|
Hetvenkilenc éve,
hogy Kápolnapuszta férfi lakosságát az előrenyomuló szovjetek kivégezték. A
mára lakatlan településnek csupán a romjai maradtak fenn, s az az erdei temető,
amely az áldozatok nyughelyéül szolgál.
Kápolnapuszta, az
egykor sváb családok lakta település végét 1945. március 16. napja jelentette. A
II. világháború alatt nem messze innen, Csákvár mellett egy német katonai
repülőtér működött. 1944. december 24-én a szovjet erők nagy erőkkel támadtak a
Vértesen át, de a támadás megakadt és állóháború alakult ki. Kápolnapusztára
innentől kezdve rendszeresen látogattak orosz partizánok, akik elsősorban
élelmet „kértek” és fenyegetőztek a döntően sváb falucska lakóinak, hogy el ne
árulják őket. A település lakóinak azonban elegük lett a zaklatásokból és
elárulták a németeknek a partizánokat. Néhányukat sikerült is elfogni, de az
egyikük elmenekült Mór mellől, szállítás közben. Ez lett Kápolnapuszta végzete.
1945. március
16-án a szökött partizán vezetésével és annak bosszújától fűtve megjelent a
településen a 2. Ukrán Front felderítő zászlóalja. A szovjet katonák minden 15
év feletti férfit a faluban agyonlőttek. Egy férfi élte túl, aki ugyan lövést
kapott, de halottnak tettetve magát menekült meg. A gyereket és a nőket
deportálták, a falut feldúlták. A tragédia után a pár család, aki ott lakott az
50-es években, Pusztavámra, Gántra és Németországba költöztek, s 1980-ban csak
egy lakója volt már. A férfi halála után Kápolnapuszta teljesen
elnéptelenedett. Ma nemzeti emlékhely.
Kápolnapusztán
történt mészárlásról minden évben megemlékeznek, így fenntartva emlékét az áldozatoknak.
A megemlékezésen a Vitézi Rend Hagyományőrző Törzskapitányság tagjai is részt
vettek és díszelgő feladatokat láttak el, így emelve a rendezvény hangulatát.
vitezirend.com |
