Kopjafa-avatás Sepsiszentgyörgyön
Az eseménysorozat első mozzanataként
október 4-én gyűltünk össze a sepsiszentgyörgyi központi református templomban.
A megemlékezés egy istentisztelettel kezdődött, majd azt követően rendünk
hitvallása csendült fel. A magyar hiszekegyet követően v. Németh Sándor
törzsvezető székkapitány köszöntötte az egybegyűlteket. Ezt követően v. Préda
Barna ismertette a 100 évvel ezelőtti eseményeket, a Rend megalakulásának
körülményeit, a Vitézi Rend tevékenységeit, és alapítónkat, v. nagybányai Horthy Miklós kormányzó urat
idézve a Rend céljait: “A Vitézi Rendnek hármas célja van: jutalmazni a
vitézséggel párosult honfi erényt, megtartani a nagy idők legjobbjait és
biztosítani a hősök nemzetségének fennmaradását, végül bennük és utódaikban a
magyar fajnak olyan hatalmat biztosítani, amely rettentő erővel sújt le minden
felforgató állam- és nemzetellenes törekvésekre.”
A
megemlékezés fő mozzanataként lelepleztük v. Erdő Ernő ny. székkapitány úr
által készíttetett, a Rend fennállásának emléket állító kopjafát, mely alkotás
Balázs Antal ny. tanító, népi fafaragó mester munkáját dicséri.
Eseményünket
több civil, valamint a Székely Virtus Hagyományőrző egyesület, a Kézdiszéki
Hagyományőrző Huszáregyesület, és az uzoni huszárok tették ünnepélyesebbé.
Felsőlemhény-Sósmező gyalogtúra
Az
eseménysorozat második mozzanataként v. Lukács Botond lemhényi rendtársunk
szervezésében a történelmi Magyarország peremén, egykori hadszíntereket és hősi
temetőket érintve egy gyalogtúrán vehettünk részt, melyet a Duna TV is
közvetített.
Október
17-én a kora reggeli órákban indultunk a felsőlemhényi iskolától. Túránk első
színhelyére, a Gyepár-tetőre terepjárókkal mentünk fel, oda ahová néhány héttel
azelőtt, június 4-én Bíró Erika tiszteletes asszony, v. Lukács Botond, valamint
Miklós Barna egy Trianon emlékkeresztet, illetve egy óriás zászlórudat emeltek,
melyen azóta is büszkén lobog a székely zászló.
A
járványügyi intézkedések értelmében törzsvezető székkapitányunk, v. Németh
Sándor sajnos éppen kéthetes kényszerpihenőjét töltötte otthonában, így nem
vehetett részt az emléktúrán. Üzenetét v. Préda Barna tolmácsolta a több mint
30 résztvevőnek: „1000
évnél is több, hogy őrzői vagyunk ezeknek a tájaknak, és maradunk is,
magyarként erős hitben és acélakarattal. Vigyázni fogjuk nemzeti értékeinket,
óvni hagyományainkat, tiszteletben tartva mások kultúráját is. Ez a mi
feladatunk, és minden jó magyar emberé is, a magyarság nemzeti identitásának
őrzése, kultúránk továbbadása a következő generációnak. A rászorulók segítése,
őseink hagyatékának megtartása. Belakni ezt a földet, mert csak ilyenképpen
tudjuk birtokolni.” Hangzott
el az üzenet a történelmi Magyarország határvonalán.
Nagy
Zoltán történész, megyei tanácsos, Kovászna Megye Tanácsa elnökének, Tamás
Sándornak az üzenetét tolmácsolta.
A
megemlékezés kitüntetés-átadással folytatódott, mely során a v. gróf
Molnár-Gazsó János főkapitány urunk által adományozott Bátorság Keresztek
kerültek átadásra. A kitüntetést olyan külsős személyek kapták, akik megvallva
magyarságukat bátran kiálltak nemzeti értékeink mellett, tevékenyen
hozzájárultak megmaradásunkért, illetve munkásságukkal támogatták a Vitézi
Rendet. A kitüntetettek: Bíró Erika tiszteletes asszony, Miklós Barna úr, és
Pál Olivér h. ö. huszár főhadnagy. Ugyanitt kapta kézhez v. Lukács Botond rendtársunk
a vitézi őrmesterré való előléptetéséről szóló okiratot. Megemlékezésünk
koszorúzással, illetve a magyar és székely himnuszok éneklésével zárult.
A
Gyepár tetőről Kishavast érintve 10 kilométer gyalogtúra után érkeztünk meg
Sósmezőre, a történelmi Magyarország legkeletibb településére. Itt 310 német
hősi halott emlékét őrző Teutonkeresztnél róttuk le tiszteletünket azon német hősök
előtt, akik August von Mackensen német tábornok vezetése alatt harcoltak az
osztrák-magyar monarchia épségéért az 1916-os román árulás, majd az azt követő
betörés során. Innen utunk az egykori római katolikus temetőbe, majd a
Csernika-patak mellett kialakított nemzetközi haditemetőbe vezetett, ahol az
orosz, német és román hősi halottak mellett a mi magyar hőseink is nyugszanak.
A
temetőben a m. kir. zászlós hagyományőrző egyenruhát öltő v. Préda Barna
nyújtott történelmi áttekintést, aki beszédében kiemelte, hogy olyan hős
katonák harcoltak itt, mint például boldogemlékű Márton Áron székely püspökatyánk,
aki a császári és királyi 82. Székely Gyalogezred tartalékos zászlósaként védte
itt a magyar hazát, de itt tartóztatta fel hősiesen az ellent a Magyar Királyi
Soproni 18-as Honvéd Gyalogezred is.
Az
eseménynek emléket állító, az egykoron itt harcoló Futó Dezső soproni főhadnagy
versét Sebestyén Botond hagyományőrző huszár olvasta fel.
Ojtoz völgyben fenyőzúgást hallgatnak a
hegyek
Tarka-barka virágokhoz játszi patak
cseveg,
Sok kis piros eper-fejre szerelmes fű
hajol
Ojtoz völgyben a csalogány vidám hangon
dalol,
Azt énekli a kis madár hajladozó ágon
Ne félj székely tizennyolcas áll kint a
határon.
Tizennyolcas a gránicon ne higgy a
pataknak
Zúgó fenyők s bokrok mögött árnyak húzódnak,
Dalos madár holtan hullik a virágos ágyra
Kicsi szíve tüzes ágyuk poklát meg nem
állta,
Tűzforrás lesz minden fűszál, mint egy
rémes álom
Ne félj székely tizennyolcas áll kint a
határon.
Pokoli tánc gránát vonít, jajszó
szitok-átok
Tűz ellen tűz, vigyázz honvéd, ez a Ti
határotok,
Reszket a föld, vén fák törzsét gránát
kettészabja
Kattog a szív, szurony villog, felhangzik
a Rajta,
Sebzett fenyők összesúgnak, hit fut át a
fákon
Ne félj székely tizennyolcas áll kint a
határon.
Vér csöpög a szurony hegyről, vér a
ruhán, arcon,
Véres honvéd úrrá lett az
ötszáznyolcvanhaton
Fáradt szegény, lepihenne, álom a
pillákon,
Jaj, nem lehet,ez itt határ, hess el
innen álom…
Nézz csak oda tenger oláh árad bokron, árkon
Ne félj székely tizennyolcas áll kint a
határon.
Hullám nyomán,hullám támad,jaj hol van a
vége
Rémes robaj, árad, árad! Közel már a
széle,
Ide honvéd! Itt beszakadt, mindenki a
gátra
Haló hörög, sebzett jajong, zug zsibong
az árja,
Hullám törik, hullám simul, remény kél a
gáton
Ne félj székely tizennyolcas áll kint a
határon.
Elesett hős, csendes pajtás, mennyire
sajnállak
Nem láthattad mikor a vész visszafelé
áradt,
Nem hallhattad diadalmas társad
örömhangját
Nem élted túl, augusztus hó kilencedik
napját,
De túlélted! Híred, neved, azt regéli
fájón
Ne félj székely tizennyolcas áll kint a
határon.
Ojtoz völgyben fenyőzúgást hallgatnak a
hegyek
Zúgó fenyő, játszi patak hős regékről
cseveg,
Piros eper a fű között elhalt honvéd vére
Tarka virág, bókoló fű, sírok ékessége,
Párja vesztett kicsiny madár, zokog a
fejfákon
Egyszer itten tizennyolcas állott a
határon.
A
megemlékezés koszorúzással, majd a Kézdiszéki Huszár Hagyományőrző Egyesület
trombitajátékával, a Takarodóval ért véget.
Az
emléktúra utolsó mozzanataként Felsőlemhényben, Bene Zoltán és Bíró Attila
magángyűjteményéből nyílt hadtörténeti kiállítást tekinthették meg a jelenlévők,
mely kiállítás az "ezeréves határ" frontvonalain talált relikviákat,
és a környező településekről összegyűjtött katonai hagyatékokat foglalja
magába.
Az
emléktúrán a rendtársak mellett részt vettek lemhényi civilek, a Kézdiszéki
Huszár Hagyományőrző Egyesület huszárai és székely határőrei, valamint a Vitézi
Rend Katasztrófavédelmi Tagozatának marosvásárhelyi tagjai. Az emléktúra közös
vacsorával, és emléklapok átadásával zárult.
Emléktúra a Bekecsen
Rendezvénysorozatunk Székelyföld egy
másik szegletében, Maros megye szent hegyén, a Görgényi-havasok lábainál
elterülő 1080 méter magas Bekecs-tetőn folytatódott. Az emléktúrát v. Mikola
Béla és a Vitézi Rend Katasztrófavédelmi Tagozatának Maros megyei tagjai
szervezték.
Az ősi romokra épült bekecsi Szent
Antal kápolnánál gyülekeztünk, ahová autókkal mentünk fel. Innen gyalogosan kerestük
fel Bekecs-tető első és második világháborús magyar és német katonasírjait.
A nyárádselyei frontharcosok által
1941-ben emelt emlékműnél került sor a túránk ünnepélyes részére. Vitéz Németh
Sándor törzsvezető székkapitány köszöntötte a túra résztvevőit, majd azt
követően v. Préda Barna tartott ismertetőt a Rendről és a Bekecs-tetőhöz fűződő
történelmi eseményekről.
Bekecs-tető az első világháborúban,
pontosabban az 1916-os román betörés során vált fontos hadszíntérré. Tudniillik
a háború kirobbanásakor a magát semlegesnek kikiáltó Románia, 1916. augusztus
27-én semmibe véve a központi hatalmakkal kötött megállapodását hadat üzent az
Osztrák-Magyar Monarchiának, és betört Erdélybe. Szeptember 26-án a román
csapatok elérték Parajd-Szováta térségét, majd szeptember 29-től megkezdődtek a
harcok a magaslatok birtoklásáért. Bekecset a kassai 9-es és a miskolci 10-es
honvéd gyalogezred katonái védték, akik október 4-én sikeresen visszaverték a
román csapatokat. Ezt követően a közel ötven napig előre törő román hadsereg 5
nap alatt szorult ki Erdély területéről.
Az emlékmű két oldalán a Kézdiszéki
Huszár Hagyományőrző Egyesület huszárai álltak díszőrséget. A megemlékezés
koszorúzással és himnuszaink eléneklésével zárult. Ezt követte egy közös
bográcsozás.
Eseménysorozatunk következő
megállója Hargita megye, azon belül a Hagymás-hegységben található Egyes-kő
lesz, ahol – amint a járványügyi rendelkezések lehetővé teszik - szintén
történelmi túrával emlékezünk a Vitézi Rend centenáriumáról.
vitéz Préda Barna
vit. hadnagy
vitezirend.com