|
A
huszárok legkorábbi említésükkor, a 14. század végi forrásokban többnyire
délszláv eredetű, török módon harcoló könnyűlovasokat jelentettek. 1432-ben,
illetve 1449-ben még végvidéki rablóknak, a latin nyelvű szövegekben malefactornak,praedatornak nevezték őket, de a délszlávoknál a török elleni harcokban
már ekkor is komoly szerepet kaptak.
Mozgékony,
könnyű csontozatú arabs vagy magyar lovon küzdöttek, törökös öltözetet,
zsinóros mentét, szűk lovaglónadrágot viseltek. Legfontosabb szerepük az
irreguláris harcban, a portyázásokban, lesvetésben, a biztosításban és
felderítésben volt, de a nyílt csatákban is megállták a helyüket. A török
szpáhihoz hasonló, nem egészen könnyű fegyverzetük volt. Könnyű
„huszársisakkal”, tárcsapajzzsal, esetenként könnyű mellvérttel, fő fegyverként
szablyával, gyakran kopjával, majd később karabéllyal harcoltak.
Ezen
előzmények után a magyar hadseregszervezet folyamatos fejlődésével és a hadviselés
fokozatos átalakulásával a huszárság, a magyar haderő ikonikus lovas haderejét
adták a későbbiekben. Európa nagy csodálattal figyelte, a magyar huszárokat és
a legtöbb európai államban, de még az U.S.A. is magyar mintára szervezte meg a
saját „huszárságát”. A huszár történelem csordultig van kiemelkedő személyekkel
és hősi eposzokkal.
A
Magyar Királyi Honvédségben is nagy szerepet játszott a huszárság, mely más-más
feladatokban teljesítettek szolgálatot, de folyamatosan jelen voltak. Ennek
megfelelően a második világháború több frontján is felbukkanna, így a hazánk
területén zajlott összecsapásokban is.
Tökölön,
a 80 évforduló (1944-2024) alkalmából emléktábla avatásra került sor, mely a
második világháborúban Tökölön és környékén harcolt huszároknak állít emléket.
A táblaavatás fényét a Vitézi Rend Hagyományőrző Törzskapitányság tagjainak
aktív jelenléte emelte. Dicsőség a hősöknek!
vitezirend.com |
