1945. január 24-én több mint négyszáz – főként német nevű – diósgyőri lakost hurcoltak el kényszermunkára a Szovjetunióba, Donbaszba és környékére. Közülük sokan megtörten, megfáradva és betegen jöttek haza sok-sok év múlva, titoktartási kötelezettséget fogadva.
Sajnos voltak, akik soha nem térhettek haza, ott pusztultak el a kegyetlen környezetben. Holttestük jeltelen sírokban van eltemetve.
A megemlékezésen részt vettek:
a történelmi egyházak elöljáróságai:
Mikolai Vince főesperes, pápai prelátus a római katolikus egyház részéről
Péter Andrásné Szűcs Katalin tiszteletes asszony a református egyház részéről
a Miskolci Önkormányzat részéről:
Pfliegler Péter alpolgármester
Rostás László főépítész
Papp Ferenc osztályvezető
számos civil- és hagyományőrző szervezet, a pártok képviselői, hozzátartozók és emlékezők, valamint a miskolci médiák munkatársai.
Az emléktáblán csak néhány név szerepel, csupán töredéke annak a több száz embernek, akiket elhurcoltak Diósgyőrből a MOKÁN KOMITÉ közreműködésével. Köztük volt a jelen lévő 94 éves Plósz Mihály is. Elgondolkodtató és szomorú, hogy magyarok kísértek magyarokat a marhavagonokba.
Vitéz Csorba János széktartó ünnepi bevezetője után a jelenlévők elmondták a Hitvallás Magyar Hiszekegy-ként ismert bevezető sorait és elénekelték a magyar Himnuszt.
Ezt követően az egyházi méltóságok visszaemlékezései, intelmei, imái következtek.
Majd Horkay László - a Miskolci Lévay József Református Gimnázium és Kollégium 10/C. osztályos tanulója - olvasta fel Wass Albert: Üzenet haza című szívbemarkoló versét.
A jelenlévők tapsát követően Miklós Árpád történelem tanár – a Jobbik Magyarországért Mozgalom B-A-Z megyei elnöke - ismertette a húsz évvel ezelőtt felavatott emléktábla történetét, majd rendkívül érdekfeszítő és gondolatébresztő beszédet mondott a világban és hazánkban hetven év óta zajló eseményekről.
Ünnepi beszédében Pfliegler Péter alpolgármester a következőket mondta: „Azért kell megemlékeznünk, hogy ez soha többet ne fordulhasson elő, és mint városvezető is fontosnak tartom azt, hogy az emlékeiket fenntartsuk, megemlékezzünk róluk és mindig tudatosítsuk magunkban azt, hogy ennek soha többet nem szabad előfordulnia.”
Végezetül Plósz Mihály túlélő emlékezett vissza az elhurcolás körülményeire, a kényszermunka táborban eltöltött évekre és a hazatérését követő évekre.
Az ünnepi megemlékezés záróaktusaként a jelenlévők elénekelték a Szózatot és a Székely Himnuszt.
A megemlékezés végén az emléktáblánál - többek között - Miskolc város képviselői, a VITÉZI REND B-A-Z Megyei Törzskapitánysága és a Német Kisebbségi Önkormányzat helyezték el a megemlékezés koszorúit
Diósgyőr, 2015. január 26.
vitéz Csantavéri Tivadar Károly
székkapitány
