|
233
évvel ezelőtt, 1791. szeptember 21-én Bécsben látta meg a napvilágot „a
legnagyobb magyar”, gróf sárvárfelsővidéki Széchenyi István államférfi,
valóságos belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, író, polihisztor,
közgazdász, a Batthyány-kormány közlekedési minisztere.
A
gróf Széchényi család a legtehetősebb magyar főúri családok egyike volt.
Édesapja, gróf Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, édesanyja
tolnai Festetics Julianna grófnő, gróf Festetics Pál lánya, aki első férje,
Széchényi József 1775. november 20-án bekövetkezett halála után, 1777.
augusztus 17-én pápai engedéllyel annak testvéréhez, Ferenchez ment feleségül.
Széchenyi
István gyermekkorát Nagycenken és Bécsben töltötte. Nevelését atyja irányelvei
szerint Lunkányi János magántanító vállalta magára, egyes tantárgyak oktatását
azonban külön szaktanárok végezték. Ezek között volt például Révai Miklós, a
magyar nyelvészet egyetemi tanára, aki kiemelkedő rajzkészséggel is
rendelkezett, az építészetre tanította – a Franciaországból menekült – Antoine
Poupar házi káplán pedig olasz és francia nyelvből adott neki órákat.
Középfokú
iskoláit magánúton végezte, de nyilvánosan, magyar páterek előtt vizsgázott.
Apja akarata szerint 17 éves korában már katona lett. Más forrás szerint 18
évesen, katonai pályája megkezdésekor hagyta abba a rendszeres tanulást. A
Napóleontól tartó Habsburg vezetés 1796-tól erőteljes újoncbehívásokat és
magyar nemesi felkeléseket szervezett. Az 1808-as nemesi felkelésről intézkedő
törvény szerint minden nemes családból egy embernek kellett a hadseregbe
belépnie. A Széchenyi család úgy döntött, mindhárom fiát katonának küldi. Az
ifjú István a katonai pályán kiválóan helytállt. Helytállását is jelzik azon
magas kitüntetések, melyeket neki ítéltek: orosz Szent Vlagyimir-rend IV.
osztályának lovagkeresztje, porosz Pour le Mérite (1814), Szent-Móric és Lázár-rend
fehér kereszt, Szent-Ferdinánd-rend kiskereszt, osztrák Hadseregkereszt,
Szentlélek-rend.
Már
a fentekben leírtak is érdemes férfiúvá teszik arra, hogy a magyar nemzet
emlékezzen életére. Azonban ezek mellett még sokkal többet is tett, melyek
felsorolására egy nap is rövid lenne.
A
Széchenyi Társaság 2024. szeptember 23-án, Széchenyi születésének 233.
évfordulóján rendezett megemlékezést. A megemlékezés 16 órakor kezdődött,
amikor is a Magyar Tudományos Akadémia előtti Széchenyi István téren álló
szobornál az emlékezők elhelyezték a kegyelet virágait.
Ezt
követően 17 órakor kezdődött egy emlékülés, a Magyar Tudományos Akadémia Klub
Vörösmarty termében. Itt a résztvevők meghallgathatták Szemereki Zoltán elnök
köszöntőjét, Dr. Varga Réka tudományos előadását és egy ünnepi műsort.
Az
eseményt a 18 órakor kezdődő díjátadó zárta, ahol a Széchenyi Társaság 2024.
évi díjazottjai vehették át elismerésüket. Az idei évben díjazásban
részesültek: Gazda József író, Bíró József építőmérnök, Dr. Pakucs János
villamosmérnök, illetve Blaskóné Majkó Katalin elnökasszony és Blaskó János
szobrászművész.
Az
esemény lebonyolításában közreműködött és az emlékezés koszorúját elhelyezte a
Vitézi Rend Hagyományőrző Törzskapitánysága és a vitéz Mikecz Kálmán Magyar
Huszár és Lovas-hagyományőrző Társaság.
vitezirend.com |
