VITÉZI REND

TÁBORILELKÉSZ HÍREI

ESEMÉNYNAPTÁR

<< 2027. szeptember >>

H	K	Sz	Cs	P	Sz	V
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30

Aktuális hónap: 2024. november

KERESÉS

HÍRLEVÉL

Ecce homo - Íme az ember

Aliz előtt be volt kapcsolva a számítógép monitorja. A kinnfelejtett zászlót csapdosta a hideg böjti szél be-be kopogva az ablakon figyelmeztetve a hivatal dolgozóit péntek van. A csupaszságát szégyenlő fűzfa rimánkodva hajlongott, szinte letérdelt esedezve a tavaszi kikeletért.

Alizon kívül senkit nem kellett nógatni, hogy délben lejár a munkaidő. Neki már egy ideje mindegy volt, hogy milyen nap van a naptárban. Mikor délben megszólalt a templom érchangú harangja felbolydult az iroda, mint mikor nyáron a kiszáradt föld égi áldást remél eső formájában, és az égdörgéstől a hangyák fejvesztve rohangálnak a tikkadt föld repedésein.

Aliz kikapcsolta számítógépét, és annak tükrében nézte munkatársai serénykedését. Nóra a barátnője lassan szedelőzködött, láthatóan kettesben akart maradni vele.

- Gyere Liza- ült le mellé- elmegyünk a csarnokba bevásárolni a hétvégére, és közben beszélgetünk egy jót. Ne zárkózz be, mert evvel semmit sem oldasz meg- igazította el gyengéden a haját a szemétől.

- Bevásárolni? Kinek? És minek?- nézte Nóra nyakán az aranymedált. Milyen szép- dicsérte- még nem is láttam.

- Pedig már egy éve hordom. Feritől kaptam a 20. házassági évfordulóra- simította meg a nyakéket.

- Köszönöm, hogy te legalább törődsz velem, menj nyugodtan majd este felhívlak- álltak fel mindketten és ölelték meg egymást.

Még ült egy ideig, mikor elcsendesedett a hatalmas terem ő is szedelőzködni kezdett. Nem akart találkozni a takarítószemélyzettel. Szégyellte, hogy ő marad mindig utoljára. Tán még megjegyzést is tesznek rá, hogy akadályozza a munkájukat- gondolta. A tükör előtt megnedvesített újakkal megigazította a haját, majd kinézve az ablakon kendőt húzott elő válltáskájából és fejére kötötte. Kilépve a kapun körülnézett majd céltalanul elindult a Városliget irányába. Hétfő reggelig nincs semmi dolga. Ha nem lenne Nóra tán hetekre is eltűnhetne úgy, hogy valaki keresné. Nem volt ez mindig így- gondolta, de valamit Lacival a férjével nagyon elrontottak. Fiatalon kerültek össze, tele becsvággyal. Férje egy neves építészirodában kezdett dolgozni fiatal mérnökként. Ahogy szokták mondani gurult a szekér. Megszületett először Évi, majd Erzsike. Az albérletből sikerült saját lakásba költőzni a Városliget szélén. Laci szinte éjjel nappal dolgozott, anyagilag szépen gyarapodtak. A nagy lótás-futásban a család ritkán volt együtt. A mérnők úr hírnevet szerzett az építészetben, egyre több megbízást kapott. Ahogy a lányok felcseperedtek édesapjuk bíztatására, és anyagi támogatásával a tengeren túl kezdtek továbbtanulni. Laci mondogatta Aliznak- Lizácska az én társadalmi helyzetem megköveteli a lányok sikereit. A szülők, főleg az édesapa büszkélkedett a lányok tanulmányi eredményeivel. Az édesanyának hiányzott a két lány, meg az együtt töltött évek. Ő volt velük, hisz férje örökké dolgozott. Nem sokkal a nagylányok diplomázása után Laci szívinfarktust kapott. Az amúgy életerős férfi szíve nem bírta a túlhajszolt életet. A temetés után a barátok ígértek fűt- fát mindenféle segítséget, amiből nem lett semmi. A lányok a temetésre hazajöttek ki-ki a saját párjával. Édesanyjukat hívták költözzön ki, de Aliz érezte ez a kapcsolat már nem a régi, és már nem is lesz olyan mint volt. Gyakran majd ritkábban jöttek a levelek. Mindkét házasságból unokák születtek, a nagymama számára kimondhatatlan keresztnevekkel. Aliz legnagyobb bánatára- akinek nagypapája híres író volt- az unokák nem tanultak meg magyarul. Közben a Köröndre érve szinte befújja a Felsőerdősor utcába a szél az asszonyt. Lassít majd megáll az általános iskola előtt, ahová a lányok jártak tanulni. Most is ugyanolyan mint rég, a kopott lépcsők, a szürke épület, és a mogorva kapu. A haját a kendő alá gyűrve folytatja az útját a Lövölde térig. Megáll a hinták előtt mint egykor. Ha rövid időre is, de a lányokat hintáztatni kelet, ez egy kedves szokássá vált. Megigazítva a táskát a vállán- belegondolva a régi időkre- lehajolt és lökni kezdte a hintát, amely csikorgó lánccal, de örömmel táncol a kora tavaszi szélben. Aztán mikor Aliz kiegyenesedett szomorúan lelassul majd megáll. Ekkor egy széllökéstől kirázta a hideg az asszonyt, aki összeszedte magát, és határozott léptekkel hazafelé indult.

Betért a vegyesboltba, valamit vásárolni kéne a hétvégére, de csak tanácstalanul bolyongott a gondolák közt. Betett a kosárba egy doboz tojást és egy tartós kenyeret. Megállt a kutyakonzervek előtt, már nyúlna érte mikor eszébe jut, hogy nincs kinek vásárolni belőle. Szuszi kutyája nemrég örökre elaludt. Nórától kapta, és hamar hozzánőtt. Legalább volt miért hazasietnie- gondolta. A kutya mindig ott ült az ajtó mögött mikor meghallotta az ajtó nyitását, hangos csaholással szaladta körbe gazdáját. Sokat sétáltak a ligetbe, nagyon összeszoktak. Aztán elment örökre. A búcsúzó tekintete még mindig Aliz előtt dereng. Mielőtt beáll a sorba megállt a boros polc előtt, és találomra levesz egy üveggel. Régen ittam forralt bort, és most nagyon átfáztam- mosolyodik az üvegre, majd a kosárba helyezi. Hazaérve gyorsan leveszi a kabátját, meg a cipőjét, majd papucsba bújik. A konyhába begyújtja a gáztűzhely lángját melynek melegénél dörzsölni kezdi átfázott kezeit. Kinézve az ablakon látja, hogy a tömbház mindenese öreg kocsijába pakol. Valószínű, hogy szerény hétvégi házukba szállítják a fuvart. Aztán megjelenik a feleség két kislányukkal, és a kocsiba segítí őket. Remélhetőleg Ők nem rontják el az életüket, bárcsak én is visszatekerhetném az idő kerekét-gondolja Aliz. Ő már tudja, hogy a pompának, sikernek ára van. A kibontott üvegből egy kis pohárkába tölt, majd a többit egy fazékba önti, és a lángkoszorúra húzta. Mivel a hideg újra kirázta gyorsan megitta a pohár bort, és elindult az ágyhoz. Magára tekert egy pokrócot majd elnyúlt az ágyon. Egyszer csak mintha érezné, hogy a Szuszi bökdösi az oldalát. – Ejnye kiskutyám nem szabad- dorgálja de a kutya tovább bökdösi. Szemét kinyitva átláthatatlan füstöt lát, és szúrós szagot érez. Ekkor jutott eszébe a tűzön felejtett bor. Kiszaladt a konyhába, és elzárta a gázcsapot. Gyorsan kereszthuzatot csinál. A pokrócot visszateríti a hátára, és az ágy szélére ült. A füst gomolyogva szállt ki a huzat segítségével a lakásból, mint ahogy nyári zápor után a sötét, szürke fellegek kergetik egymást az égen a feltámadt széltől. A szekrénysoron egy szobor körvonalai tűntek fel, majd mikor tovább tisztul a levegő felismerhetővé válik. Egy szikrázóan fehér porcelán Jézus szobor, melynek a szobrász ecce homo nevet adott. Kérdően nézte, majd szeméből patakszerűen folyni kezd a könny.

- Uram, Neked még terved van velem? Kérdezi hitetlenkedve. Ahogy végignézett a szekrénysoron a könyvek közt meglelte egykor volt írásait antológiás válogatásokba, majd egy középiskolai emléklapot melyet verseiért kapott egykor. Sokszor hasonlították író nagypapájához, és ez nagyon nyomasztotta. Meg, ahogy jöttek a gyerekek ideje sem nagyon volt.

- Azt hiszem Uram mindent értek, legyen meg a Te akaratod-fordult újra a szobor felé.

v.Ország György