|
Ahogy Pósa Lajos is megfogalmazta
versében:
Csöndes megint a temető,
Lobogó mécs kialudt,
Őszi szellő szaggatja a
Sirokon a koszorut.
Kik tegnap itt bánatosan
Borultak a keresztre:
Élnek tovább, mint azelőtt,
A holtakat feledve.
Könnyes szemek, fájó szivek
Ma már megint mosolygnak –
S a föld alatt szép csöndesen
Alusznak a halottak.
Halottak napján minden élő elvándorol a
temetőkbe, hogy halottjaira emlékezzen és meggyújtsa az emlékezés mécseseit. Mikor
kimegyünk, a holtak sírjához akkor felderengnek azon emlékek, melyeket együtt
éltünk át, vagy ha életükben nem ismerhettük őket, akkor tudjuk, hogy odaát
majd találkozunk.
Halottak napja az elhunyt szeretteink
emlékének őrzésére szolgáló nap, azonban ne feledkezzünk el azokról se, akik az
életüket adták értünk. A magyarság olyan sok áldozatot hozott az isteni
oltáron, hogy mára már megszámlálhatatlan a hősök neve. Ezért is kötelességünk
ekkor is emlékeznünk és áldozatukat felidézni.
A Vitézi Rend Hagyományőrző
Törzskapitánysága halottak napján se feledkezett meg az elhunyt hősökről. A
2023. évi halottak napján, Szigethalmon emlékeztek meg hagyományőrző rendtársaink
az ott nyugvó első- és második világháborús hősökre.
Reméljük sokak követték a rendtársaink
példáját. Ha nem is volt mécsesük, de egy pillanatra megálltak egy hős sírja
vagy egy emlékmű előtt és elmondtak egy rövid fohászt. Például így: „Teremtő Isten, alázattal kérünk téged, add
meg e léleknek az üdvösséget. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.”
vitezirend.com |
