolf lett.
Az
osztrák megszállás nem tartott sokáig, a magyar csapatok előrenyomulása miatt
az osztrákok március 13-án elhagyták a várost. Hamarosan újra megérkeztek a
magyar alakulatok.…..
Az
1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után az 1867-es Kiegyezésig
kellett várni, hogy a csatákban elesettekről méltó módon megemlékezzenek.
1879.
dec.19-én avatták fel Kápolna előtt a honvéd emlékművet. Kilenc évvel később
1878. május 21-én Takács János egri asztalosmester, volt 48-as honvéd
kezdeményezésére közadakozásból állíttatta az Egri Honvédegylet a Fájdalmas Anya,
másik nevén a Hatvani temetőben ezt az emlékművet - itt, ahol emlékezünk - a
hősi küzdelem közben megsebesült, s az egri kórházban elhunyt vitéz honvédek
emlékére – melyet mára megtépázott az idő.
Tisztelt
Megemlékezők! Mai találkozásunk is a hazaszeretet megnyilvánulásának egyik
formája. Elődeink, őseink kiálltak a magyarságukért, nemzeti függetlenségükért,
kiálltak hagyományainkért, szabadságunkért; a lelkükből áradó hazaszeretet
vezérelte őket, nem a bosszú. Igazi
hazafiként viselkedtek. Kortárs neves és névtelen vitézekre gondolok, családunk
tagjaira is, akik vitézi életet éltek. ,, A hazát úgy kell szeretni, mint egy
jó édesanyát” mondta egyik elődöm. Ma is ez a feladatunk, keresztény hitünk
szerint az égi hazából is látják, küzdelmük nem volt hiábavaló.
Köszönöm
a figyelmet.
vitéz
Zolcsák Anna főhadnagy, ny. székkapitány
vitezirend.com |