Június 4.-én az egész Kárpát-medence felett fekete zászló lobogott. Minden magyar, éljen akár hol a világban, a szívében érezte a gyászt, melyet Trianon okozott. Az ország határain belül és kívül is elhelyezték az emlékezés koszorúit és meggyújtották a gyász mécseseit.

1920. június 4-én halálra ítélték a magyar nemzetet, de a magyarság nem volt hajlandó beletörődni a rá kiszabott sorsba és harcos őseikhez híven ellenálltak. Az a föld, amelyet elvettek a „nagyok”, azok több mint 1000 éven át a magyar államalakulat részét képezték és ma is, hisz határt bárhova tehetnek, de az igazi határok a szívekben élnek.

A Vitézi Rend Hagyományőrző Törzskapitánysága is megemlékezett az igazságtalanságra, mely nemzetünket sújtotta és sújtja mind a mai napig. A Törzskapitányság tagjai Érden és Szigethalmon helyezték el az emlékezés koszorúit és adtak díszőrséget.

„Ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének az elfogadása vagy aláírásának visszautasítása között, úgy tulajdonképpen azt a kérdést kellene feltennie magának: legyen-e öngyilkos azért, hogy ne haljon meg. (…)

A történelmi Magyarország töltötte be azt a feladatot, hogy oly államot tartva fenn, amelyben egyensúly és biztonság uralkodott, megvédte Európát a keletről fenyegető közvetlen veszedelmek elől. Ezt a hivatását tíz századon át töltötte be és erre egyedül organikus egysége képesítette. Idézem a nagy francia geográfusnak, Reclus Elisének szavait, amelyek szerint ez az ország oly tökéletes fölrajzi egység, amely Európában egyedül áll.”

gróf nagyapponyi Apponyi Albert

vitezirend.com