Gróf futaki Hadik András egyike azon magyaroknak, aki kitartásának és eszének köszönhetően elérte a legmagasabb katonai rendfokozatot és tisztségeket a Habsburg Birodalmon belül. Illetve egyike, a legismertebb magyar hadvezérek Pantheonjának, ahova csak a legkiválóbb hadigéniuszok kerülhettek be. Ezek mellett őt nevezhetjük a legismertebb huszárnak.

Hadik András kisnemesi családba született, Hadik Mihály és Hardy Franciska harmadik gyermekeként. Életútja jellemző példája annak, hogy milyen karrierlehetőségek nyíltak a 18. században a császári hadseregben a magyar nemesek számára, amennyiben az adott személy kitüntette magát képességeivel.

Szolgálatát 1732-ben kezdte a 10. sz. (Beleznay) huszárezredben, ahol nagyon gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1744-ben ezredes, 1747-ben császári-királyi vezérőrnagya lett. Mária Terézia szolgálatában részt vett az osztrák örökösödési háborúban, majd a hétéves háborúban (1756–63). 1759-ben már lovassági tábornokká léptették elő. 1762–63-ban a Sziléziában harcoló császári fősereg parancsnoka lett.

A leghíresebb haditette a világ leghíresebb huszárcsínye volt, amikor is kicsiny seregével sikeresen bevonult a Porosz Királyság szívébe, ahol elfoglalta Berlint és megsarcolta a várost. A tettével nem csak sikeresen magára vonta a porosz haderő figyelmét (a porosz király is lóhalálában vonult Berlin irányába), hanem megmutatta a magyar huszár legkiválóbb értékeit és örök dicsőséget hozott a magyarságra.

A megemlékezésről fotóbeszámolót készített a Hét Nap, melyet IDE kattintva lehet megtekinteni.

vitezirend.com