Főkapitány ünnepi beszéde  

Vitézi Rend elnök főkapitányának vitéz Molnár Gazsó János ünnepi beszéde

Ünneplő Nemzetes Magyar Sereglet!

Áldás, békesség!

Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!

Tisztelt Nemzetes Rendtársaim!

Kedves Vendégek!

Elsőként azokat köszöntöm, akik személyesen is harcoltak 1956 – ban a magyar szabadságharcban.

Vitézi Rend főkapitányaként, köszöntöm a vitézavatáson megjelent polgármester urakat, az egyházak képviselőit, tábornok urakat, főtiszt és tiszt urakat, nemzetes rendtársakat, avatandókat, kadétokat és a kedves vendégeket. Rendtársi szeretettel üdvözlöm az Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Kanada, Németország, Skandinávia, Benelux Államok, Kárpátalja, Felvidék, Erdély és Újvidék törzskapitányságainak megjelent vezetőit és tagjait!Bajtársi hűséggel köszöntöm a testvéri Bajor Katonai Szövetség tisztjeit!

Nagy örömmel üdvözlöm  Kaszás Géza színész – filmrendező urat, és Gyaraki Boglárka kadétot, akik a mai napon a Rend soraiba lép.

A magyar Vitézi Rendet akkor alapította vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr, amikor a magyar nemzet a megsemmisülés szélén állott. Vesztesei voltunk az I. Világháborúnak – egy olyan háborúnak, amit Magyarország soha sem akart. Szabadkőműves páholyok és az azokat kiszolgáló nemzetgyilkos, áruló politikusok bele rángatták a magyar népet egy olyan háborúba, amihez semmi közünk nem volt. Ezt a háborút mi nem akartuk. De magyarhoz illő módon becsülettel végig harcoltuk

 S mi lett a köszönet??!! Háborús helytállásunkért, hűségünkért cserébe elvették országunk kétharmadát – így taszítva magyarok millióit idegen, magyar gyűlölő országok karmaiba. Azok az ármánykodó páholy tagok hoztak felettünk ítéletet, akik ezt megelőzően háborús vágóhídra küldték a magyar nemzet legjobbjait.

Ezekben az években minden más nemzet azt gondolta rólunk, hogy Magyarország 5 éven belül megszűnik létezni. De nem így történt. S ezért ma minden magyar köszönettel tartozik vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úrnak. Ő volt az, aki lelkét vesztett nemzetbe életet lehelt és égő fáklyaként mutatta az utat. Ezekben az időkben szükségessé vált egy a lelkében és testében egyaránt magyar szervezet létrehozása. S ekkor a Vitézi Rend a nemzeti öntudat szunnyadó tüzét lobbantotta lángra. A Vitézi Rend az ezeréves magyar múltból merített erőt a jövő építéséhez. A Rend tagjai akkor és ma is rendíthetetlenül hisznek a magyar feltámadásban. Ez a hit akkor is kiállta a próbát, amikor sokat szenvedett és megcsonkított hazánk újra a háború – a II. Világháború gyilkos tüzében találta magát. Aki ismeri, a magyar embereket az tudja, hogy a magyar egy békeszerető nép. Ennek ellenére kevés nemzet mondhat nálunk véresebb múltat magának. Magyar tragédia vagy Isten próbatétele, hogy nekünk, magyaroknak szinte mindig világhatalmakkal kellett háborúznunk. A II. Világháború soha addig nem látott szenvedést hozott a világra. Gyilkos világuralomra törő nagyhatalmak között vívta a magyar nemzet élet halál harcát.

S ha lehet ezt mondani a háború lezárása után még sötétebb évek vártak szeretett hazánkra, Magyarországra. Ellenségeink, megszállóként a felszabadító jelmezét öltötték magukra. S mindent megtettek, hogy idegen ideológiákat terjesztve megtörjék a magyarok lelkét. Mert lelkében él a nemzet. Megszállóink bizonyára nem ismerték vérzivataros magyar történelmünk. Nem tudták, hogy a magyart eltiporni nem lehet. Isten választott népeként túléltük a tatár támadást és pár évtized múlva, amikor újra eljöttek a magyar földre – porrá zúztuk őket. A török szultánoknak 150 év alatt sem sikerült átgázolni Magyarországon. Mert Magyarország erőn felül teljesített és megállította a véres iszlám terjeszkedését. A Habsburgok minden fondorlata ellenére lelkében élt a magyar nemzet. S ezt az I. és II. Világháború véres veszteségei sem tudták megváltoztatni. Ha ezt a szovjet megszállók tudták volna, akkor talán meg sem szállják Magyarországot. Magyar ember soha sem hódolt be idegen hatalmaknak és ez így is marad. Alig 10 évvel a II. Világháború véres harcai után a büszke magyar nemzet újra felemelte sárba tiport fejét. Népünk büszkén felemelkedett és kibontotta a szabadság lyukas zászlaját. Mint történelmünk során már szinte megszokott, ismét egy világhatalommal kerültünk szembe. A Szovjetunió nyomasztó fölénye is kevés volt hozzá, hogy Magyarországot végleg rabságra ítélje. Egyetemisták, kamaszok, gyári munkások és értelmiségiek egy közös akarattal küzdöttek a magyar szabadságért. Idén 60 éve ennek a dicső küzdelemnek, amiről illene az egész világnak megemlékezni. Mert a magyarok Istenbe vetett hittel és vasakarattal küzdöttek a szent szabadság eszméjéért. Nem csak magukért harcoltak az akkori magyarok, hanem egy eszméért a szabadság eszméjéért. A Nyugat cinkos hallgatása halálra ítélte ezt a hősi küzdelmet. Sok drága magyar vér ontatott ki azokban a napokban. A Szovjetunió hatalmas hadserével át gázolt mártírjainkon. De küzdelmük és haláluk nem volt hiábavaló. Mert az egész világ látta, hogy a magyar nem szolganép és nincs idegen hatalom, ami előtt behódolna. Ezekben a harcokban számos rendtársunk is harcolt, osztozva mások sorsában. A szabadságharc elbukott – de a magyarok lelke tovább erősödött. Mert akár itthon, akár külföldön hitték, hogy eljön a magyar szabadság. Több évtizedes agymosás eredménytelensége után valóban beköszöntött az – az, év amikor Magyarország újra független és szabad ország lett. Ezekben az években haza költözött Vitézi Rend. S tagjai újjá szerveződve eleget tettek esküjüknek és hozzá fogtak a független, demokratikus Magyarország felvirágoztatásához. Mert a vitéz nem csak háborúban, hanem békeidőben is alázattal szolgálja a hazát. Megtalálták annak módját miként lehetnek Magyarország szolgálatára. Mert vitéznek lenni nem csak dicsőség, hanem annál inkább szent szolgálat is. A magyar haza oltárán szolgálunk. Mert csak így lehetünk méltóak őseinkhez. Rendünk ma számos olyan tevékenységben vesz részt, ami méltán vívta ki a magyar társadalom tiszteletét. Nem olyan régen még csak álom volt – ma már valóság, hogy a Rendnek kettőszáznál is több tagból álló katasztrófavédelmi százada van. Pár éve még csak terv volt ma már élő cselekedet, hogy huszárjaink iskolákban tanítják hazaszeretetre a gyerekeket. S amikor ezeket a nemes feladatokat végezzük, nem feledkezünk meg a gyengékről és kiszolgáltatottakról – róluk a Rend már országosan ismert karitatív csoportja gondoskodik. S nem lehetne jelenünk teljes a múlt ápolása nélkül. Hadisírgondozóink önfeláldozó munkájáról ma már több ezer hadisír tanúskodik.

A Vitézi Rendet azért hívta életre a kormányzó úr, mert biztosan tudta, hogy a magyar nemzetnek szüksége van egy erős, magyar pillérre. S a Rend azóta is töretlenül a haza szolgálatában áll. Vitézeink az anyaországban és annak csonka határain túl is egy cél érdekében dolgoznak. Célunk Magyarország feltámadása, amiben nem szűnünk meg hinni.

Vitézek, Nemzetes Rendtársaim!

A Világ évek óta forrong, mint egy vulkán, amely kitörni készül. Úgy tűnik az emberiség semmit sem tanult hibáiból. Láthatóan kész arra, hogy a múlt véres hibáit újra elkövesse. Azok a nemzetrontó árnyékhatalmak, amelyek évszázadok alatt országokat manipulálva háborúkat robbantottak ki ma sem pihennek. Úgy tűnik valakik, jól tudjuk kik - ismét népeket akarnak eltörölni a földszínéről! Olyan időket élünk, amikor nemzeti megmaradásunk csak akkor lehetséges – ha soha nem látott egységbe kovácsolódik a nemzet. Nap, mint nap olyan érzésem van mintha a középkorban lejátszódó véres csaták előszelét érezném. S keserűen tapasztalom, hogy a magyar társadalom részben ma is olyan megosztott, mint amikor pár száz éve a török már a Balkánt hódította. Úgy tűnik igaz a mondás – a történelem ismétli önmagát!! Az iszlám újra a Balkánon van – sőt már a magyar határon néz velünk farkasszemet. S ha lehet most még rosszabb a helyzet, mint a középkorban volt. Mert a liberális tanoknak, azok agyhalott követőinek és a háttérhatalmak akna munkájának köszönhetően ma Nyugat Európa egy védekezésre képtelen bábállamok szövetsége. Nyugaton tombol az erőszak és a terror. Nap, mint nap nőket, gyerekeket gyaláznak. S ezt bénán figyeli a velejéig romlott politikai elit. Joggal felmerül a kérdés, hogy ilyen helyzetben mit tehet a magyar nemzet és mit tehet a Vitézi Rend!? Azt, amit eddig!! Példát mutatunk hazaszeretetből és vitézségből. A vitézség minden más nemzetnél férfierény, nekünk magyaroknak férfi kötelesség. Hiszem, hogy példamutatásunk követőkre talál. Őseink példáját követve újra a szabadság zászlaja alá állunk. Készen arra, hogy bármi áron megvédjük Magyarországot és a magyar emberek szabadságba vetet hitét. Ma még csak kerítést építünk és nemmel szavazunk a brüsszeli önkényurak parancsaira – mert aki magyar az nemmel szavaz. De ha kell holnap akár fegyverrel is készen állunk megvédeni azt a drága földet, amiért őseink ezer év alatt olyan sok vért áldoztak. Nekünk, vitézeknek példát kell mutatnunk és erősítenünk kell honfitársaink lelkét. Ezzel nem csak őseinknek és önmagunknak, hanem gyermekeinknek is tartozunk. Felelősek vagyunk magyar gyermekeink jövőjéért. Fiaink és lányaink szabad magyarnak születtek. Rajtunk áll, hogy azok is maradjanak!

Tisztelt Avatandók és Kadétok!

Olyan nehéz időkben léptek be a Rend soraiba, ami régen adatott meg egy vitéznek. De minden nehézség ellenére nagyon szép időszak ez. Mert Istenbe vetett hittel példát mutathattok másoknak a soha el nem múló hazaszeretetből. S a hazaszeretet nem régi idea, hanem élő valóság. S ennek itt ma Ti vagytok a tanúi.

Kedves Kadétok!

Ha Rátok nézek, csak egy szó jut eszembe. Köszönöm. Köszönöm, hogy vagytok. Bennetek látom a magyar jövőt, amit már most szívetekben hordoztok. Ti lesztek annak a nemes célnak tovább hordozói, aminek terhét ma még mi viseljük. Hiszem és tudom, hogy eljön az a nap amikor az egész magyar nemzet hálás lesz a Vitézi Rendnek és annak kis kadétjainak.

Bármilyen nehéz is a vitézi sors. Ne feledjétek- ha Isten velünk ki lehet ellenünk!?

Isten óvja Magyarországot!

Isten áldja a Vitézi Rendet!

Köszönöm, hogy meghallgattak.

vitéz Molnár Gazsó János

elnök-főkapitány