|
Napjainkban megborzadunk
a nagyvilágban háborúzóktól, de elesett hőseinkre emlékeznünk kell, hogy béke
legyen ! Amikor elkezdünk együttműködésre nevelni a családban, az óvodában, az
iskolában és szolidaritással fordulunk egymás felé, akkor beszélhetünk békére nevelésről.
Egerben megemlékezéseket
tartottunk a magyar hadtörténet legnagyobb vereségének , a doni katasztrófa
áldozatainak emlékére. Nyolcvankét évvel
ezelőtt, 1943. január 12-én indított támadást a szovjet Vörös Hadsereg a Don –
kanyarban a 2. magyar hadsereg arcvonalával szemben.
,,Magyarország
tájairól gyülekeztek,
Ezer és ezer
embert harcolni vittek.
A Don kanyarnál
mind megálltak az ezrek,
Később szinte mind
oda temetkeztek.” (B. G.)
Az egri 14.
gyalogezred katonáinak kilencven százaléka nem tért vissza a frontról. Kemény küzdelmük,
férfias kiállásuk, fájdalmuk és szenvedésük ma mindannyiunkat fejhajtásra
késztetnek. Emléküket örökké megőrizzük. Nem akarunk háborút! Békét akarunk!
2025. január 11-én szombaton Vitézi Rendünk képviseletében
is gyülekeztünk a Minorita templom mellett elhelyezett Dobó István 14.
gyalogezred emléktábla közelében, és vártuk a huszonötödik emléktúra résztvevőinek érkezését. A megérkezésük után Munkácsi Sándor
tartalékos ezredes beszédében kiemelte a besorozott civilek áldozatkészségét a
haza védelmében, akik hadi fogságban éheztek, elestek a harcokban vagy megfagytak az
üvöltő hidegben. Ők hősi halált haltak. A
kétszázezer ember közül ötvenezren tértek haza. Itthon sok család ment tönkre.
Az emléktáblánál
az újonnan megválasztott polgármester Vágner Ákos és kísérete helyezte el a
kegyeleti koszorút, majd sorban valamennyien.
Másnap, január 12-én vasárnap kora délelőtt Eger egyik
városnegyedében Felnémeten, a Szent Rozália templomban szentmisén emlékeztünk
meg az áldozatokról. Czibere Zsolt
plébániai kormányzó szentbeszédében azt fejtette ki , hogy az odavezényelt
katonák nagyrésze civil volt . . . .
nem toborozással,
hanem sorozással vitték be őket ……
A szentmise után a
második világháborús emlékműhöz vonultunk, ahol Balogh Tibor Tamás a Szent
György Lovagrend nagypriorja megható mondatai megerősítették a nagy
vesztességet, hogy az áldozatok száma 140 ezer főre tehető, majd a fronton lévő
katonák helyzetét jól érzékeltette id. Kiss Lajos ny. tanár, tartalékos
honvédszázados visszaemlékezése alapján.
Czibere Zsolt atya imádságot mondott a hősi halottainkért, majd értünk:
,…. ,,Nekünk pedig
add, hogy a drága vérrel megszerzett és megvédett hazát odaadóan és
önfeláldozóan szeressük , érte dolgozni meg ne szűnjünk! Add, hogy a hősök véréből és áldott emlékéből a komoly
kötelességteljesítés, a hősies áldozathozatal szelleme áradjon ránk. Adj
csüggedetlen szívet, hogy a harctereken elesett honfitársaink nyomában magyar
hazánkért mindent megtegyünk, törvényeid és tanításod szerint éljünk
dicsőségedre és embertársaink javára.”
Mi is elhelyeztük az
emlékkőnél kegyeleti koszorúnkat.
Az eseményről
készült képriport ITT érhető el.
vitéz Zolcsák Anna
nyá. székkapitány
viezirend.com |
