A főkapitány úr ünnepi beszéde Erdélyben  

Nemzetes Magyar Gyülekezet!

Tisztelt Nemzetes Hölgyek, Nemzetes Urak!

Áldás, békesség!

Dicsértessék az Úr, Jézus Krisztus!

Azért gyűltünk ma össze ezen az ősi magyar földön, hogy együtt örüljünk azoknak, akik ma a Vitézi Rend soraiba lépnek. Szeretett Rendünk legnagyobb ünnepe a vitézavatás. Ez a nemes és tiszta magyar katona hagyomány hivatott arra, hogy a Vitézi Rend folytonosságát fenn tartsa az idők végezetéig.

A vitézi gondolat megvalósítása a 95 éve alapított Vitézi Rendben öltött testet. Nem véletlen, hogy a magyar nemzet a legválságosabb időszakában menekült ehhez a gondolathoz. A vitézi gondolat kettő ősi erényt: a vitézséget és a nemzethűséget emeli piedestálra.

A Vitézi Rend az ezeréves múltból merít erőt a jövő építéséhez. A Rend tagjának lenni nemcsak dicsőség, de szent hivatás is. Mi vitézek nem szűnünk meg hinni Magyarország feltámadásában. A Vitézi Rend a nemzeti öntudat szunnyadó tüzét lobbantja lángra. Nézetem szerint a Rend felbecsülhetetlen értékű, sőt történelmi hivatású intézménye Magyarországnak. És amikor Magyarországról beszélek, akkor arról a hazáról beszélek, amelynek itt mindannyian tagjai vagyunk. Mert hiszem, hogy Magyarországot semmilyen földi ítélet nem tépheti darabokra. Amit Isten a magyaroknak adott azt földi hatalom el nem veheti tőlünk. Nincs ma olyan magyar ember kinek ősei ne ontották volna vérüket szeretet hazánkért. S a vér kötelez! Szent kötelességünk óvni és megőrizni ezt a földet a magyaroknak. Az Úr ezt a Kárpátoktól ölelt földi paradicsomot adta szeretett népének – a magyaroknak. Itt ezen a földön mi vagyunk itthon. Akkor is, ha az általunk soha el nem veszített I. Világháború után a magukat győztesnek tartó hatalmak Magyarországot mérhetetlen módon megcsonkították. S annak területének kétharmadát koncként oda vetették a régóta körülöttünk ólálkodó, gyűlölködő népeknek. De hiába a határ, a tiltás! A Magyar Nemzet egy és oszthatatlan. 

Tisztelt Rendtársaim!

Kedves Vendégeink!

Én hiszem, hogy lesz még magyar feltámadás! Én hiszem, hogy semmi sem örök. Így a gyalázatos Trianonban ránk erőszakolt határok sem. Hinni kell Istenben! Mert ne feledjétek mi az Úr szeretett népe vagyunk. Isten úgy teszi próbára a Magyar Nemzetet, mint Jézussal tette. S aki hisz Ő benne az megdicsőül. Ne legyetek kishitűek! Történelmünk bővelkedik a tragédiákban. S mi még is megmaradtunk. Hogyan lenne ez lehetséges, ha Isten nem lenne a magyarokkal !??

Idén van 70 éve, hogy véget ért a II. Világháború. S ezzel, ha lehet még a háborúnál is rosszabb korszak vette kezdetét. Visszaállították az I. Világháború után megszabott határokat. Teret engedtek az ősi földünket megszálló népek haragjának. S mintha ez sem lenne elég sokat szenvedett népünknek – ránk akartak erőltetni egy Isten tagadó világnézetet, a kommunizmust. Azt a kommunizmust, ami a világon 100 milliónál is több halottat követelt. Ez a háború utáni korszak károsabb volt a Magyar Nemzetre nézve, mint az óriási háborús veszteségeink. Ebben az időszakban ültettek el a magyar szívekben olyan gondolatokat, amelyek a mai napig kihatással vannak életünkre. Nem tudom miért volt olyan sikeres ez a szovjetek és kommunisták által kitervelt és végrehajtott cselekedet. De tény, hogy az elkeseredett magyar szívekbe sok helyen méregként ívódott be ez a tőlünk távol álló ideológia. S ez a fajta Isten tagadó világnézet sorsszerűen magával hozta a megosztottságot és ennek több fajtáját. Emlékszem gyermekkoromban olyan jól működött ez a gépezet, hogy csak otthon hallhattam arról, hogy csonka határainkon kívül is magyarok élnek. Akkor még nem tudtam,hogy Magyarország a világon egyedülálló módon önmagával van körbevéve. S amikor kicsit nagyobb gyermekként tudatosult bennem, hogy határainkon túl is élnek magyarok – olyasmit érezhettem, mint amikor Julianus barát hírül hozta, hogy keleten még élnek magyarok, akik testvéreink. Ez az érzés azóta is meg van bennem. S hálát adok az Istennek, amiért kettő világháború és azt követő magyarellenes évtizedekben is megtartott minket. Hiába ármánykodtak nagy hatalmak és őket kiszolgáló diktátorok. A Magyar Nemzet össze tartozását szétverni nem lehet. Noha máig nem szűntek meg ezen fáradozni. Úgy hiszem Istenbe vetett hittel és egy közös szentakarattal úrrá tudunk lenni minden ármánykodáson. 

Lehet, hogy Önök most azt gondolják, a Rend főkapitánya álmodozik. De arra kérem, Önöket legyen olyan a hitük, mint a gyerekeknek, akiknek semmi sem lehetetlen. Ki gondolta volna pár évtizede, hogy Trianonról megemlékezhetünk!? Ki gondolta volna, hogy a Nyugaton működő Vitézi Rend egyszer majd hazatérhet!? És ma már több évtizede az alapítónk vitéz nagybányai Horthy Miklós végakaratának megfelelően itthon, Magyarországon működik a Vitézi Rend. S ha őseink letekintenek ránk, akkor méltán lehetnek büszkék Önökre, akik a trianoni határokon túl is a Rend tagjai. S mint már említettem ez nem csak dicsőség és szép külsőség! Szent kötelességünk egy és ugyanaz – Magyarország feltámadásában bízva kell szolgálnunk a Magyar Nemzetet. A Nemzet minden határon át ível és össze fogja a magyar népet.

Tisztelt Magyar honfitársaim!

Nem tudhatjuk, hogy a jövő mit tartogat számunkra. De hiszem, hogy az a gyalázat mit ránk mértek nem lesz örök. Amikor Trianonról megemlékezünk, én magam mindig hozzá teszem – ezt a minden magyar számára fájó sebet be kell gyógyítani. Tessék végig gondolni, hogy az elmúlt évtizedekben milyen sok körülöttünk lévő határ változott meg. Ma már újra ki mondhatjuk – egy határ sem sérthetetlen. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy ezt a nemes és szép küldetést csak akkor tudjuk véghezvinni, ha nem lesz a magyar a magyarnak farkasa. Ha végre belátjuk hibáinkat és azokon felül emelkedve kezet tudunk egymásnak nyújtani. 

Kedves Ünneplő Rendtársaim, Magyarok!

Nem vagyunk olyan mérhetetlenül sokan, hogy a megosztottságnak, a kivagyiságnak teret engedhessünk. Számomra egyformán kedves az erdélyi, a délvidéki, a felvidéki és a kárpátaljai magyar. Nem szül jó vért, ha versengeni kezd egy nép önmagával. Mert azok, akik máig a vesztünk akarják itt élnek közöttünk. S nem szűntek meg azon munkálkodni, hogy éket verjenek a magyar nép közé. Ne azt nézzétek a másik miben más, hanem azt, hogy miben vagytok hasonlók. Az ostoba gőg és a kivagyiság a megosztottság mérgét táplálja. S mire észrevesszük már késő. Nemzetünk igazi tragédiája, hogy történelme során oly sokszor teret engedett a megosztottságnak. S így a rajtunk élősködő népek prédájává váltunk békés mindennapjainkban is.

Nekünk, vitézeknek jó példát kell mutatnunk. Ezért én arra kérek minden vitézt a világ minden táján, hogy békéljenek meg egymással! Ne legyenek olyanok, mint a bibliában Jézus tanítványai, akik arra vártak ki lesz az közülük ki megmossa a többiek lábait. Nem csak a Vitézi Rend, de a Nemzet is ezt kívánja.

Vitézek és Avatandók!

Nagy időket élünk, ami nagyobb veszélyeket is rejthet számunkra mint azt gondolnánk! S amikor a civakodó honfitársaim, rendtársaim nézem – az jut eszembe talán nem tanultunk eleget hibáinkból történelmünk során!? Talán nem látunk az orrunknál tovább!? Olykor olyanok vagyunk, mint a középkori nemes urak, akik saját hősiességüket felmagasztalva, sérelmeiket felsorolva észre sem vették a rájuk leselkedő veszélyt. 

Erdélyi Magyar Testvéreim, Székelyek!

Veszedelmes korszakban élünk, olyanban mint még soha. Mint már olyan sokszor nagyhatalmak feszülnek egymásnak a fejünk felett. S ha ez nem lenne elég a még magát valójában fel nem fedő ellenség már ránk szabadította fekete, rabló hordáit. Lehet erre azt mondani, nem ami problémánk, messze vannak. De ez nem igaz. Nincsenek messze! Olyanok, mint a középkori oszmán birodalom, már a szomszédban vannak. Pár óra autóval és itt a csodálatos erdélyi tájakon találhatjuk szembe magunkat ezekkel a pogányokkal. Európa nyugati tájain tömegével erőszakolják meg a nőket, gyilkolják a védteleneket. Nézzetek szeretteitekre, gyermekeitekre és tegyétek fel magatoknak a kérdést!! Ezt akarjátok ti is elszenvedni!? Hiszem, hogy nem. Olyan események zajlanak körülöttünk, amiről nem tudunk nem tudomást venni. Jómagam már 1989-ben arról tanultam a tisztképző iskolán, hogy népvándorlás lesz.  S amit akkor tanultam az ma már véres valóság. Olyan emberáradat tart felénk, amit nehéz lesz megtartani. A mongol és oszmán hadaktól veszélyesebb és sokkalta nagyobb tömeg tart Európába és igen - Magyarországra is! Ilyen történelmi helyzetben csak akkor van esélyünk a megmaradásra, ha soha nem látott egységbe kovácsolódunk. Itt már nem a trianoni határ a tét, hanem a puszta megmaradásunk. De minden rossz és veszély ellenére szentül hiszem, hogy véget ér a magyarok megosztottsága és megmaradunk ebben a honfoglaló világban is. Nekünk, akik egy katonai rend tagjai vagyunk, minden téren példát kell mutatnunk, a félelem legkisebb jele nélkül. Ma olyan időket élünk, hogy bármikor kiderülhet, méltóak vagyunk e vitéz felmenőinkhez!? Éppen ezért büszke vagyok arra, hogy a Vitézi Rend évről évre tovább erősödik. Ma már a Rend olyan nehéz feladatokat tudhat magáénak, mint a katasztrófavédelem, a karitatív tevékenység, az ismeretterjesztő-oktató tevékenység, a kegyeleti és hagyományőrző tevékenység. Jó látni, hogy ki- ki a saját maga által vállalt feladatoknál milyen vitézül áll helyt. Tudatában vagyok annak, hogy mindenhol mások a lehetőségek. Tőletek erdélyi vitézek azt kérem, hogy legyetek a magyar közösségek szíve, motorja. Munkátokkal, életetekkel mutassatok példát és gyújtsatok remény tüzeket a sokat szenvedett magyar szívekbe. Ne feledjétek!! Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő! De abban biztos vagyok, ha hiszünk Istenben és közös az akarat, akkor nincs mitől félnünk. Vitézi munkánk gyümölcse lassan beérik. A világon egyre több helyen ismerik meg a Vitézi Rendet és általunk Magyar Nemzetünk. Tegyetek meg mindent azért, hogy szeretett rendünket tisztelet és szeretet övezze. Hiszem, hogy erdélyi megmaradásunk zászlóvivője lehet a Vitézi Rend. Nekünk adta Isten ezt a földet. Hát éljünk úgy, hogy bármikor legyünk készek azt visszavenni és megtartani. Tegyetek eleget Isten ősi parancsának- sokasodjatok! Mert Trianonra és a legújabb kori népvándorlásra csak ezzel válaszolhatunk. Velünk az Úr több csodát tett, mint bármelyik más néppel. Látják ezt azok is, akik több évszázada az elveszejtésünkön fáradoznak. Abban ne reménykedjetek, hogy ők feladják. Hát mi sem adjuk fel! Hiszem, hogy minden rossz és baj ellenére Szent István országa újra egy és oszthatatlan lesz. Nekünk csak önmagunkat kell legyőznünk. A belénk plántált kishitűséget, a belénk oltott keserűséget és megosztottságot.

Kedves Avatandók!

Azokra, akiknek ma a pallós majd a vállát érinti fokozottan nagy feladatok várnak. Ti lesztek azok, akik új lendületet visztek a nehézségekben megfáradt lelkekbe. Az avatandók biztosítják Rendünk folytonosságát az idők végezetéig. Ezért én mindig bizakodva tekintek új rendtársainkra. Arra kérem, az Istent adjon Nektek jó egészséget és erőt vitézi életetekhez! Legyetek hűséges tagjai a Vitézi Rendnek! Szolgáljátok a Nemzetet alázattal és kitartással!

Gondolataimat a magyar hiszekeggyel zárom:

Hiszek egy Istenben,

Hiszek egy hazában,                                                                               

Hiszek egy isteni, örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában!

Isten óvja Magyarországot!

Isten áldja a Vitézi Rendet!