|
VITÉZI REND
|
|
 |
|
TÁBORILELKÉSZ HÍREI
|
|
|
|
|
KERESÉS
|
|
|
|
|
HÍRLEVÉL
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
A távirat - (Nagypapám emlékére) |
|
|
A serdülő lány az emeleti ablakból kihajolva locsolta a muskátlikat. Nyár közepén járunk, Hatos Pali bácsi, a tényői rokon szokta mondani: Igazi nevelőidő van a kertekre. A Nap teszi a dolgát, nem törődve azzal, hogy a gonosz politikusok háborúba küldték embertársaikat. Bizony kell a locsolás, mert kiszáradna a pirosban pompázó muskátlicsalád. Azelőtt apuka öntözte a virágokat, de egy nap jött a postás, a kezében SAS-behívó lapult, hívta a haza, mennie kellett, gondolta a lány. Révedezve nézett a vasúti töltés felé, melyet belepett a gaz. Régebben a vasutasok kaszálgatták, most más a dolguk. Ismerős hang érinti a füleit: - Csöppke, Csöppike, hangzik. Felnézve, egy a sínen zöld jelzésre várakozó szerelvényt látott. A vonat kelletlen, de pöfögve elindult célja felé. Mintha elege lenne mára a rohanásból, neki is kéne egy kis pihenés.
|
Szemeit törölgetve lépett a konyhába.
- Mi bajod, te lány? Sírás helyett inkább végy egy tányért és ülj le a hokedlira az asztal mellé. Merek bele egy kis hamisgulyást, a húst majd hozzá képzeled- próbálta a családi rendet helyreállítani az édesanya.
Laci öccse kérdőn nézte nővérét, ő hamar végzett a délutáni ebéddel, anyuka sietett haza a munkából, gyorsan főzött, de így is késő délután kerül főtt étel az asztalra.
Nem is tudom – fordult az ablak felé a lány. Mintha a várakozó vonatból apuka szólt volna erős hangján.
Öccse abbahagyja a láblóbálást és édesanyjára nézett, választ remélve. Az asszony megtörölte kezét, az ablakpárkányhoz támaszkodott.
Én is sokat gondolok apukára, vajon merre lehet. Annyit tudunk róla, hogy a vasúti felépítőszázadnál teljesít szolgálatot. Itt is van sín, még ha ép is. - Rövid idő múlva folytatta: - Annyit tudunk tenni, hogy felváltva figyeljük a vasutat.
Estére a szerény, de tiszta lakás ágyaiban fekvő családra nehezen jött az álom. A feleség, a fiú, a lány gondolataiban a családfő jelenik meg, mintha ma lenne, a képzeletbeli képekben szeretve nézik a mindig szigorú, pedáns, jókedvű apukát. Nehéz gyerekkora volt, tanítónő édesanyját nem is ismerte. Születése után nem sokkal elvitte a tüdőbaj, a mostoha, mint a nevében is benne van, mostohán bánt a két árvával. Ami szeretetet elvett tőle a sors, azt a családjának kamatostól próbálta visszaadni.
Reggel a testvérpárt édesanyjuk keltette fel. Egyikük sem beszélt a tegnap történtekről, bár mindnyájan folyton erre gondoltak. Mielőtt elindult volna dolgozni, kiadta utasításait: mivel a háború miatt szünet van az iskolában, a lánynak rendet kell tennie a lakásban. A fiú meg vegyen vissza a rosszaságából – szólt az ukáz. A családanya elindult az Üllői úti munkahelyre, a Neuweld Légyfogó és Cipőpaszta Üzembe. A lány rendbe rakta a lakást, majd a levelezőlap gyűjteményét nézegette. Öccse ideje nagy részét az ablakban töltötte, a barátok hívták ugyan játszani, de ő nemet mondott. Anyuka megérkeztével sietve főzni kezdtek. A lány nógatás nélkül pucolta a krumplit a krumplis tésztához. Az elkészült ételből felváltva ettek, majd az egész család az ablakba könyökölt.
Jöttek-mentek a vonatok. Ki síppal köszönt, másik csak végig robogott. Édesanya szeme a nézéstől, meg az egész napos munkától könnybe lábadt. Gyakran törölgette a zsebkendővel. Már-már elveszítik a reményt, mikor lassít, majd megáll egy vonat. A nagy szerelvény mellett eltörpült egy baka alakja, ki két kézzel integetett. A kis család lóhalálában rohant a lépcsőházba, majd a töltés felé. Ölelték, csókolták egymást. Hát ilyent még nem láthattak az egykedvű vasúti talpfák. A katonák mind az ablakban. Ki szemét törölgette, kinek a szája füléig ért. Az idő rövid és már indul is a vonat, de mielőtt elmenne, előkerül egy ládácska hitler-szalonna. A család hazaérve estig az élményről beszélt. Másnapra tervet eszeltek ki. Ahogy az édesanya a munkából hazatért, már ki van készítve a vajling, melybe gyorsan belekerült a palacsintának való. A lábasban serceg a zsiradék, a kész tésztát Laci gyerek ujjal kente lekvárral. A tálcán egyre magasabb a palacsinta-hegy. A konyhában terjengett az ételszag, mikor fáradtan kikönyököltek az ablakba. A várt szerelvény megérkezett és a család a lekváros rakománnyal sietett a vonathoz. Mind több katona ugrált le és lakmározott belőle, de a szemafor zöldre váltott és indulni készült. Mielőtt elindultak, az édesapa kioktatta hitvesét: rossz helyen laknak itt a pályaudvar közelében és egy dunavarsányi címet adott át egy papírfecnin. Megbeszélte egy katonatársával, hogy kapnak egy szoba-konyhát, míg a front elvonul. A családapa utasítása szerint a legszükségesebb holmikkal leköltöztek Dunavarsányba. Anyukának korábban kellett így munkába indulnia, de kárpótlásul nyugodtabb lett a környék. Az egyre sűrűbb bombázást csak távolról hallani. Az édesanya azért különböző indokkal haza- hazalátogatott az elárvult otthonba. Egyik este nem akar megérkezni. A testvérpár tanakodni kezdett: mit tegyenek? A lány felöltözött és Pestre készült megkeresni őt. Ahhoz, hogy egyedül maradjon, Laci öcs hallani sem akart. A nagy készülődésben megérkezett anyuka és rögtön az ágyra rogyott.
Gyerekek, lebombázták a házunkat, mindenünk odaveszett – mondta zokogva.
A levelezőlapjaim is? - kérdi félénken a kislány.
A Délvidéki Vasúti Felépítő század reggeli eligazításra készült. A századparancsnok frissen borotválkozva, fényes csizmában várta a sorakozót. A bajszos szakaszvezető kihallgatáson kért rendkívüli eltávozást, mivel úgy értesült, hogy lakásukat bombatámadás érte. A hadnagy, mikor megtudta a baka nevét, egy neki címzett táviratot nyújtott át. A katona feltépte és elolvasva a küldeményt, szokatlan dolgot tett: felettese nyakába ugrott.
Mi történt magával, szakaszvezető, megbolondult!? - kérdi a századparancsnok.
Nem, hadnagy úr! A feleségem írta a levelet, melyben közli, hogy lebombáztak minket. Mindenünk odaveszett, de a családom él.
Ország György
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|