Az 1946-os Valkó nagyközség előljárósági iratok, a következő
eseményekről adnak tájékoztatást. Részlet dr. Tóth József által írt
Valkó védelmezője című jegyzetéből: „Valkó községet 1944. november 17-én
szállták meg a szovjet csapatok, ezután öt héten keresztül dúlt itt a
harc. A frontvonal a Borovicskás-völgy két oldalán húzódott: a
zsidó temetőnél román-szovjet egységek, velük szemben a zsellérföldek
szélén német-magyar egységek ásták be magukat”. Az öt hét alatt, súlyos
harcok folytak a Valkó-gödöllői erdőben, mely erdőterület azelőtt
„korona uradalomként”volt nevezett és ismert.
A valkói temetőben a nap folyamán végzett feltáró munka során, a
régi temető területén, két honvédsírt sikerült azonosítanunk. Az első
sír egy I. világháborús vésett kő, melyet vitéz Kiss Zsolt és vitéz
lovag Mikecz András nemzetes urak találtak meg. Alig felfedezhető és
felismerhető módon fák, bokrok, illetve gaz fogságában találva. A sírkő
egy puha mészkő, melyet valamikor fehérre meszeltek. Vésete eléggé meg
kopva, a felirata a következő: „BOGÁCS JÓZSEF ÉLT 30 ÉVET MEGH. 1918 JAN
17 2 TESTVÉR MIHÁLY ÉS ANDRÁS HŐSI HALÁLT HALT SZERBIÁBAN”.
A Vitézi Rend egyik legfontosabb előirányzott alapelve, a magyar
katonasírok minden körülmények között történő felkutatása, gondozása és
ápolása, kik életüket áldozták a magyar hazáért. Ennek tekintetében a
sírkő teljes rendbetétele, fa és gaz mentesítése mielőbb kívántatik,
mely munkálatokra a nap folyamán lefolytatott közös megbeszélés során
tavasszal kerülhet legkorábban sor. A következő s egyben sajnos az idő
szűke miatt az utolsó honvéd katonasírt, egy valkói lakos segítségével
sikerült azonosítani. Kiderült, hogy a megannyi sírhelyek egyike egy
honvéd katona nyughelye, melyre gyakorlatilag rátemetkeztek úgy, hogy
azt megelőzően exhumálásra kerülhetett volna sor. A visszaemlékezés
szerint az 1960-as évek közepéig, a honvéd katona földi maradványait
hozzátartozói gyakran látogatták és gondozták. Miután idővel ez
mindinkább elmaradt, a sír gazdátlanná vált és újbóli megváltásra került
sor. A 2. világháború alatt a valkói harcok során (1944) elesett honvéd
neve: Kövér József, aki a visszaemlékezések szerint Somogy vármegyei
születésű volt. Sajnos ennél többet nem tudunk a nevezett személyről. A
temető gondnok M. Szabó László szerint és szíves segítsége révén, akivel
alkalmunk volt a kérdésben tájékozódni, elmondása szerint: akikről
lehetett tudni, hogy az 1944-es valkói harcokban elesett katonák a
temetőben lettek nyugalomba helyezve, azokat mind a valkói római
katolikus templomnak kertjébe lettek áthelyezve egy közös sírba.
Összegzés képen elmondható, hogy a további katona síroknak az
előfordulási esélye nem kizárható. Ugyanakkor elengedhetetlen a terület
további gazmentesítése, irtása a jobb és eredményes kutatás érdekében.
A temetőt elhagyva rendtársaimmal megálltunk vitéz Horváth József
emléktáblája mellett és örömmel nyugtáztuk, hogy Valkó közösség
jelentős része méltóan állított emléket annak az embernek, aki szembe
mert szállni a faluban 1944-ben garázdálkodó szovjet katonákkal szemben,
mely tettéért a szovjet hatóságok 1946. januárjában Szibériába
hurcolták, ahonnan már soha nem tért haza. Ezt követően a nemzetes
urakat, egy őz babgulyás elfogyasztása várta Zsámbokon.
