Nemrég
az egyik vitézi rendtársam rokonával beszélgettem, aki néprajzot tanult az
egyetemen. A beszélgetésünk közben mondta, hogy a kommunizmus egyik legnagyobb
bűne, hogy a több évszázad és évezred óta együtt élő közösségeket és
életvezetésüket szétverte. A több évezredes életviteli tapasztalatokat,
szokásokat egyszerűen kiiktatta, betiltotta. Bűnként kezelte az önellátást, a
vallást és a családok együttlétét. A falu összetartó szoros közösségét, és az
egy területen élő nagyszámú rokonság ellenállását és egészséges életközösséget.
Ezt mind-mind tiltotta. Ellehetetlenítette.
Szétverte
a mezőgazdaságot, a családokat beterelte a gyárakba, s a beton-dzsungelekbe.
Nehogy azt higgyük, hogy manapság ez a „trend” nem folytatódik!
A
kommunizmus áldozatai nem csak azok, akiket bestiálisan agyonkínoztak, megöltek,
munkatáborba vittek. A szüleink, s nagyszüleink.. s mi magunk is áldozatok
vagyunk. Sőt gyermekeink is.
„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája
egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.”
írja Kodály Zoltán. ..ez így van. ..és ezt pontosan tudták és tudják ezt nemzetünk
elvesztői is.
Nehogy azt higgyük naivan, hogy annak idején a
társadalomtudományok és a pszichológia azért fejlődött nagymértékben, hogy az
emberiség és a társadalom rétegein segítsen és egy élhető jólétet teremtsen…
Nem! Azért virágoztak eme tudományok, hogy a fondorlatos gonoszok
megtapasztalják, hogy hogyan tudnak minél jobban manipulálni, átvágni,
átformálni, s ez által szétzúzni emberi lelkeket, emberi közösségeket,
országokat. Persze ez a világmanipuláció már olyan ipari méreteket ölt, hogy az
ember megfullad tőle.
Mi, akik felvesszük még nagyapáink, dédnagyapáink
egyenruháit, bőgatyát csikós kalapot kötünk, leánykáink hajába nemzeti színű
pántlikát kötünk, fiainkra vitézkötéses lajbit veszünk… szomjas lélekkel
keressük őseink csodálatos lelkületét. Keressük azt a tudást, ami a hatalmas
nehézségekben tovább vitte őket.
Minél jobban ássuk magunkat vitézi őseink és magyarságunk
szakrális tudásába, annál jobban nő a tudásszomjunk. Minél többet olvasunk,
annál jobban rájövünk, hogy mily kevéske a tudásunk.
Mint minden vészkorban, megjelennek táltosaink, lelki
vezetőink. Wass Albert, Szántai Lajos, Papp Gábor, Kassai Lajos és a számtalan
sok nemzeti érzelmű Atya és Tiszteletes papunk…és még sorolhatnám. „Nem
őseinket kell követnünk, hanem azt, amit őseink követtek”- írja Kassai Lajos
lovas-íjász.
A legnagyobb kihívás napjainkban az, hogy mi a kommunizmus
áldozatai, képesek vagyunk-e felismerni helyzetünket, s megismertetni
gyermekeinket ezzel a tudással. Nem tudjuk felvenni a versenyt a kommunizmusban
gyermekként szocializált és most a liberális piacgazdaságban lévő áldozatok
gyermekeinek világnézeteivel, de törekednünk kell rá.
Tudnunk kell, hogy nem az a magyar, akinek a nagyapja
magyar volt, hanem az, akinek az unokája is az lesz!
vitéz Kiss Zsolt Pest megye széktartó |
