|
Vitéz honvédekre emlékezünk minden
évben itt a szerény, felújításra váró emlékmű előtt a Hatvani vagy másik nevén
Fájdalmas Anya temetőben.
A magyar nemzet függetlenségéért 1849.
február 26-án és 27-én vívott kápolnai csata hősi küzdelemben megsebesült, s az
egri kórházban elhunyt vitéz honvédek emlékére, közadakozás útján 1878-ban
építtette ezt az emlékművet az egri honvédegylet.
Az 1848-49-es szabadságharc a magyar
nemzet történetének talán a legismertebb háborús konfliktusa. A mi vidékünket
részletesen is érintette.
A császáriak február 26-án Kápolna
ellen intéztek támadást. Az ütközetben, az osztrákok az első napon döntő csatát
nem nyertek. Dembinszky – nem okulva az első nap tanulságain – a másnapi
küzdelemben seregünk hősies magatartása mellett is elvesztette a csatát a
háromszoros osztrák haderővel szemben. Ötszáz honvéd maradt a csatatéren, a
sebesültek száma meghaladta a kétszázat, hatszázan az ellenség foglyai lettek. A sebesülteket Egerbe, a líceumban
berendezett kórházba szállították. Sok bajtárs olyan súlyosan megsebesült a
harcban, hogy életüket megmenteni már a kórházban sem lehetett. Életüket
áldozták az utókor szabadságáért.
A megemlékezésen köszöntőt mondott
Turay Zoltán könyvtáros a szervező, Bródy Sándor Könyvtár képviseletében. Ezt követően Szécsényi Orsolya
elénekelte az ezernyolcszáznegyvennyolcba című Bartók Béla által gyűjtött dalt,
majd a Vitézi Rend következett.
Tiszolczi Péter vitézi hadnagy
beszédében méltatta a háromszoros osztrák haderővel szemben a harcot felvevő és
vitézül helytálló hősöket.
Kiemelte, hogy a jelen kor vitézeinek
’hál Istennek nem kell ilyen csatákat megvívniuk, de hálával és tisztelettel kell
emlékezünk azokra a honvédekre, akik nagyszerű példáját adták az utókornak
hősiességből, a katonai példamutatásból, az erőn felüli teljesítményből!
A mi nemzedékünkre háruló feladat most
a történelmi múlt ismerete, az áldozatok előtti tisztelgés, megbecsülés, ami
nagyon fontos. A hőstettekből tanulva, levonva a következtetést építhetünk
jövőt. Nekünk most az a küldetésünk, hogy megmaradjunk magyarnak és
kereszténynek.
Ezután a megjelentek főhajtás mellett
elhelyezték koszorúikat az emlékműnél.
Innen szokás szerint átvonultunk a
temető egy másik részére, Cserey Ignác honvédezredes sírjához.
Itt Turay Zoltán könyvtáros pár
mondatos előszava után felkérte Berlinger Gábor hő. századost, a Budai 2-ik
Honvédzászlóalj és 1-ső Hatfontos Gyalogüteg jelenlegi parancsnokát, hogy
ünnepi beszédében méltassa Cserey Ignác zászlóalj parancsnokot a zászlóalj első
parancsnokát.
Ezután itt is elhelyeztük az emlékezet
és a megbecsülés koszorúit.
Elhagyva a temetőt, a megemlékezők
átkocsikáztak a volt Nagypréposti palota épületéhez, ami a Bródy Sándor Megyei
és Városi Könyvtárnak ad otthont. A megemlékezést és koszorúzást itt, a
Kossuth utcai könyvtár épületének falán elhelyezett emléktáblánál folyattuk.
Köszöntőt mondott és az itt történt
eseményekre visszatekintett Kelemenné Csuhay Zsuzsanna, a könyvtár
szolgáltatási igazgatóhelyettese.
Ezután Szécsényi Orsolya a Bródy
Sándor Könyvtár könyvtárosa elmondta Zalár József: A kápolnai honvédemlékre c.
versét, majd Turay Zoltán felkérte a jelen lévő szervezeteket, hogy helyezzék
el koszorúikat. Ezt természetesen a Vitézi Rend is
megtette. Az ünnepségsorozat a Himnusz
eléneklésével zárult.
IDE kattintva az Eger TV Híradás
című műsorában a megemlékezésről készített összefoglalót lehet megtekinteni.
vitéz Tiszolczi Péter
vit. hadnagy
vitezirend.com
|
