A 100 éves Vitézi Rendet ünneplik Háromszéken is  

            A megemlékezés fő mozzanataként lelepleztük v. Erdő Ernő ny. székkapitány úr által készíttetett, a Rend fennállásának emléket állító kopjafát, mely alkotás Balázs Antal ny. tanító, népi fafaragó mester munkáját dicséri.

            Eseményünket több civil, valamint a Székely Virtus Hagyományőrző egyesület, a Kézdiszéki Hagyományőrző Huszáregyesület, és az uzoni huszárok tették ünnepélyesebbé.

            Felsőlemhény-Sósmező gyalogtúra

            Az eseménysorozat második mozzanataként v. Lukács Botond lemhényi rendtársunk szervezésében a történelmi Magyarország peremén, egykori hadszíntereket és hősi temetőket érintve egy gyalogtúrán vehettünk részt, melyet a Duna TV is közvetített.

            Október 17-én a kora reggeli órákban indultunk a felsőlemhényi iskolától. Túránk első színhelyére, a Gyepár-tetőre terepjárókkal mentünk fel, oda ahová néhány héttel azelőtt, június 4-én Bíró Erika tiszteletes asszony, v. Lukács Botond, valamint Miklós Barna egy Trianon emlékkeresztet, illetve egy óriás zászlórudat emeltek, melyen azóta is büszkén lobog a székely zászló.

            A járványügyi intézkedések értelmében törzsvezető székkapitányunk, v. Németh Sándor sajnos éppen kéthetes kényszerpihenőjét töltötte otthonában, így nem vehetett részt az emléktúrán. Üzenetét v. Préda Barna tolmácsolta a több mint 30 résztvevőnek: „1000 évnél is több, hogy őrzői vagyunk ezeknek a tájaknak, és maradunk is, magyarként erős hitben és acélakarattal. Vigyázni fogjuk nemzeti értékeinket, óvni hagyományainkat, tiszteletben tartva mások kultúráját is. Ez a mi feladatunk, és minden jó magyar emberé is, a magyarság nemzeti identitásának őrzése, kultúránk továbbadása a következő generációnak. A rászorulók segítése, őseink hagyatékának megtartása. Belakni ezt a földet, mert csak ilyenképpen tudjuk birtokolni.” Hangzott el az üzenet a történelmi Magyarország határvonalán.

            Nagy Zoltán történész, megyei tanácsos, Kovászna Megye Tanácsa elnökének, Tamás Sándornak az üzenetét tolmácsolta.

            A megemlékezés kitüntetés-átadással folytatódott, mely során a v. gróf Molnár-Gazsó János főkapitány urunk által adományozott Bátorság Keresztek kerültek átadásra. A kitüntetést olyan külsős személyek kapták, akik megvallva magyarságukat bátran kiálltak nemzeti értékeink mellett, tevékenyen hozzájárultak megmaradásunkért, illetve munkásságukkal támogatták a Vitézi Rendet. A kitüntetettek: Bíró Erika tiszteletes asszony, Miklós Barna úr, és Pál Olivér h. ö. huszár főhadnagy. Ugyanitt kapta kézhez v. Lukács Botond rendtársunk a vitézi őrmesterré való előléptetéséről szóló okiratot. Megemlékezésünk koszorúzással, illetve a magyar és székely himnuszok éneklésével zárult.

            A Gyepár tetőről Kishavast érintve 10 kilométer gyalogtúra után érkeztünk meg Sósmezőre, a történelmi Magyarország legkeletibb településére. Itt 310 német hősi halott emlékét őrző Teutonkeresztnél róttuk le tiszteletünket azon német hősök előtt, akik August von Mackensen német tábornok vezetése alatt harcoltak az osztrák-magyar monarchia épségéért az 1916-os román árulás, majd az azt követő betörés során. Innen utunk az egykori római katolikus temetőbe, majd a Csernika-patak mellett kialakított nemzetközi haditemetőbe vezetett, ahol az orosz, német és román hősi halottak mellett a mi magyar hőseink is nyugszanak.

            A temetőben a m. kir. zászlós hagyományőrző egyenruhát öltő v. Préda Barna nyújtott történelmi áttekintést, aki beszédében kiemelte, hogy olyan hős katonák harcoltak itt, mint például boldogemlékű Márton Áron székely püspökatyánk, aki a császári és királyi 82. Székely Gyalogezred tartalékos zászlósaként védte itt a magyar hazát, de itt tartóztatta fel hősiesen az ellent a Magyar Királyi Soproni 18-as Honvéd Gyalogezred is.

            Az eseménynek emléket állító, az egykoron itt harcoló Futó Dezső soproni főhadnagy versét Sebestyén Botond hagyományőrző huszár olvasta fel.

            A megemlékezés koszorúzással, majd a Kézdiszéki Huszár Hagyományőrző Egyesület trombitajátékával, a Takarodóval ért véget.

            Az emléktúra utolsó mozzanataként Felsőlemhényben, Bene Zoltán és Bíró Attila magángyűjteményéből nyílt hadtörténeti kiállítást tekinthették meg a jelenlévők, mely kiállítás az "ezeréves határ" frontvonalain talált relikviákat, és a környező településekről összegyűjtött katonai hagyatékokat foglalja magába.

            Az emléktúrán a rendtársak mellett részt vettek lemhényi civilek, a Kézdiszéki Huszár Hagyományőrző Egyesület huszárai és székely határőrei, valamint a Vitézi Rend Katasztrófavédelmi Tagozatának marosvásárhelyi tagjai. Az emléktúra közös vacsorával, és emléklapok átadásával zárult.

            Emléktúra a Bekecsen 

            Rendezvénysorozatunk Székelyföld egy másik szegletében, Maros megye szent hegyén, a Görgényi-havasok lábainál elterülő 1080 méter magas Bekecs-tetőn folytatódott. Az emléktúrát v. Mikola Béla és a Vitézi Rend Katasztrófavédelmi Tagozatának Maros megyei tagjai szervezték.

            Az ősi romokra épült bekecsi Szent Antal kápolnánál gyülekeztünk, ahová autókkal mentünk fel. Innen gyalogosan kerestük fel Bekecs-tető első és második világháborús magyar és német katonasírjait.

            A nyárádselyei frontharcosok által 1941-ben emelt emlékműnél került sor a túránk ünnepélyes részére. Vitéz Németh Sándor törzsvezető székkapitány köszöntötte a túra résztvevőit, majd azt követően v. Préda Barna tartott ismertetőt a Rendről és a Bekecs-tetőhöz fűződő történelmi eseményekről.

            Bekecs-tető az első világháborúban, pontosabban az 1916-os román betörés során vált fontos hadszíntérré. Tudniillik a háború kirobbanásakor a magát semlegesnek kikiáltó Románia, 1916. augusztus 27-én semmibe véve a központi hatalmakkal kötött megállapodását hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának, és betört Erdélybe. Szeptember 26-án a román csapatok elérték Parajd-Szováta térségét, majd szeptember 29-től megkezdődtek a harcok a magaslatok birtoklásáért. Bekecset a kassai 9-es és a miskolci 10-es honvéd gyalogezred katonái védték, akik október 4-én sikeresen visszaverték a román csapatokat. Ezt követően a közel ötven napig előre törő román hadsereg 5 nap alatt szorult ki Erdély területéről.

            Az emlékmű két oldalán a Kézdiszéki Huszár Hagyományőrző Egyesület huszárai álltak díszőrséget. A megemlékezés koszorúzással és himnuszaink eléneklésével zárult. Ezt követte egy közös bográcsozás.

            Eseménysorozatunk következő megállója Hargita megye, azon belül a Hagymás-hegységben található Egyes-kő lesz, ahol – amint a járványügyi rendelkezések lehetővé teszik - szintén történelmi túrával emlékezünk a Vitézi Rend centenáriumáról.