Elesett katonák emlékére  

„Elesett katonák emlékére .....”

Dombok, melyeken átfúj a szél ...
Didergő, megkínzott csontjaid nyughelye...
Vajon Édesanyád, otthon tudja-e?
Tudja-e hol pihen tested, hol szállt el lelked ...?
Tudja-e hol mondtad utoljára, Édesanyám szeretlek.
Hol kerested az otthoni illatot, utoljára,
miközben a zord fém test kioltotta fiatal életed ...
Hol nyelt el véglegesen, az anyaföld szeretete ...
Ma már, frissen zöldellenek a virágok ...
Ma már, örökzöldek takarják el az álmod ...
Kevesen tudhatják, mit rejt a halom ...
Valaha érzékeny szíved, ma már nyugalom ...
Mit adhat neked ma az utókor ...
Sírhalmodon, egy emlékezés, egy főhajtás ...
Vajon leér e hozzád a földhalmon?
Valaha érzékeny szíved, ma már nyugalom ...
Lépj elém fiatal gyermek, ki ma rajtam átgázolsz ...
Nekem is volt anyám, aki engem gyászolt ...
Itt fekszem a sötét földben, fiatalon ...
Teérted tértem, teérted harcoltam,
teérted választottam a sötét földhalmot ...
Néha, ha felém jársz, gondolj még rám ...
Fiatal szívem nekem, már nem jár ...
Hozz reám friss virágot, és emlékedben,
kísérjen téged a magyar baka szeretete ...

Békási Imre
Kisbér, 2014.