|
|
Bárdossy László: Karácsonyi csillag |
|
|
Akkor is menekültekkel teltek meg az országutak, s félelem és kétség dobogott a szívekben: nem lesz-e a gyilkos fegyver gyorsabb, mint a gyermekeit menekítő asszonynép futása? Az Eljövendőt, az Eljövendő új világát, az Ő igazságát akarták megölni a szerte küldött pribékek, de az istálló felett - amelyben a menekülés téli éjszakáján a születés misztériuma beteljesedett - felragyogott a Csillag, a hit, a diadalmas igazság, a béke csillaga!
|
Karácsonyi Csillag, hintsd szét fényedet a magyar éjszakába: sírással, jajgatással, szenvedéssel terhes ez az éj! Sok mulasztásunk, vétkünk, keserves bűnünk festette sötétre. Így történt, hogy utat tévesztettünk benne. De összetévesztettük az üres formát a tartalommal, a jelszót a teremtő gondolattal, a fogadkozást a cselekvéssel. Csak mondogattuk, szajkó módjára ismételgettük igazságunk szólamait, de parancsát nem teljesítettük, terhét nem vállaltuk, áldozatát hordozni nem akartuk. És mit ér a nyers valóság világában a tiszta igazság - a hitvalló ereje és áldozatkészsége nélkül?
Igazságunk most úgy mered ránk, mint szörnyű vád, a cserbenhagyott igazság vádja. Aki ledér alkut köt a kényelemmel, az igazságával együtt önmagát is elveszejti!
Karácsonyi Csillag, hintsd szét fényedet a magyar éjszakában! A sötét éjben azonban nemcsak bűnök lappanganak: a fiatalok szíve tiszta és erős! S mennyien vannak az öregek között, akiknek fáj, hogy karjuk már nem bírja a fegyvert! Hintsd fényed, Csillag világíts szemébe azoknak, akikben él és ég a magyar lélek! Gyújtsd fel a fiatalok lobogó tekintetét! Töltsd meg őket Advent szellemével. Erősítsd meg azokat, akik ott állanak a gáton. azokat, akik mindent elhagytak, hogy a jövő magyar élet részesei: terhének, kötelességének hordozói legyenek. Mert az eljövendő élet nem lesz könnyű. Mennyi mulasztást kell jóvá tennünk, mennyi mindent kell törlesztenünk!
Karácsonyi Csillag, világíts rá mindarra, ami múltunkban dicsőséges, aminek példáján nemzedékek nevelkedtek erőssé, bátorrá, aminek vakító fényében ma szégyenkeznünk kellene, ha nem volna hitünk, bizalmunk a magyarság megújuló erejében.
Időnként nemcsak egyesek, de népek és nemzetek is próba elé kerülnek. Akkor válik el, mennyit érnek? Nem a számok hamis mérlege szerint, hanem a szellemi és erkölcsi életrevalóság mérlegén. Ha eljön a próba ideje, nem lehet előle kitérni, sem elodázni. A Nemzet életének rendjét magasabb erők igazgatják! A próba azon fordul meg: tud-e a Nemzet egységesen hű maradni azokhoz a feladatokhoz, amelyeket önmaga elé tűzött? Tudja-e egységben, a maga számára és a maga erejével megteremteni és megvédeni azt az életformát, amelyben szárnyat bonthat, amelyben teremtő lendületet kaphat a Nemzetben élő minden képesség és minden erő? Amelyben még a kevésből is jut mindenkinek, mert osztó kezét szeretet és együttérzés vezeti! A próba azon fordul meg: helyt tud-e állani a Nemzet azért, aminek megvalósítását maga elé tűzte, avagy riadtan visszazökken, ha nehézségekkel találkozik? A nehézségek, a megpróbáltatások, a szenvedések vállalása, a lélek szilárdsága viharban és veszedelmek között: íme a próba, amelynek súlyos órája ránk következett!
A Karácsonyi Csillag szívünkbe sugározza fényét, és azt hirdeti, hogy nincsen olyan sötét mélység, nincsen olyan gyötrelem, nincsen olyan megaláztatás, amelyből ne emelhetné fel fejét az, aki élni akar, és életre érdemes. A születés misztériuma véres és fájdalmas, s nincsen gyötrelmesebb út, mint az, amely a megaláztatáson és a marcangoló önvádon át a megigazuláshoz vezet.
Mennyi minden kavarog és örvénylik e sötét decemberi éjszakában! Tört szívek zokogása és harcba induló fiatal katonák kemény, ütemes éneke; keserű csalódottság, és mindenben bízó reménykedés; ima és átok; türelmetlen lázadozás és fáradt kétségbeesés; vád és viszontvád; bosszú és megbocsátás.... Erős lélek, töretlen akarat! A sok visszás emberi gyarlóság felett a szelíd fényű KARÁCSONYI CSILLAG! Lesz még egyszer ünnep a világon!
1944.december 24.
Bárdossy László
|
|
|
|
|
|
|
|
|
