|
Ha október 6-án meghallja a magyar ember füle, hogy Arad, akkor büszkeség és gyász költözik a szívébe. Büszkeség, hiszen kiválók honfiak jutnak az ember eszébe, akik a magyar hazát szolgálták és gyász, mert az elnyomó Habsburg csapatok kivégezték e kiváló férfiakat. A mártírhalált halt aradi vértanúk még életük utolsó perceikben is olyan üzeneteket hagytak az utókorra, melyeket soha sem feledhetünk.
Aulich Lajos (1793–1849)
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És
halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom
megértik azt a szolgálatot.”
Damjanich János (1804–1849)
„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni
azt.”
gróf Dessewffy Arisztid (1802–1849)
„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt
hazám szolgálata.”
Kiss Ernő (1799–1849)
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok
dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a
szívük és a hazáé az életük.”
Knezić Károly(1808–1849)
„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az
vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”
Láhner György (1795–1849)
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni
áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”
Lázár Vilmos (1815–1849)
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus
keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell
forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”
gróf Leiningen-Westerburg Károly (1819–1849)
„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”
Nagysándor József (1803–1849)
„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit
sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz
emberré, jó katonává tett.”
lovag Poeltenberg Ernő (1808–1849)
„Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”
Schweidel József (1796–1849)
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az
árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi
embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”
Török Ignác (1795–1849)
„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem
parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”
gróf Vécsey Károly (1803-1849)
„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám
szolgálatáért lángolt.”
A magyar hősök örökké élnek, mert az utókor emlékezik és megemlékezik a dicső elődökre. Így tettek 2023. október 6-án is a magyarság tagjai. A Vitézi Rend Hagyományőrző Törzskapitánysága csatlakozva az egész magyarság emlékezéséhez, Szigetszentmiklóson helyezte el az emlékezés koszorúját, illetve segédkezett a megemlékezés hangulatának emelésében.
vitezirend.com |
