A Budapesti Törzs képviselői és szimpatizánsok együtt emlékeztek meg november 4-én, a Hősi Halott Katonaorvosok Emléknapjáról, valamint 1956-os szabadságharcunk vérbefojtásának évfordulójáról.

Az 1942. május 17-én, napsugaras vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődő avatási ünnepségen elsőként Dr. Franck Richárd orvos-vezérőrnagy szólt. Képviseltette magát a Kormány, a Parlament, több egyetem, a székesfőváros, civil szervezetek, s természetesen a Honvédség. Az emlékművet megáldotta Vitéz Haas István tábori püspök úr. Kormányzó úr Ő Főméltósága koszorúját Bartha Károly honvédelmi miniszter helyezte el. Horvay János műve ugyan a Nagy Háború önfeláldozó hősiességet tanúsító orvosainak, szanitéceinek és ápolónőinek kívánt emléket állítani, de ekkor már újabb hősöket termett a keleti front.

Ma pedig immár 1956 sebesülteket mentő hőseire is itt emlékezünk, akikkel orgyilkos golyó vagy később a véreskezű hatalom vérbírái és hóhérai végeztek. S ma emlékezünk '56-os önfeláldozó szabadságharcunk eltiprásának 66. évfordulójára is. Mint annyiszor a történelem során, a politika boszorkánykonyhája koncul vetette nemzetünket. Ne legyen kétségünk, a nép lelkében feszülő elkeseredettséget kihasználva, az SZKP mindenható urait szolgáló moszkovita nemzetárulók gyújtották a lángot, s a "dicső nyugati demokráciák" szirénhangjai vitték vérpadra nemzetünket. Amit nem tudtak, nem tudhattak, szorosra zárt ajakkal, mégis megmaradtunk magyarnak! Most újra próbálkoznak. Vajon identitás-vesztett világunkban, a fogyasztás bűvkörében élő mai ember méltó még a hős elődökhöz?

vitéz Kátay-Barba Rafael Péter
székkapitány

vitezirend.com