100 éve történt ---- „HŐSÖK NAPTÁRA”---------1915. Szeptember 13.
Akikre büszkék vagyunk!
CSALÁDTÖRTÉNET………, de annál sokkal több.
„Alássan jelentjük, itt vagyunk valahányan: halott negyvennyolcas hadak, kik kétszáz hosszú éven által meghaltunk e lobogó alatt. Most a mennyországból jövünk, hol örökkön ég tábortüzünk”.
(Barbarits Lajos: 48-as toborzó-részlet) |
A Nagyapám, VÖLGYI JÓZSEF szül: 1887 március 17. Kámaháza (ma Szlovénia), aki a Császári és Királyi 48. gyalogezred 5. századának katonájaként az I világháborút végigharcolva számos nagy ütközetben bizonyította kiváló katonai képességeit. 1910-ben lett az ezred katonája Nagykanizsán, ahol harcedzett és tökéletesen katonává képezték ki. A háború kitörése után már 1914- augusztus elején kikerült a frontra. A Csaták során a bajtársak szinte teljesen kicserélődtek, (a többségük elesett, de sokan szereztek súlyos sérüléseket)- alig marad olyan katonatárs a századában, aki a háború elejétől a végéig mellette maradt az említett okok miatt. Elöljárói a hősies helytállásaiért több alkalommal elismerésben részesítették. Egyik ilyen hőstettéről már írtam, amikor is a „kisezüst”-öt adományozták neki.
Nagyapám egy másik hőstettét mutatnám be, amely éppen 100 éve éve történt, 1915 szeptember 13.-án Mszaniec közelében. Ez alkalommal a „Nagyezüst”-öt érdemelte ki. Köszönettel tartozom a bécsi Hadtörténeti Levéltár (Kriegsarchiv) magyar munkatársainak, hogy a nagyapámról szóló anyagokat felkutatták és elküldték részemre.
A német(osztrák) nyelvű szöveg szabad magyar fordítása a következő.
Az MBA 213804. sz. kitüntetési javaslatban Völgyi a cs. és kir. 48. gy. e. 5. tábori századának tizedese, címzetes szakaszvezetője, szakaszparancsnok, 1915. szeptember 13-án délkeletre Mszaniectől, miután szakaszparancsnoka megsebesült, átvette a szakasz vezetését. Legénységét a legnagyobb tüzérségi tűzben személyes példájával kitartásra bírta, a megparancsolt visszavonulásnál rendben visszavonta, végül az ellentámadást példamutató hősiességgel sikerre vitte. Az indoklásban megjegyzik, hogy a háború kezdete óta szolgál a harctéren. Ez alkalommal a „Nagyezüstöt” érdemelte ki, amit 1915. 10. 25-én hagytak jóvá felső fokon. Itt utalnak arra, hogy Völgyi 1915. május 4-i keltezéssel már rendelkezett a Kisezüsttel.
Ezzel a kis visszaemlékezéssel elsősorban Nagyapám előtt tisztelgek, de emlékezem a Nagy háború hős katonáira, akik talán odafentről most is megveregetik vállainkat, hogy nem engedjük a feledés homályába veszni a Nagy Háború eseményeit.
vitéz Farkas Tibor-Rédics-Zala vármegye
|