Ünneplő
Nemzetes Magyar Sereglet!
Áldás,
békesség!
Dicsértessék
az Úr Jézus Krisztus!
Tisztelt
Nemzetes Rendtársaim!
Kedves
Vendégek!
Elsőként
azokat köszöntöm, akik személyesen is harcoltak 1956 – ban a magyar
szabadságharcban.
Vitézi Rend
főkapitányaként, köszöntöm a vitézavatáson megjelent polgármester urakat, az
egyházak képviselőit, tábornok urakat, főtiszt és tiszt urakat, nemzetes
rendtársakat, avatandókat, kadétokat és a kedves vendégeket. Rendtársi
szeretettel üdvözlöm az Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Kanada,
Németország, Skandinávia, Benelux Államok, Kárpátalja, Felvidék, Erdély és
Újvidék törzskapitányságainak megjelent vezetőit és tagjait!Bajtársi
hűséggel köszöntöm a testvéri Bajor Katonai Szövetség tisztjeit!
Nagy örömmel
üdvözlöm Kaszás
Géza színész – filmrendező urat, és Gyaraki Boglárka kadétot, akik a mai napon a Rend soraiba lép.
A magyar
Vitézi Rendet akkor alapította vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr,
amikor a magyar nemzet a megsemmisülés szélén állott. Vesztesei voltunk az I.
Világháborúnak – egy olyan háborúnak, amit Magyarország soha sem akart.
Szabadkőműves páholyok és az azokat kiszolgáló nemzetgyilkos, áruló politikusok
bele rángatták a magyar népet egy olyan háborúba, amihez semmi közünk nem volt.
Ezt a háborút mi nem akartuk. De magyarhoz illő módon becsülettel végig
harcoltuk
S mi lett a köszönet??!! Háborús
helytállásunkért, hűségünkért cserébe elvették országunk kétharmadát – így
taszítva magyarok millióit idegen, magyar gyűlölő országok karmaiba. Azok az
ármánykodó páholy tagok hoztak felettünk ítéletet, akik ezt megelőzően háborús
vágóhídra küldték a magyar nemzet legjobbjait.
Ezekben az
években minden más nemzet azt gondolta rólunk, hogy Magyarország 5 éven belül
megszűnik létezni. De nem így történt. S ezért ma minden magyar köszönettel
tartozik vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úrnak. Ő volt az, aki lelkét
vesztett nemzetbe életet lehelt és égő fáklyaként mutatta az utat. Ezekben az időkben
szükségessé vált egy a lelkében és testében egyaránt magyar szervezet
létrehozása. S ekkor a Vitézi Rend a nemzeti öntudat szunnyadó tüzét
lobbantotta lángra. A Vitézi Rend az ezeréves magyar múltból merített erőt a
jövő építéséhez. A Rend tagjai akkor és ma is rendíthetetlenül hisznek a magyar
feltámadásban. Ez a hit akkor is kiállta a próbát, amikor sokat szenvedett és
megcsonkított hazánk újra a háború – a II. Világháború gyilkos tüzében találta
magát. Aki ismeri,
a magyar embereket az tudja, hogy a magyar egy békeszerető nép. Ennek ellenére
kevés nemzet mondhat nálunk véresebb múltat magának. Magyar tragédia vagy Isten
próbatétele, hogy nekünk, magyaroknak szinte mindig világhatalmakkal kellett
háborúznunk. A II. Világháború soha addig nem látott szenvedést hozott a
világra. Gyilkos világuralomra törő nagyhatalmak között vívta a magyar nemzet
élet halál harcát.
S ha lehet
ezt mondani a háború lezárása után még sötétebb évek vártak szeretett hazánkra,
Magyarországra. Ellenségeink, megszállóként a felszabadító jelmezét öltötték
magukra. S mindent megtettek, hogy idegen ideológiákat terjesztve megtörjék a
magyarok lelkét. Mert lelkében él a nemzet. Megszállóink bizonyára nem ismerték
vérzivataros magyar történelmünk. Nem tudták, hogy a magyart eltiporni nem
lehet. Isten választott népeként túléltük a tatár támadást és pár évtized
múlva, amikor újra eljöttek a magyar földre – porrá zúztuk őket. A török
szultánoknak 150 év alatt sem sikerült átgázolni Magyarországon. Mert
Magyarország erőn felül teljesített és megállította a véres iszlám
terjeszkedését. A Habsburgok minden fondorlata ellenére lelkében élt a magyar
nemzet. S ezt az I. és II. Világháború véres veszteségei sem tudták
megváltoztatni. Ha ezt a szovjet megszállók tudták volna, akkor talán meg sem
szállják Magyarországot. Magyar ember soha sem hódolt be idegen hatalmaknak és
ez így is marad. Alig 10 évvel a II. Világháború véres harcai után a büszke
magyar nemzet újra felemelte sárba tiport fejét. Népünk büszkén felemelkedett
és kibontotta a szabadság lyukas zászlaját. Mint történelmünk során már szinte
megszokott, ismét egy világhatalommal kerültünk szembe. A Szovjetunió nyomasztó
fölénye is kevés volt hozzá, hogy Magyarországot végleg rabságra ítélje.
Egyetemisták, kamaszok, gyári munkások és értelmiségiek egy közös akarattal
küzdöttek a magyar szabadságért. Idén 60 éve ennek a dicső küzdelemnek, amiről
illene az egész világnak megemlékezni. Mert a magyarok Istenbe vetett hittel és
vasakarattal küzdöttek a szent szabadság eszméjéért. Nem csak magukért
harcoltak az akkori magyarok, hanem egy eszméért a szabadság eszméjéért. A
Nyugat cinkos hallgatása halálra ítélte ezt a hősi küzdelmet. Sok drága magyar
vér ontatott ki azokban a napokban. A Szovjetunió hatalmas hadserével át gázolt
mártírjainkon. De küzdelmük és haláluk nem volt hiábavaló. Mert az egész világ
látta, hogy a magyar nem szolganép és nincs idegen hatalom, ami előtt
behódolna. Ezekben a harcokban számos rendtársunk is harcolt, osztozva mások
sorsában. A szabadságharc elbukott – de a magyarok lelke tovább erősödött. Mert
akár itthon, akár külföldön hitték, hogy eljön a magyar szabadság. Több
évtizedes agymosás eredménytelensége után valóban beköszöntött az – az, év
amikor Magyarország újra független és szabad ország lett. Ezekben az években
haza költözött Vitézi Rend. S tagjai újjá szerveződve eleget tettek esküjüknek
és hozzá fogtak a független, demokratikus Magyarország felvirágoztatásához.
Mert a vitéz nem csak háborúban, hanem békeidőben is alázattal szolgálja a
hazát. Megtalálták annak módját miként lehetnek Magyarország szolgálatára. Mert
vitéznek lenni nem csak dicsőség, hanem annál inkább szent szolgálat is. A
magyar haza oltárán szolgálunk. Mert csak így lehetünk méltóak őseinkhez.
Rendünk ma számos olyan tevékenységben vesz részt, ami méltán vívta ki a magyar
társadalom tiszteletét. Nem olyan régen még csak álom volt – ma már valóság,
hogy a Rendnek kettőszáznál is több tagból álló katasztrófavédelmi százada van.
Pár éve még csak terv volt ma már élő cselekedet, hogy huszárjaink iskolákban
tanítják hazaszeretetre a gyerekeket. S amikor ezeket a nemes
feladatokat végezzük, nem feledkezünk meg a gyengékről és kiszolgáltatottakról
– róluk a Rend már országosan ismert karitatív csoportja gondoskodik. S nem
lehetne jelenünk teljes a múlt ápolása nélkül. Hadisírgondozóink önfeláldozó
munkájáról ma már több ezer hadisír tanúskodik.
A Vitézi
Rendet azért hívta életre a kormányzó úr, mert biztosan tudta, hogy a magyar
nemzetnek szüksége van egy erős, magyar pillérre. S a Rend azóta is töretlenül
a haza szolgálatában áll. Vitézeink az anyaországban és annak csonka határain
túl is egy cél érdekében dolgoznak. Célunk Magyarország feltámadása, amiben nem
szűnünk meg hinni.
Vitézek,
Nemzetes Rendtársaim!
A Világ évek
óta forrong, mint egy vulkán, amely kitörni készül. Úgy tűnik az emberiség
semmit sem tanult hibáiból. Láthatóan kész arra, hogy a múlt véres hibáit újra
elkövesse. Azok a nemzetrontó árnyékhatalmak, amelyek évszázadok alatt
országokat manipulálva háborúkat robbantottak ki ma sem pihennek. Úgy tűnik
valakik, jól tudjuk kik - ismét népeket akarnak eltörölni a földszínéről! Olyan
időket élünk, amikor nemzeti megmaradásunk csak akkor lehetséges – ha soha nem
látott egységbe kovácsolódik a nemzet. Nap, mint nap olyan érzésem van mintha a
középkorban lejátszódó véres csaták előszelét érezném. S keserűen tapasztalom,
hogy a magyar társadalom részben ma is olyan megosztott, mint amikor pár száz
éve a török már a Balkánt hódította. Úgy tűnik igaz a mondás – a történelem
ismétli önmagát!! Az iszlám újra a Balkánon van – sőt már a magyar határon néz
velünk farkasszemet. S ha lehet most még rosszabb a helyzet, mint a középkorban
volt. Mert a liberális tanoknak, azok agyhalott követőinek és a háttérhatalmak
akna munkájának köszönhetően ma Nyugat Európa egy védekezésre képtelen
bábállamok szövetsége. Nyugaton tombol az erőszak és a terror. Nap, mint nap
nőket, gyerekeket gyaláznak. S ezt bénán figyeli a velejéig romlott politikai
elit. Joggal felmerül a kérdés, hogy ilyen helyzetben mit tehet a magyar nemzet
és mit tehet a Vitézi Rend!? Azt, amit eddig!! Példát mutatunk hazaszeretetből
és vitézségből. A vitézség minden más nemzetnél férfierény, nekünk magyaroknak férfi
kötelesség. Hiszem, hogy példamutatásunk követőkre talál. Őseink példáját
követve újra a szabadság zászlaja alá állunk. Készen arra, hogy bármi áron
megvédjük Magyarországot és a magyar emberek szabadságba vetet hitét. Ma még
csak kerítést építünk és nemmel szavazunk a brüsszeli önkényurak parancsaira –
mert aki magyar az nemmel szavaz. De ha kell holnap akár fegyverrel is készen
állunk megvédeni azt a drága földet, amiért őseink ezer év alatt olyan sok vért
áldoztak. Nekünk, vitézeknek példát kell mutatnunk és erősítenünk kell
honfitársaink lelkét. Ezzel nem csak őseinknek és önmagunknak, hanem
gyermekeinknek is tartozunk. Felelősek vagyunk magyar gyermekeink jövőjéért. Fiaink
és lányaink szabad magyarnak születtek. Rajtunk áll, hogy azok is maradjanak!
Tisztelt
Avatandók és Kadétok!
Olyan nehéz
időkben léptek be a Rend soraiba, ami régen adatott meg egy vitéznek. De minden
nehézség ellenére nagyon szép időszak ez. Mert Istenbe vetett hittel példát
mutathattok másoknak a soha el nem múló hazaszeretetből. S a hazaszeretet nem
régi idea, hanem élő valóság. S ennek itt ma Ti vagytok a tanúi.
Kedves
Kadétok!
Ha Rátok
nézek, csak egy szó jut eszembe. Köszönöm. Köszönöm, hogy vagytok. Bennetek látom
a magyar jövőt, amit már most szívetekben hordoztok. Ti lesztek annak a nemes
célnak tovább hordozói, aminek terhét ma még mi viseljük. Hiszem és tudom, hogy
eljön az a nap amikor az egész magyar nemzet hálás lesz a Vitézi Rendnek és
annak kis kadétjainak.
Bármilyen
nehéz is a vitézi sors. Ne feledjétek- ha Isten velünk ki lehet ellenünk!?
Isten óvja
Magyarországot!
Isten áldja
a Vitézi Rendet!
Köszönöm,
hogy meghallgattak.
vitéz Molnár Gazsó János
elnök-főkapitány
|