|
A
megemlékezés a Magyar Hiszekegy és a Himnusz elhangzása után v. Dévai Nagy
Kamilla nemzetes asszony két tanítványának, Gecsey Madarász Beátának és Kolozsi
Kitti Júliának nagy átéléssel előadott énekével folytatódott.
Az
ezt követő történelmi visszatekintés felidézte a forradalom kitöréséhez vezető
előzmények lelki mozgatórugóit, az egyes ember és a nemzet egybeforrt lázadását
a kommunista terror ellen. Emlékeztetett az USA és a Nyugat aljas árulására,
mely álságos hitegetésével jelentős mértékben hozzájárult a kilátástalan
fegyveres harc felvállalásához.
A
magyar vér, hőseink vére pontosan annyira nem számított nekik, mint a ma folyó
háborúk áldozatainak vére.
Ma,
akár csak '56-ban, ugyanazok a körök küldik mészárszékre az áldozatokat. A
kommunisták csupán átöltöztek demokratáknak, liberálisoknak, zöldeknek, és az
USA-ból, Brüsszelből folytatják mocskos üzelmeiket.
Tisztán
kell lássuk, nem a kommunisták, nem a kádári árulás, nem a szovjet alávetettség
törte meg nemzetünk és a népek lelki tartását, hanem a fogyasztói társadalom,
az önmegvalósítás mindent letaposó eszméje.
Nekünk,
Nemzetben, Hazában gondolkodó generációknak kötelességünk rámutatni a
nemzetvesztő bűnösökre, példaadással és nyilvános állásfoglalással mindenkor és
mindenhol a megmaradáson kell munkálkodnunk. Tenni kell ezt, mint tették
dolgukat az egyszerű pékek 1956-ban, akik életük kockáztatásával, golyó
süvítések között mentek, hogy legyen kenyér az embereknek. És miként jöttek a
megnyomorított, szegény parasztok a városokra, és hozták az élelmet - saját
szájuktól is megvonva azt -, hogy segítsenek.
A
kivégzettek, a bebörtönzöttek, életükben megnyomorítottak, ismert és névtelen
hősök emléke kötelez minket a kitartásra.
A
visszatekintést követően meggyújtott mécseseink, s az emlékmű talapzatához
helyezett koszorúnk elhelyezése, majd a Szózat eléneklése zárta
megemlékezésünket. Gloria victis!
vitéz
Kátay-Barba Rafael Péter
törzskapitány
vitezirend.com |
