|
VITÉZI REND
|
|
 |
|
TÁBORILELKÉSZ HÍREI
|
|
|
|
ESEMÉNYNAPTÁR
|
|
|
H |
K |
Sz |
Cs |
P |
Sz |
V |
|
|
|
|
|
|
1
|
|
2
|
3
|
4
|
5
|
6
|
7
|
8
|
|
9
|
10
|
11
|
12
|
13
|
14
|
15
|
|
16
|
17
|
18
|
19
|
20
|
21
|
22
|
|
23
|
24
|
25
|
26
|
27
|
28
|
29
|
|
30
|
31
|
|
|
|
|
|
|
|
|
KERESÉS
|
|
|
|
|
HÍRLEVÉL
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
A két levél |
|
|
Nagyapó ült a parázsló sparhelt előtt a sámlin és révedezve bámult maga elé. Ünneplő ruhát viselt, frissen vasalt fehér inget, sötét mellényel. Csizmanadrágja élesre vasalva. Fényes csizmája tükröt tartott a pattogó lángnyelveknek. Mindig ünneplőbe öltözött mikor Pestre jött. A mostani látogatáskor igazi falusi ízeket hozott szeretteinek, kikre ráfért a torkosság a szűk, háborús időben. 1943 februárjában járunk, a világégés közepén.
|
A nagyszülők a héten disznót szúrtak, és a belőle készült disznóság egy része sercegett. Nagyanyó csomagolt még savanyú káposztát, mondva- kell a vitamin. Kenyeret sütött melyet tüll ruhába tekerve küldött a nélkülözőknek. Borral nem terhelte Nagyapót, mivel Péter fia a fronton volt ősz óta. A csonka család halkan, maga elé nézve várta az étel elkészültét. Nagyapó szájából pipa lógott, de nem volt meggyújtva a dohány. Mostanában csak megszokásból tartotta a szájában. Reggelente fulladozott, melyért Nagyanyó- ne krahácsolj öreg, majd meglásd, a bagónak meglesz lesz a böjtje korholta.
Egyetlen fiukat, kinek az elemiben feltűnt a kézügyessége tovább tanítatták. A fiú érezte szülei áldozatvállalását és falusi gyerekként is kitűnően végzett a tanárképzőben, rajz- torna szakon. Itt ismerte meg a két osztállyal lejjebb tanuló Gizellát. Neki úri származása miatt lényegesen könnyebb volt a taníttatása. A szív nem ismeri a szegénységet, sem a gazdagságot. Egymásba habarodtak. A szülői tiltás ellenére Gizella tanárnő, és Péter tanár úr az oltár elé állva a pap kérdésére igent mondtak.
A Városliget környéki lakásba költöztek, melyet Gizella nagynénjétől örököltek. A házaspár a közeli polgári iskolában vállalt tanári állást. Péternek csak rajzott kellett tanítani, míg hitvesének magyar- németet. Nemsokára jött a gólya, csőrében a kis Gizikével. Közös megegyezéssel a tanárnő otthon maradt, és nevelte a kislányt. Péter festményeinek, és tehetséges gyerekek tanításának hamar híre ment. A polgári környezetben rangot vívott ki a család. A vasárnapi Szentmise után még órák múlva is körülállták Őket, és beszélgetést kezdeményeztek velük. Gizike négy éves volt, 1936. június 29.-én újabb gyerekáldás jött a családba. A kórházban várták a gyermek születését, de csodák csodájára két kisfiú született. Előre megbeszélve Péternek kívánták nevezni, de mivel kettő jött, hirtelen rávágták a Pál nevet. Péter édesapja szégyennek tartotta, hogy egyszerre legyen az ikerpár születés- és névnapja ezért más időpontot választottak a naptárban.
A kórházból hazatérve Gizike és Gizella asszony nevelgette a két nebulót. A nyári szünetet a Kőrős közeli Istvánházán töltötték, Péter szüleinél. Itt a cserkésztáborban is tanított rajzot a családfő. Aztán a család életébe beleszólt a politika, kitört a háború. Péternek a rajz mellett leventeoktatást is kellett vállalni, mivel tornatanár is volt. 42 őszén Ő is megkapta a behívót, ahol végzettsége miatt hadnagy lett. Ezután teljesen megváltozott az életük. A már 7 éve Peti és Pali sem verekedett többé.
Étkezéskor Péter asztalfői helyét üresen hagyták, és terítéket is tettek elé.
A Nagyapó törte meg a csendet- nem kell kesergés, a politikusok is valahol emberek, és nekik is elegük van a háborúból. – Meglássátok kölykök- az ikerpár felé fordulva- nyáron már a Kőrősökön lógatjuk a gilisztát. Majd rávesszük édesapátokat is, hogy jöjjön velünk horgászni. Még nem tudom, hogy annyi horogra honnan ások ki gilisztát? Majd megoldom. Másnap reggel mikor elbúcsúztak a Nagyapótól, és a maradék disznótort fogyasztották a bejárati ajtón csengettek. Gizella asszony rohant az ajtó felé- a postás szokott így csengetni- mondta. A levél átadása után a postás sietve távozott, Ő már sok ilyet kézbesített. Gizella ránézett- ez nem az édesapátok írása, ez egy hivatalos levél- mondta. Leült a pamlagra, és kezébe szorította a küldeményt. Mintha ki akarta volna szorítani belőle az esetleges rossz hírt.
A gyerekei kérésére sóhajtva kihúzta magát, és feltépte a borítékot. Egy rövid gépelt mondat volt benne: Vas Péter hadnagy a fronton hősi halált halt. A papírt a köténye zsebébe gyűrte, majd kitámolygott a fürdőszobába. Megmosta az arcát, és a gyermekei elé állva mondta: - Édesapátok már a mennyországba van. Rövid szünet után a gyerekek iszonyú zokogásba törtek ki. Estefelé először kopogtak, majd egyre türelmetlenebbül csöngettek. A kitárt ajtóban mankójára támaszkodva, egy lábára amputált baka állt.
Na mi lesz, beengedtek?- kérdezte. Az asszony bólintására belépett, majd megkérdezte- Mi ez a szomorúság? Na mindjárt felvidultok, ha átveszitek a hadnagyúr levelét. A mankóhoz nem szokott katona kivette a családnak címzett levelet, de kezéből kiesett a boríték. Egy rajz csúszott ki belőle melyen gyerekek labdáznak Édesapjukkal. Senki nem hajolt le érte. Az asszony elindult a rokkant felé, és megmutatta neki a levelet amit a postás hozott. A sokat megélt alkalmi postás ránézett az írásra, aztán ráncos arcán úgy patakzott a könny, mint barázdában az eső nyári zápor idején.
v. Ország György
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|