„Elesett katonák emlékére .....”
Dombok, melyeken átfúj a szél ... Didergő, megkínzott csontjaid nyughelye... Vajon Édesanyád, otthon tudja-e? Tudja-e hol pihen tested, hol szállt el lelked ...? Tudja-e hol mondtad utoljára, Édesanyám szeretlek. Hol kerested az otthoni illatot, utoljára, miközben a zord fém test kioltotta fiatal életed ... Hol nyelt el véglegesen, az anyaföld szeretete ... Ma már, frissen zöldellenek a virágok ... Ma már, örökzöldek takarják el az álmod ... Kevesen tudhatják, mit rejt a halom ... Valaha érzékeny szíved, ma már nyugalom ... Mit adhat neked ma az utókor ... Sírhalmodon, egy emlékezés, egy főhajtás ... Vajon leér e hozzád a földhalmon? Valaha érzékeny szíved, ma már nyugalom ... Lépj elém fiatal gyermek, ki ma rajtam átgázolsz ... Nekem is volt anyám, aki engem gyászolt ... Itt fekszem a sötét földben, fiatalon ... Teérted tértem, teérted harcoltam, teérted választottam a sötét földhalmot ... Néha, ha felém jársz, gondolj még rám ... Fiatal szívem nekem, már nem jár ... Hozz reám friss virágot, és emlékedben, kísérjen téged a magyar baka szeretete ...
Békási Imre Kisbér, 2014.
|
|
|
|
|