|
Június 4.-én az egész
Kárpát-medence felett fekete zászló lobogott. Minden magyar, éljen akár hol a
világban, a szívében érezte a gyászt, melyet Trianon okozott. Az ország
határain belül és kívül is elhelyezték az emlékezés koszorúit és meggyújtották
a gyász mécseseit.
1920. június 4-én halálra
ítélték a magyar nemzetet, de a magyarság nem volt hajlandó beletörődni a rá
kiszabott sorsba és harcos őseikhez híven ellenálltak. Az a föld, amelyet
elvettek a „nagyok”, azok több mint 1000 éven át a magyar államalakulat részét képezték
és ma is, hisz határt bárhova tehetnek, de az igazi határok a szívekben élnek.
A Vitézi Rend Hagyományőrző
Törzskapitánysága is megemlékezett az igazságtalanságra, mely nemzetünket
sújtotta és sújtja mind a mai napig. A Törzskapitányság tagjai Érden és
Szigethalmon helyezték el az emlékezés koszorúit és adtak díszőrséget.
„Ha Magyarország abba a
helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének az elfogadása
vagy aláírásának visszautasítása között, úgy tulajdonképpen azt a kérdést
kellene feltennie magának: legyen-e öngyilkos azért, hogy ne haljon meg. (…)
A történelmi Magyarország
töltötte be azt a feladatot, hogy oly államot tartva fenn, amelyben egyensúly
és biztonság uralkodott, megvédte Európát a keletről fenyegető közvetlen
veszedelmek elől. Ezt a hivatását tíz századon át töltötte be és erre egyedül
organikus egysége képesítette. Idézem a nagy francia geográfusnak, Reclus
Elisének szavait, amelyek szerint ez az ország oly tökéletes fölrajzi egység, amely
Európában egyedül áll.”
gróf nagyapponyi Apponyi
Albert
vitezirend.com |
