Az Óceánrepülés gondolata 1929-ben született meg és navigátorával, Magyar Sándorral, az Egyesült Államokban és Kanadában élő magyarok segítségével közadakozásból gyűjtötték össze a repüléshez szükséges anyagiakat. A Lockheed Sirius típusú gépüket a kiváló magyar repülőmérnök Bánhidi Antal tervei szerint alakították át, hogy képes legyen a több mint 5000 km táv megtételére.
Végül, többszöri halasztás után, 1931-ben a Trianoni békediktátum aláírásának 10. évfordulóján a Justice for Hungary, azaz Igazságot Magyarországnak névre keresztelt gépükkel elindultak. Kitartásukat, hősies elszántságukat és bátorságukat siker koronázta még akkor is, hogy mint tudjuk Budapest helyett Bicskéig értek el, ahol kényszerleszállást hajtottak végre üzemanyag utánpótlási probléma miatt. Budapesten hősként fogadták és ünnepelték őket. Teljesítményükkel a kor addigi rekordjait teljesítették túl, úgymint a leggyorsabb repülési átlag (250 km/ó), a leghosszabb repülési távolság (5.182 km), az Atlanti óceán átrepülésének legrövidebb ideje (13 óra 20 perc).
A korabeli sajtó az egész világon erről a kiemelkedő teljesítményéről így írt a Komáromi Hírlap 1931. július 25.-ei számában: „A magyarság tiltakozó gépmadara, két hőslelkű magyar pilóta, az óceánrepülés új rekordja kényszerítették a világ figyelmét arra, hogy a Trianonban megcsúfolt, szétdarabolt országra tekintsenek.
A világsajtó nagy egyeteme, amely csak nagy eseményekről és a modern élet lenyűgöző jelenségeiről számol be, kénytelen minden ellenséges propaganda dacára megírni, hogy van egy nemzet, amely minden megalázottsága, csonkasága ellenére sem nyugodott bele sorsába, élni akar, mert benne erő, élet van. Íme a magyar vér erős akarata hírt, dicsőséget szerzett a magyar névnek, s mindennél hangosabban kiáltotta a nagy világűrbe: Justice for Hungary!
Ami nem sikerült gazdag, nagy országoknak, most sikerült a kifosztott, szegény csonka nemzetnek. A nagytőke támogatásával, a technika minden eszközével rendelkező híres óceánrepülőket legyőzte a szűkös lehetőségek között törhetetlen akarattal és lankadatlan kitartással küzdő két magyar ember.”
Sajnos nem sokáig tudta élvezni a sikert, mivel a következő évben, 1932. május 21.-én Olaszországba repült Bittay Gyula navigátorral az Óceánrepülők konferenciájára és a célnál a Littorió repülőtéren gépje lezuhant, mindketten meghaltak. Endresz György földi maradványai a Budapesten a Kerepesi temetőben nyugszanak.
Dicsőség a hősöknek!
Akkoriban a hős pilóta emlékére országszerte közterületeket neveztek el és jó néhány szoborterv és emlékmű készíttetésének terve is felmerült. Majd a II. világháború után a közterületeket máshogy nevezték, emlékük feledésbe merült. Sajnos a rendszerváltozás után ez idáig sem kapták meg egyik kormánytól sem, az őket megillető figyelmet és állami elismerést. A magyar óceánrepülés emlékművével is a mai napig adósak vagyunk.
Még korábban, a sikeres óceánrepülés után az országgyűlésben felmerült Endresz György vitézzé avatásának gondolata, de halála megakadályozta ebben, a későbbiekben pedig feledésbe merült. Különösen büszkék vagyunk arra, hogy Vitézi Rend Komárom-Esztergom Megyei Törzskapitánysága és az Endresz Csoport Egyesület kezdeményezésére, 2011-ben az óceánrepülés 80. évfordulóján, a Vitézi Rend Fóton, posztumusz vitézzé avatta és felvette tagjai közé Endresz Györgyöt és Magyar Sándort. Az erről szóló hivatalos és eredeti iratokat, emléklapokat, a Magyar Közlekedési Múzeumnak ajánlottuk fel, ahol Endresz György óceánrepülő gépjének kiállított motorjánál és egyéb ereklyék mellett ezek is megtekinthetők. Törzskapitányságukon a másolatokat őrizzük.
Az óceánrepülés 50. évfordulóján, 1981-ben, Németh Zsigmond és Krug László, a saját pénzéből vett és felszerelt Beech Bonanza géppel végig repülték Endresz Györgyék útját, megismételték a hivatalos magyar tiltakozások ellenére a bravúrt. Gratulálunk hőseinknek!
vitéz Nagy Miklós törzskapitány
Komárom-Esztergom megye
