VITÉZI REND

HÍREK
ÁLLOMÁNYTÁBLA
MÉDIA
A VITÉZI REND
 • Eszmeiség
 • Mérlegek
 • Alapadatok
 • Történet
 • Törvények
 • Vitézi nagyjelvény
 • Vitézi oklevél
 • Vitézi telek
 • Vitézi cím használata
 • Kitüntetések
 • Jogi nyilatkozat
 • Tagfelvétel
 • Örömhír
EGYESÜLÉS
 • Felhívás
 • Egyesülési dokumentumok
HORTHY MIKLÓS
 • A Horthy család
 • Gondolatok Horthy Miklósról
KATASZTRÓFAVÉDELEM
KARITATÍV CSOPORT
HADISÍR GONDOZÁSA
HAGYOMÁNYŐRZŐ CSOPORT
SZOBORÁLLÍTÁS
 • Támogatás
 • Eddigi támogatók
 • Cikkek
 • Spende
 • Donation
TISZTSÉGVISELŐINK
 • Magyarország
 • Felvidék
 • Délvidék
 • Erdély
 • Kárpátalja
 • Egyesült Államok
 • Egyesült Királyság
 • Kanada
 • Németország
 • Skandinávia, Benelux Államok
GALÉRIA
 • 2013
 • 2012
 • 2011
 • Archív képek
 • Képeslapok
 • Október 23.
 • Vitézavatás
ÉVES TERV
 • Bandérium
 • Borsod-Abaúj-Zemplén Megye
 • Csongrád
 • Erdély
 • Hajdú Bihar
 • Jász-Nagykun Szolnok
 • Pest
VITÉZEK
 • Akikre büszkék vagyunk
 • Hadak útjára léptek
 • Híres vitézek
 • Vitézek névsora 1921-1945
SEGÍTSÜK EGYMÁST
EGYÉB
 • Ajándéktárgyak
 • Levelek
 • Média
 • Versek, nóták
 • Vitézek Lapja
 • Vitézi Híradó, Hírmondó
HADAK ÚTJÁRA LÉPTEK
 • 2015
 • 2016
 • 2017
KAPCSOLAT


 TÁBORILELKÉSZ HÍREI

 ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. március  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

 KERESÉS
 

 HÍRLEVÉL


Vitéz Molnár-Gazsó János főkapitány úr 2014. évi vitézavató beszéde  

Ünneplő Nemzetes Magyar Gyülekezet! 
Áldás, békesség! 
Dicsértessék a Jézus Krisztus! 

Vitézi Rend főkapitányaként, külön köszöntöm a vitézavatáson megjelent polgármester urakat, az egyházak képviselőit, tábornok urakat, főtiszt és tiszt urakat! Rendtársi szeretettel üdvözlöm Németország, Erdély, Kárpátalja, Felvidék és Újvidék törzskapitányságainak megjelent vezetőit és tisztjeit. 

Bajtársi hűséggel üdvözlöm a testvéri Bajor Katonai Szövetség megjelent tisztjeit, a Nemzetközi Tartalékos Szövetség vezetőit és az Ausztriából érkezett Deutschmeister Lövészezred tisztjeit.


Idén 100 éve, hogy kitört az I. Világháború. Ez a háború amely az emberiség ismert történelmének során először borította lángba az egész világot – tragikus következményekkel járt ránk, magyarokra nézve. 

Ma már jól tudjuk, hogy a háborút szabadkőműves páholyok ármánykodásai robbantották ki. Magyarország tragédiája az volt, hogy ezt a több évtizede jól előkészített és ránk erőltetett háborút nem tudtuk elkerülni. Mi magyarok ezt véres és kegyetlen háborút soha sem akartuk. Tisza gróf Magyarország Miniszterelnökeként végig a háború ellen érvelt. Nem tudtuk elkerülni a mérhetetlenül nagy vérrontást. Nem ami háborúnk volt. De mint történelmünk során oly sokszor ezt a 4 évig tartó véres küzdelmet is vitézül végig harcoltuk. A magyar katonák hősies helytállása és a harctereken mutatott vitézsége világszerte ismertté vált és tiszteletet vívott ki. Szövetségesi hűségünket sok más nemzet elé példaként állíthatják. 

Minden akkor élő és gondolkodó magyar ember tudta vagy sejtette, hogy ránk magyarokra nézve óriási a tét. Ebben a világégésben a puszta létünk volt a tét. 

Mi magyarok nem hódítók voltunk. Mi Szent István országát védtük. Ezt a földet a Kárpát - medencét Isten adta a magyar népnek. S amit az Úrtól kaptunk azt földi hatalom tőlünk el nem veheti. Katonáink két ősi erénytől a hazaszeretettől és a vitézségtől vezérelve dühös oroszlánként vetették magukat a kegyetlen küzdelembe. 

Magyar anyák, feleségek és gyermekek kisírt szemekkel búcsúztak a harctérre induló fiúktól, férjektől és édesapáktól. Drága magyar katonáink szeretteik fényképével a szívük felett indultak a messzi és véres idegenbe. Hazájukra és szeretteikre gondolva oly bátran rohantak előre harcolni ahogyan csak a magyar tud küzdeni. Meghatottan és alázattal gondolok arra a sok százezer magyar fiatalra, családapára, akik Hazájuk hívószavára azonnal készek voltak fegyvert ragadni és drága vérüket ontani, hogy Magyarország megmaradjon nekünk kései utódaiknak. 

Nemzetes Magyar Gyülekezet! 

Soha ne feledjék ezt a sok millió életet követelő kegyetlen és sokszor embertelen háborút nem mi akartuk. Muszáj ezt sokszor hangsúlyoznom. Mert már az I. Világháború alatt volt és egészen napjainkig van egy kicsiny csoport, jól tudjuk kik – akik nem szűnnek meg hangoztatni a magyar nép felelősségét. Nemzetünk bűnösségét már ekkor hangoztatták azok, akik ma is ezt teszik. 

A háború 4 éve alatt sok tábornok neve fenn maradt, akik magyar virtussal olyan sikereket értek el a mérhetetlen túlerő ellen ami azóta is dicsőséget hoz számukra. S én most még is azokra a fiatal férfiakra, családapákra gondolok akik könnyes szemmel búcsúztak szeretteiktől. Fájó szívvel indultak de azzal az eltökélt szándékkal, hogy életük árán is megvédik hazájukat, Magyarországot. 

Csak az tud ilyen bátran harcolni aki Isten kegyelmében bízva fog fegyvert. 

Ezt a háborút mi magyarok soha sem veszítettük el. A háború lezárásakor seregeink messze idegen földön harcoltak, s meg nem hátráltak. Készek voltak az utolsó emberig kitartani így mutatva példát az egész világnak a hazaszeretett ősi erényéből. 

Hős katonáink elárulása a magyar politika örök szégyenfoltja marad. Velejéig romlott , haszonleső politikusok és bankárok elárulták hős seregeink, így Magyarországot is. 

Jól tudjuk mi következett a 4 évig tartó véres harc után. A legnagyobb gyalázat mi e hazában megtörténhetett a 133 napos kommunista rémuralom. Mintha Isten nem elégelte volna meg a szenvedésünk – új és szörnyű időszakot bocsátott ránk. De az Úr azokat teszi próbára, akiket szeret. S minket, magyarokat szeret. Mert ha nem így lenne már több évszázada eltűntünk volna, sok más néphez hasonlóan. Minden igaz hívő magyar hitte és hiszi ma is, hogy akik ezeket a próbákat kiállják, végül elnyerik Isten szerető kegyelmét. 

Nagyapáink, dédapáink nem hiába véreztek a csatamezőkön. Sok százezer katona szemefénye halványult el örökre. Ők a tábornokok, tisztek és honvédek oda adták a legdrágábbat amit katona adhat- életüket áldozták a haza oltárán. Haláluk fájdalmas és szomorú. De azok a magyar férfiak, akik túl élték az I. Világháborút itthon tovább folytatták a harcot. Harcoltak a vörös rémmel, az Isten tagadó kegyetlen Lenin fiúkkal. 

Drága hazánkat, Szent István országát a győztes hatalmak oda dobták a határainkon ólálkodó gyáva és áruló hiénáknak. De előre kitervelt alattomos tervüket Magyarország teljes elveszejtését nem tudták megvalósítani. Mert a magyar nép Isten szeretett népe, kit Szent István királyunk a Boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlott. 

Ma amikor itt Esztergomban Rájuk emlékezünk , arra is gondolnunk kell mit hagytak nekünk örökül hős katonáink! Megörököltük azt ami más nemzeteknél férfierény - de nálunk magyaroknál férfikötelesség a vitézséget és nemzethűséget. Ez a szent örökség kötelez minket, hogy mindenkor készek legyünk Hazánk segítségére lenni. 

Amikor ez a két jellemvonás természetes tulajdonsága volt a magyarnak, nem volt szükség olyan rend alapítására ami ezt a két emberi értéket emeli mindenek fölé. 

De katonáink elárulása majd a vörös terror szörnyű módon világított rá arra, hogy ez két nemes emberi tulajdonság veszélybe került. Ezekben a mérhetetlenül nehéz időkben az Isten küldötte magyar vezér Horthy Miklós kormányzó úr elérkezettnek látta az időt és megalapította szeretett rendünket a Vitézi Rendet. 

Régi ősi magyar hagyományhoz nyúlt vissza akkor amikor a háborúban hősként harcoló katonákból megalapította a Vitézi Rendet azzal a nem titkolt nemes céllal, hogy a Rend bármikor kész a Nemzet oltárán áldozatot hozni. Kormányzó úr az általa alapított katonai rendben nem csalatkozott. A Vitézi Rend tagjai példamutató módon vettek részt a rendteremtésben és az ország újjáépítésében. Vérrel és verítékkel szolgálták drága hazájukat a béke majd a II. Világháború éveiben is. A Rend végig hű maradt alapítójához és Magyarországhoz. Vitézeink távol tartották magukat a szélsőségektől és életük árán is óvták hazánkat. A vörös szovjet megszállásáig minden vitéz esküjéhez híven szolgálta a magyar nemzetet. 

A megszállás, az idegenbe kényszerítés és az itthon tomboló szocializmus is kevés volt ahhoz, hogy a Vitézi Rend megszűnjön. 

S azt gondolom a Vitézi Rend alapítása óta eltelt majd 100 év bizonyítja azt, hogy igenis a magyar társadalomnak szüksége van egy példamutató katonai rendre. Mi magyarok az elmúlt évszázadok során szinte már hozzá szoktunk, hogy nehéz időket élünk. Ma sincs ez másként. Csonka Magyarországot ma is körül veszik azok a népek akik a Ránk kényszerített béke után hiéna módjára támadták lefegyverzett hazánkra. Ezek a népek jól tudják, amit elraboltak tőlünk az nem az övék. S pont ezért agresszívan viseltetnek az oda született magyarokkal szemben. Európában természetes az autonómia – de, ha a mi magyarjaink kérik az süket fülekre talál mint az érintett országban, mint az Európai Unióban. De nem kell Szent István országának határáig elmenni ha magyarellenes, idegeneket kiszolgáló ellenséget keresünk. Igen, ellenséget mondtam és nem ellenfelet. Az ellenfél számomra lovagias és felemelt sisakrostéllyal támad. De az ellenség mosolyogva kezet nyújt, majd orvul hátba támad. Évtizedek óta itt élnek közöttünk és mindent megtesznek azért, hogy nemzedékről nemzedékre kevesebb magyar vallja magának ezt a hazát és ragaszkodjon ahhoz a röghöz, amiért őseink a vérüket adták. 

Az egész világ forrong és mindenki érzi nagy változások vannak kilátásban. Bármerre nézünk, azt tapasztalhatjuk, hogy megerősödtek azok a mozgalmak amik a globalista politikával szembe mennek. Az emberiség gondolkodó része rá jött arra, hogy évtizedek óta hamis ideológiáknak akarnak megfelelni. 

Mi magyarok különösen nehéz helyzetben vagyunk. Mert geopolitikailag olyan területen élünk, ami megkerülhetetlen. Történelmünk során megtapasztalhattuk, hogy a nyugati politika számára nálunk ér véget Európa. Mi magyarok voltunk Európa védőpajzsa, mi magyarok voltunk a kereszténység védőbástyája. S félő, hogy a nyugati hatalmak most is így tekintenek ránk. S ebben a forrongó világban itt vagyunk mi magyarok és azok is akik évtizedek óta nemzetünk megosztottságán fáradoznak. Ha túl akarjuk élni az elkövetkezendő éveket, akkor mindent meg kell tennünk azért, hogy a Magyar Nemzet megosztottsága megszűnjön. Joggal tehetik fel a kérdést – egy ilyen nehéz helyzetben mit tehet a Vitézi Rend!? A válaszom egyszerű és kézenfekvő, azt kell tennie, amiért is létrehozták. Soha sem szabad feledni, hogy a Rend nem pusztán megemlékezések céljára alapíttatott. Vitéz nagybányai Horthy Miklós célja az volt, hogy legyen egy a Nemzethez mindhalálig hű rend ami mindenkor Magyarország érdekeit szolgálja. Nekünk vitézeknek kell megtalálni azokat a feladatokat amiket ma feltudunk vállalni. Ma amikor az idegen kézben lévő média nagy része tudatos agymosást végez az embereknél- ma amikor a tv képernyőin hamis ideálokat építenek fel fiataljaink számára – ma amikor másról sem olvashatunk, hogy ki kivel mit csinált és milyen trendi dolog – azt hiszem van dolgunk bőven. Minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy fiataljaink nevelésében a törvény adta kereteken belül részt tudjunk vállalni. Már régóta hazafias nevelést kellene, hogy kapjanak fiaink és lányaink. Ez egy olyan nemes küldetés amit soha sem kezdhetünk elég korán. Ez az alapja a honvédelemnek. A honvédelmi oktatást nem középiskolában kell el kezdeni oktatni, hanem már kisgyermekkorban szükséges magyarázni. S ha már kicsiny korban magukba szívják gyermekeink a hazaszeretet magasztos érzését egészen biztos, hogy hazájukat szerető magyar emberek lesznek. 

A hazafiságra való nevelés mellett keresztényi kötelességünk a gyengék segítése és gyámolítása. Sajnos az embertelen világban önhibájukon kívül egyre többen süllyednek mély szegénységbe. Nap mint nap láthatjuk, hogy nemzeti polgári kormányunk sokszor erőn felül igyekszik segíteni és szembe menni az Európai Unió embertelen, profit orientált vezetésével. Nem is kapunk érte dicséretet, csupán fenyegetéseket és szövetségesekhez nem illő módon még a közénk férkőzött idegeneket is pénzelik – így remélve, hogy számukra kedvezően változik majd a magyar belpolitika. Külső és belső ellenségeink mindent megtesznek azért, hogy itthon olyan körülményeket idézzenek, elő minek következményeként fiataljaink elvándorolnak. S ha ők elmennek, Magyarország végveszélybe kerül. Megszűnik a fiatal életerős réteg amely az ország szíve- lelke és motorja lehet. S ami még rosszabb átadják helyeiket a régóta ide kívánkozóknak . Nagy szükség idején nekünk vitézeknek is ki kell venni a részünket azokból a feladatokból amik könnyebbé teszik honfitársaink életét. A tavalyi év során a decemberi hónapban közel 2000 embernek tudtunk meleg ételt adni és több száz zsák Angliából érkezett ruhát sikerült szét osztanunk. S karácsony idején még a nagycsaládosoknak is tudtunk fenyőfákat adni, hogy ezzel járuljunk hozzá a szent ünnep meghitt hangulatához. Hála Istennek arra is futotta erőnkből, hogy Kárpátalján élő magyar testvéreinknek is tudtunk adományokat küldeni. 

Tisztelt Ünneplő Gyülekezet! 

Ne azt mondjuk, hogy a szegények és rászorulók megsegítése az állam dolga. Az állam Európában példátlan módon csökkenti a rezsi költségeket és győzelemre viszi harcát a harácsoló, uzsorakamatokon és árfolyamokon nyerészkedő bankokkal szemben. 

Nekünk is ki kell venni a részünket abból a nehéz munkából, ami a magyar társadalom megerősítését szolgálja. Mi eleget teszünk alapítónk óhajának amikor honfitársainkon segítünk. Nem kérdezzük, hogy balos vagy jobbos a politikai orientáltsága- csak segítünk. Hiszem, hogy az ilyesfajta munka gyümölcse is beérik. Ne arra várjunk, hogy helyettünk megtegye más. Tegyük meg mi magunk. Elődeinknél nagyapáink korában természetes dolog volt amikor egyik magyar bajba jutott a másik magyar segítségére sietett. 

Azt is látnunk kell, hogy a rendszerváltás óta voltak és valahol még most is itt vannak azok az erők amik tudatosan leszerelték a honvédséget. A honvédség volt a legerősebb erő azok közül amik békeidőben, katasztrófa helyzetben a lakosság segítségére siettek. A tavalyi árvíz bebizonyította, hogy az állami hatóságok jó szándékú segítségre szorulnak. Mi vitézek meg is tettük ami tőlünk telt, közel 100 vitézünk pakolta hetekig a homokzsákokat. Nem kértünk érte fizetséget és nem is kaptunk. Még is ha a sors úgy hozza készek vagyunk újra csatasorba állni. Örömmel mondhatom Önöknek, hogy a Vitézi Rend katasztrófavédelmi százada megalakult és az erre hivatott katasztrófavédelmi szervekkel már együttműködési megállapodást is kötöttünk. Remélem, hogy minél kevesebb feladatuk lesz! Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy mind a képzésben és a válság helyzetekben vitézül helytállnak. 

Azt gondolom az ifjúság nevelésében való részvétel, a rászorulók segítése és a katasztrófavédelmi tevékenységben való aktív részvétel – igazán vitézhez méltó cselekedett. Hiszem, hogy eltávozott őseink büszkén tekintenek le ránk. Mi pedig vasakarattal, egyszerre dobbanó szívvel szolgáljuk drága hazánkat Magyarországot. 

Mert a Vitézi Rend tagjának lenni elsősorban nem dicsőség, hanem sokkal inkább egy nemes szolgálat vállalása. Vitézekként ki- ki erejéhez mérten szolgálja Magyarországot! Célunk nem lehet más mint, hogy minden erőnkkel egy erős, keresztény Magyarországot hozzunk létre. Ha így cselekszünk dédapáink, nagyapáink nem hiába ontották vérüket Európa csataterein. 

Tisztelt Avatandók! 

Olyan időkben lesznek a Vitézi Rend tagjai, amikor ez a tagság inkább szolgálat mint dicsőség. Őseik vérrel szerzett jogán olyan rend tagjaivá válnak a mai napon amely rend nem elégszik meg jelen szerepével. Mi vitézek szeretnénk megmutatni az egész Magyar Nemzetnek, hogy többre vagyunk hivatottak a hagyományőrzésnél. Hasznos és aktív tagjai kívánunk lenni a mai magyar társadalomnak, mint ahogy tették ezt vitéz őseink a szovjet megszállásig. Önök a vitézavatás során egy sor önként vállalt kötelezettséget vállalnak fel. S tudjuk jól az önként vállalt kötelezettség legalább olyan fontos, mint az élet más területén vállalt felelősségvállalás. Legyenek méltók a Vitézi Rendhez és annak eszmeiségéhez. De soha ne feledjék! Először legyenek jó keresztény magyarok és csak utána derék vitézek! 

Reményteli szívvel kívánom azt avatandóknak, hogy legyenek hűséges és hasznos tagjai a Vitézi Rendnek! 

Isten áldja Magyarországot! Isten óvja a Vitézi Rendet!


vitéz Molnár-Gazsó János
a Vitézi Rend főkapitánya


 
© 1992-2013. Vitézi Rend