Második világháborúba kényszerült édes Hazánk legvéresebb csatájának véső ütközetére, annak katona és civil áldozataira emlékezett a Budapest Székesfővárosi Törzskapitányság február 11-én. Külön köszönet illeti a Huszárbandérium hagyományőrzőit a díszőrség biztosításáért!

Hetvenkilenc éve e napon tört ki a Vörös Hadsereg fojtogató gyűrűjétől körülvett német és alárendeltségében lévő magyar véderő, hogy megkísérelje a lehetetlent, s eljusson a Mány térségében álló saját erőkhöz.

Két totalitárius rendszer elszabadult tébolyának vált áldozatává szép fővárosunk, halt hősi halált mintegy húszezer, javarészt ifjú ember.

Az ostrom akár elkerülhető is lett volna. Nem stratégiai szükségszerűségből került rá sor.

A német főhadiszálláson már egy minden realitástól elszakadt elme hitt még mindig a végső győzelemben, aki nemzetünket és fővárosunkat csak feláldozható járulékos veszteségnek tekintette. A Kreml ura is csak eltaposandó ellenségként tekintett ránk.

Amikor emlékezünk, ne feledjük, hogy a führerek és a generalisszimuszok az emberi nem e látható ellenségei "csak" megtestesítik, gyakorlatba ültetik a nemző Gonosz, a pénzvilág láthatatlan igazi urainak elvárásait. Ők soha nem kerülnek bíróság elé, az ő véren vett hasznukért soha nem kellett és nem kell felelniük.

Rajtunk és utódainkon a felelősség, hogy az emlékezet ébrentartásán túl a gondolkodás magva termékeny talajra leljen ifjaink lelkében!

vitéz Kátay-Barba Rafael Péter
törzskapitány

vitezirend.com