|
VITÉZI REND
|
|
 |
|
TÁBORILELKÉSZ HÍREI
|
|
|
|
|
KERESÉS
|
|
|
|
|
HÍRLEVÉL
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
Ecce homo - Íme az ember |
|
|
Aliz előtt be volt kapcsolva a számítógép monitorja. A kinnfelejtett zászlót csapdosta a hideg böjti szél be-be kopogva az ablakon figyelmeztetve a hivatal dolgozóit péntek van. A csupaszságát szégyenlő fűzfa rimánkodva hajlongott, szinte letérdelt esedezve a tavaszi kikeletért.
|
Alizon kívül senkit nem kellett nógatni, hogy délben lejár a munkaidő.
Neki már egy ideje mindegy volt, hogy milyen nap van a naptárban. Mikor
délben megszólalt a templom érchangú harangja felbolydult az iroda, mint
mikor nyáron a kiszáradt föld égi áldást remél eső formájában, és az
égdörgéstől a hangyák fejvesztve rohangálnak a tikkadt föld repedésein.
Aliz
kikapcsolta számítógépét, és annak tükrében nézte munkatársai
serénykedését. Nóra a barátnője lassan szedelőzködött, láthatóan
kettesben akart maradni vele.
- Gyere Liza- ült le mellé-
elmegyünk a csarnokba bevásárolni a hétvégére, és közben beszélgetünk
egy jót. Ne zárkózz be, mert evvel semmit sem oldasz meg- igazította el
gyengéden a haját a szemétől.
- Bevásárolni? Kinek? És minek?- nézte Nóra nyakán az aranymedált. Milyen szép- dicsérte- még nem is láttam.
- Pedig már egy éve hordom. Feritől kaptam a 20. házassági évfordulóra- simította meg a nyakéket.
- Köszönöm, hogy te legalább törődsz velem, menj nyugodtan majd este felhívlak- álltak fel mindketten és ölelték meg egymást.
Még
ült egy ideig, mikor elcsendesedett a hatalmas terem ő is szedelőzködni
kezdett. Nem akart találkozni a takarítószemélyzettel. Szégyellte, hogy
ő marad mindig utoljára. Tán még megjegyzést is tesznek rá, hogy
akadályozza a munkájukat- gondolta. A tükör előtt megnedvesített újakkal
megigazította a haját, majd kinézve az ablakon kendőt húzott elő
válltáskájából és fejére kötötte. Kilépve a kapun körülnézett majd
céltalanul elindult a Városliget irányába. Hétfő reggelig nincs semmi
dolga. Ha nem lenne Nóra tán hetekre is eltűnhetne úgy, hogy valaki
keresné. Nem volt ez mindig így- gondolta, de valamit Lacival a férjével
nagyon elrontottak. Fiatalon kerültek össze, tele becsvággyal. Férje
egy neves építészirodában kezdett dolgozni fiatal mérnökként. Ahogy
szokták mondani gurult a szekér. Megszületett először Évi, majd Erzsike.
Az albérletből sikerült saját lakásba költőzni a Városliget szélén.
Laci szinte éjjel nappal dolgozott, anyagilag szépen gyarapodtak. A nagy
lótás-futásban a család ritkán volt együtt. A mérnők úr hírnevet
szerzett az építészetben, egyre több megbízást kapott. Ahogy a lányok
felcseperedtek édesapjuk bíztatására, és anyagi támogatásával a tengeren
túl kezdtek továbbtanulni. Laci mondogatta Aliznak- Lizácska az én
társadalmi helyzetem megköveteli a lányok sikereit. A szülők, főleg az
édesapa büszkélkedett a lányok tanulmányi eredményeivel. Az édesanyának
hiányzott a két lány, meg az együtt töltött évek. Ő volt velük, hisz
férje örökké dolgozott. Nem sokkal a nagylányok diplomázása után Laci
szívinfarktust kapott. Az amúgy életerős férfi szíve nem bírta a
túlhajszolt életet. A temetés után a barátok ígértek fűt- fát mindenféle
segítséget, amiből nem lett semmi. A lányok a temetésre hazajöttek
ki-ki a saját párjával. Édesanyjukat hívták költözzön ki, de Aliz érezte
ez a kapcsolat már nem a régi, és már nem is lesz olyan mint volt.
Gyakran majd ritkábban jöttek a levelek. Mindkét házasságból unokák
születtek, a nagymama számára kimondhatatlan keresztnevekkel. Aliz
legnagyobb bánatára- akinek nagypapája híres író volt- az unokák nem
tanultak meg magyarul. Közben a Köröndre érve szinte befújja a
Felsőerdősor utcába a szél az asszonyt. Lassít majd megáll az általános
iskola előtt, ahová a lányok jártak tanulni. Most is ugyanolyan mint
rég, a kopott lépcsők, a szürke épület, és a mogorva kapu. A haját a
kendő alá gyűrve folytatja az útját a Lövölde térig. Megáll a hinták
előtt mint egykor. Ha rövid időre is, de a lányokat hintáztatni kelet,
ez egy kedves szokássá vált. Megigazítva a táskát a vállán- belegondolva
a régi időkre- lehajolt és lökni kezdte a hintát, amely csikorgó
lánccal, de örömmel táncol a kora tavaszi szélben. Aztán mikor Aliz
kiegyenesedett szomorúan lelassul majd megáll. Ekkor egy széllökéstől
kirázta a hideg az asszonyt, aki összeszedte magát, és határozott
léptekkel hazafelé indult.
Betért a vegyesboltba, valamit
vásárolni kéne a hétvégére, de csak tanácstalanul bolyongott a gondolák
közt. Betett a kosárba egy doboz tojást és egy tartós kenyeret. Megállt a
kutyakonzervek előtt, már nyúlna érte mikor eszébe jut, hogy nincs
kinek vásárolni belőle. Szuszi kutyája nemrég örökre elaludt. Nórától
kapta, és hamar hozzánőtt. Legalább volt miért hazasietnie- gondolta. A
kutya mindig ott ült az ajtó mögött mikor meghallotta az ajtó nyitását,
hangos csaholással szaladta körbe gazdáját. Sokat sétáltak a ligetbe,
nagyon összeszoktak. Aztán elment örökre. A búcsúzó tekintete még mindig
Aliz előtt dereng. Mielőtt beáll a sorba megállt a boros polc előtt, és
találomra levesz egy üveggel. Régen ittam forralt bort, és most nagyon
átfáztam- mosolyodik az üvegre, majd a kosárba helyezi. Hazaérve gyorsan
leveszi a kabátját, meg a cipőjét, majd papucsba bújik. A konyhába
begyújtja a gáztűzhely lángját melynek melegénél dörzsölni kezdi
átfázott kezeit. Kinézve az ablakon látja, hogy a tömbház mindenese öreg
kocsijába pakol. Valószínű, hogy szerény hétvégi házukba szállítják a
fuvart. Aztán megjelenik a feleség két kislányukkal, és a kocsiba segítí
őket. Remélhetőleg Ők nem rontják el az életüket, bárcsak én is
visszatekerhetném az idő kerekét-gondolja Aliz. Ő már tudja, hogy a
pompának, sikernek ára van. A kibontott üvegből egy kis pohárkába tölt,
majd a többit egy fazékba önti, és a lángkoszorúra húzta. Mivel a hideg
újra kirázta gyorsan megitta a pohár bort, és elindult az ágyhoz.
Magára tekert egy pokrócot majd elnyúlt az ágyon. Egyszer csak mintha
érezné, hogy a Szuszi bökdösi az oldalát. – Ejnye kiskutyám nem szabad-
dorgálja de a kutya tovább bökdösi. Szemét kinyitva átláthatatlan
füstöt lát, és szúrós szagot érez. Ekkor jutott eszébe a tűzön felejtett
bor. Kiszaladt a konyhába, és elzárta a gázcsapot. Gyorsan
kereszthuzatot csinál. A pokrócot visszateríti a hátára, és az ágy
szélére ült. A füst gomolyogva szállt ki a huzat segítségével a
lakásból, mint ahogy nyári zápor után a sötét, szürke fellegek kergetik
egymást az égen a feltámadt széltől. A szekrénysoron egy szobor
körvonalai tűntek fel, majd mikor tovább tisztul a levegő
felismerhetővé válik. Egy szikrázóan fehér porcelán Jézus szobor,
melynek a szobrász ecce homo nevet adott. Kérdően nézte, majd szeméből
patakszerűen folyni kezd a könny.
- Uram, Neked még terved van
velem? Kérdezi hitetlenkedve. Ahogy végignézett a szekrénysoron a
könyvek közt meglelte egykor volt írásait antológiás válogatásokba, majd
egy középiskolai emléklapot melyet verseiért kapott egykor. Sokszor
hasonlították író nagypapájához, és ez nagyon nyomasztotta. Meg, ahogy
jöttek a gyerekek ideje sem nagyon volt.
- Azt hiszem Uram mindent értek, legyen meg a Te akaratod-fordult újra a szobor felé.
v.Ország György
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|